Urkutites

ammonitesz; fosszilis puhatestű nem
(Szerkesztő:KzKovácsZ/próbalap szócikkből átirányítva)

Az Urkutites a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának fosszilis Ammonitida rendjébe, ezen belül a Hildoceratidae családjába tartozó nem, melyet először a magyarországi alsó jura korból írtak le.

Urkutites
Evolúciós időszak: Toarci
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Ammoniteszek (Ammonoidea)
Rend: Ammonitida
Alrend: Ammonitina
Öregcsalád: Hildoceratoidea
Család: Hildoceratidae
Alcsalád: Hildoceratinae
Nem: Urkutites
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Urkutites témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Urkutites témájú kategóriát.

Tudnivalók szerkesztés

A nemet Géczy Barnabás vezette be a tudományba egy 1967-es tanulmányában.[1] A név a típushelyszínre (Úrkút) utal, a nem típusfaja (Urkutites boeckhi) pedig Böckh János geológus nevét viseli. Az Urkutites-fajok a kora jura kori toarci korszak korai és középső szakaszában éltek, maradványaik Magyarországon és Olaszországban[2] kerültek elő. Ősföldrajzi szempontból az Urkutites a toarci Mediterrán Provincia jellegzetes képviselője. Hazánkban a Bakony és a Gerecse hegység középső toarci Bifrons zónáját képviselő rétegeiből ismert.[3]

Morfológiai jellemzők: evolut, planulált váz, enyhén domború vagy lapított kanyarulatoldal, tricarinált-bisulcált venter a phragmoconuson, tabulált venter a lakókamrán, téglalap vagy trapéz alakú kanyarulatmetszet, sűrű, közepesen erős, páros, többnyire gyengén fejlett köldökperemi csomókból kettéágazó szinuszos bordák. Hildoceratid lobavonal: keskeny ventrális loba (E), ugyanolyan hosszú, valamivel szélesebb, egyszerű oldalloba (L), rövid köldöklobák (U), széles, osztott ventrális nyereg (ES), aszimmetrikusan osztott első oldalnyereg (LS1). Az Urkutitest gyengén fejlett köldökperemi csomók különböztetik meg a Hildaites és a Hildoceras nemek hasonló fajaitól.

A ritka Urkutitest sokáig a sokkal gyakoribb Hildoceras genus szinonimájának tekintették a szakirodalomban,[4] ám a két nem morfológiája eltérő, ezért a Mediterrán Provinciával foglalkozó szerzők érvényes taxonnak fogadják el.[5]

Rendszerezés szerkesztés

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

Jegyzetek szerkesztés

  1. „Géczy Barnabás (1967). Upper Liassic ammonites from Úrkút, Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica 10.”.  
  2. „Sassaroli, S., Venturi, F. (2015). Occurrence of the Toarcian genus Urkutites Géczy (Ammonitina, Hildoceratinae) in the Apennines (Italy). Hantkeniana 10, Barnabás Géczy Jubilee Volume”.  
  3. „Géczy, B., Kovács, Z., Szente, I. (2008). Remarks on the Toarcian—Aalenian fossil assemblage of the Kis-Teke Hill, Gerecse Mts (Hungary). Hantkeniana, 6.”.  
  4. "Howarth, M. K. (2013). Treatise on Invertebrate Paleontology, Part L, Revised, Volume 3B, Chapter 4: Psiloceratoidea, Eoderoceratoidea, Hildoceratoidea." 
  5. „Lacroix, P. (2011). Les Hildoceratidae du Lias moyen et supérieur des Domaines NW Européen et Téthysien. Une Histoire de Famille. Chirat, St-Just-La-Pendue.”.  

Források szerkesztés