Főmenü megnyitása
Ganz CSMG
Más néven: Ganz csuklós, ipari csuklós
Harmadik szériás kocsi a 24-es viszonylat Festetics utcai végállomásán
Harmadik szériás kocsi a 24-es viszonylat Festetics utcai végállomásán
Gyártási adatok
Gyártó Ganz–MÁVAG, GVM
Gyártásban 1967–1978
Pályaszámok 1301–1481, 7476, 7671
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma203 fő
Ülőhelyek száma32 db
Méretek
Tömeg34 500 kg
Ütközők közötti hossz26 900 mm
Szekrényhossz26 000 mm
Szélesség2300 mm
Magasság3500 mm
Forgócsaptávolság6000 mm
Tengelytávolság1,8 mm
Kerékátmérő670 mm
Tapadási arány 63
Minimálisan járható pályaívsugár18 m
Műszaki adatok
Engedélyezett sebesség50 km/h
Utastér-világítás 24 V, izzók
Ajtók száma5-5 kétszárnyas db
Teljesítmény4 × 66 kW

A Ganz CSMG, más néven Ganz csuklós, ipari csuklós (röviden ICS) egy nyolctengelyes csuklós villamostípus, amit a Ganz Villamossági Művekkel együttműködve a Ganz–MÁVAG gyártott 1967 és 1978 között a Fővárosi Villamosvasút, majd annak jogutódja, a Budapesti Közlekedési Vállalat részére. Két prototípust követően került gyártásba, a kocsikat az 1301–1481 tartományba sorolták be. A nagykörúti villamosjáratokon csatolt üzemben közlekedtek, ezt a szakzsargonban „Góliát” néven illetik. Az 1990-es évek végén 30 példány korszerűsítésen esett át, a felújítást követően a Ganz KCSV–7 típusnevet kapták. 2019 márciusától a CSMG-k csak a 47-es, a 47B, a 48-as és a 49-es vonalakon, a KCSV-k pedig csak a 2-es vonalon közlekednek.

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

Az 1950-es évek végére egyre több nyugati országban megjelentek a csuklós kivitelű villamosok, így hazai gyártó híján – hasonlóképp az ekkor megjelent FAÜ csuklós buszokhoz – házilag próbálkozott csuklós villamos gyártásával. Az eredmény egy három részből álló, kizárólag egyirányú közlekedésre alkalmas négytengelyes járműtípus lett, amit a későbbiekben „bengálinak” neveztek el. Már tervezésekor is elavultnak számított, így nem aratott sikert: a Budapestnek szánt villamosok fele már azonnal más városban kezdte meg pályafutását. Az FVV Füzesi Főműhelye ezt követően a több szériát is megélt UV motorkocsik csuklósításával próbálkozott 1962-ben, viszont a prototípus főként alacsony teljesítménye miatt megbukott. 1963-ban újraindult a Bengálik gyártása, de a következő évben már megjelent az alternatívája: a Ganz előállt egy hattengelyes motorkocsival, a 3730-as prototípussal. A villamos egy évre rá, 1965. január 28-án befejezte a próbafutásokat, majd egy középrésszel nyolctengelyesre bővítve december 30-án sikeresen vizsgázott. Ugyanebben az évben már eleve nyolctengelyesként készült el a 3731-es prototípus is, ami szeptember 4-én megkapta a hatósági vizsgáját.

SorozatgyártásSzerkesztés

Az első szériát (GCSM1, ritkán CSM6) 1967 novembere és 1970 márciusa között gyártotta a Ganz. Ezeket az FVV, majd végül a jogutód BKV 1301–1335 pályaszámmal vette állományba. Meglehetősen sok módosítást hajtottak végre, sőt még az első széria alatt is több változást is eszközöltek: mindegyik kocsit érintő változás a homlokfal átalakítása volt, az elődökhöz képest lekerekítették, továbbá a kocsik szellőzési nehézségei miatt a fényszóró fölé szellőzőnyílást építettek be. Lehetőség nyílt a járművek csatlására is azok „B” végein, azonban hosszútávon nem volt megoldható ekkor. Az alapmodellekhez képest hiányzott a szériából az indítóautomatika, a kettős sínfék és az ülőkalauz pultja is, de a kocsik további hiányossága volt, hogy a vezetőfülke ekkor még nem volt elválasztva az utastértől. A gyártás ideje alatt is keletkeztek eltérések a kocsikon, az 1311-es kocsitól kezdve változott az oldalablakok minősége, továbbá elérhető vált nyitott ajtóknál is az ajtószerelő-nyílás, az 1321-es kocsit követően pedig az utasajtók feletti vázszerkezet módosítása jelentett változást.

Bár a két adag között majdnem két év telt el, viszont kialakításuk miatt egy szériának tekinthető az 1970 nyara és 1972 szeptembere között (1336–1390), illetve az 1975 első felében gyártott 85 darab CSMG–2 (ritkán CSM7) altípusú kocsi (1420–1451). Az első szériához képest a legfeltűnőbb változás, hogy eltűnt a „B” szekrény fölötti áramszedő és a hozzá tartozó túláramkapcsoló, továbbá a hálózati táplálású sínfék is; ezeket az 1970 előtt beszerzett kocsikból is eltüntették az évtized végére. Újdonság volt a prototípusokon már ismert korszerűbb kontroller. Az 1975-ben gyártott villamosok más rögzítőféket kaptak. 1976 környékén az 1371–1390 kocsikat 1400–1419 közé számozták át, így az 1400-as kocsik annyiban egyeztek meg, hogy kalauzülésnek fenttartott helyre négy ülést behelyeztek.

Az utolsó sorozatot 1977 ősze és 1978 nyara között készítette a Ganz, kimondottan a nagykörúti csatolt üzemben közlekedésre. Eltérés a korábbiakhoz képest a megerősített csatlás, változott a vezetőállás kialakítása, újdonság a sebességjelző és a Kientzle gyártmányú tachográf. A CSMG–3 típusú kocsikat 1452–1481 között vette állományba a BKV.

Utólagos korszerűsítésekSzerkesztés

A nyolcvanas évek folyamán a legtöbb változást a járművezetők érzékelték a vezetőállás korszerűsítése kapcsán: megkezdődött a vezetőfülkék kialakítása egy elválasztó paravánfal segítségével, újdonság volt a kilométeróra megjelenése, azonban egyes kocsikban műszerhiány miatt átmenetileg csak egy fém fedlap volt a helyén. A kilencvenes évek a kísérletezés időszakát jelentette: 1995-ben megkezdték az egyedi ajtóműködtetés tesztjét, elsőként az 1341-es kocsival, majd az ezredforduló idején eltérő berendezéssel további tíz kocsi (1342, 1349, 1357, 1361, 1365, 1369, 1400–1402, 1404) kapott egyedi ajtóvezérlési lehetőséget. Az izzók fénycsövekre cserélését a kisföldalatti kocsijaiból kinyert anyagokkal az 1418–19-es kocsikon tesztelték, azonban a később főjavításon átesett 1320-as, illetve 1366–67-es kocsikba már Ikarus buszokból szerelték ki. Újítás volt a villamosokban a teljesen zárt vezetőfülke, az új műszerfal, a gumipadlót váltó csillámpadló és a plüsshuzatú ülések.

A KCSV5-ös kísérleti járműSzerkesztés

1984. július 31-én az 1303-as kocsi a Közvágóhídi végállomáson kisiklott, így a Fehér úti műhelybe került javításra. Helyreállítása után megkezdődtek a próbafutásai, azonban – feltehetőleg a villamosfék hibája miatt – a pálya végén lévő földkúpnak és a felsővezetéktartó-oszlopnak csapódott. A szerencsétlenségben a villamos vezetője a helyszínen életét vesztette. A kocsi szerkezete a baleset következtében súlyosan károsodást szenvedett, ezt követően a kilencvenes évek elejéig félre lett állítva. 1991–94 között a Ganz–Hunslet a Ganz–Ansaldóval együttműködve felújította, a jármű egyenáramú szaggatós rendszert kapott, ami lehetővé tette az energiavisszatáplálást fékezés közben. 1999-ig vörösre fényezve futott a két gyártót reklámozva oldalain. Ezt követően még egy évtizedig futott a főváros utcáin, azonban többször huzamosabb ideig félre volt állítva az elektronika meghibásodása miatt. 2010 januárjában a MAVITE tulajdonába került.

A KCSV7-es sorozatSzerkesztés

AltípusokSzerkesztés

GCSM–1Szerkesztés

A jármű prototípusa a Ganz gyárban 1964-ben készült el. Ez még mindössze hattengelyes volt, egy csuklóalagúttal (3730-as). 1965-ben a középrészt megtoldották, így nyolctengelyesre bővítették, két csuklóval. A GCSM–1 típus 1967 és 1970 között készült, 1301–1335 közti kocsiszámokon. Ezen a típuson két áramszedő volt, nem volt viszont indítóautomatika és kettős sínfék sem. Azonkívül a vezetőfülke még nem volt elválasztva az utastértől. Csatlásuk kezdetben még nem volt alkalmas több kocsi rendszeres összekapcsolására. Sebességmérővel nem rendelkezett. Volt utastéri fűtés, és kifelé szóló hangszórók az ajtók felett, melyek közé viszonylatjelző tábla került.

CSMG–2Szerkesztés

 
Az 1450 kocsiszámú CSMG-2 típusú villamos a Kelenföld vasútállomás végállomáson, a 19-es villamos vonalán.

1970 és 1976 között készült a második széria. 1336–1390 és 1420–1451 közti számozással kerültek forgalomba. Egy áramszedőjük van, akkumulátoros sínfék, korszerűbb kontroller. Sebességmérő azonban továbbra sem volt, mint ahogy elhagyták a fűtést és a kifelé szóló hangszórókat is. A vezetőfülke nem volt leválasztva. Az 1336–1370 psz. kocsiknál az első ajtó mögötti ablaknál még nem voltak ülések. Az 1371-től kezdve tették lehetővé ott is a leülést. Az 1972-ben készült kocsikat (1371–1390) 1976-ban sorrendben átszámozták 1400–1419 közé. Az 1974-től készült villamosokon a tetőellenállásokat takaró védőlemezek magasságát egységesítették.

CSMG–3Szerkesztés

1977 és 1978 között gyártották őket, a nagykörúti villamosforgalom kiszolgálására. Kocsiszámuk 1452–1481 közötti. Csatlásuk erősebb, kaptak vezetőfülkét, sebességmérőt, valamint tachográfot is.

VáltoztatásokSzerkesztés

Az idők során a BKV-nál számtalan módosítást hajtottak végre a típus járművein. Egységesítették a három különböző szériát. A típusjelzés CSMG–E lett. A 2000-es évek eleji főjavítások során a villamosok komolyabb felújításon estek át. Az ablakokat átépítették a régi lehúzhatóról korszerűbb, oldalt eltolható fajtára. Újabban karcolás védő fólia is kerül rájuk. A gumipadlót felváltotta a csillámpadló. Az ülések borítását kicserélték a piros és fekete műbőrről barna kárpitra. A beltér dekoritlemezei új mintázatúak lettek. A plafon burkolata sima lett és eltűntek a szellőzőcsatorna nyílásai. A világítást kicserélték a korábbi izzósor helyett fénycsőre. A kocsikba fűtés is került. A vezetőfülkében a napellenző korszerűbb lett, és fölé került – a viszonylatszám tábla alá – az útirányt mutató tábla. Nagyobb lett az ablaka, új műszerasztalt és zárható fülkeajtót építettek be. Néhány kocsi a KCSV-7 típussal megegyező ajtóvezérlést is kapott. Ezeket a felújításokat a Combinók érkezésével a Hungária kocsiszínből kiköltöző 80 villamoson is elvégezték.

2007-ben az 1434-es pályaszámú villamosba motoros működtetésű áramszedőt építettek be, hogy kipróbálják ennek a lehetőségét a Ganz csuklósokon.[1]2008 nyarán az áramszedőt működtető motort kiszerelték az 1434-esből, s visszaalakították kötéllel vezérelhetővé, valószínűleg a nagy alkatrészhiány hatására.

Érdekességként megjegyezhető, hogy 2008 őszén, szintén az 1434-esbe szereltek egy lengyel gyártmányú utasszámláló berendezést, mely az ajtók felett egy infraérzékelővel van kapcsolatban. Eleinte a 2-es északi részén (Jászai Mari tér – Havas utca), majd 2009 januárjától jellemzően a 47-es és 49-es vonalon közlekedik az utasszámláló berendezéssel.

Korszerűsített változatokSzerkesztés

KCSV–5Szerkesztés

Az 1303-as számú, súlyos balesetet szenvedett villamos volt az alapja ennek a korszerűsítési projektnek. 1994-től közlekedik, egyenáramú szaggatós rendszerrel. Fékezéskor a jármű képes visszatáplálni a keletkező energiát a hálózatba, ha az adott szakaszban közlekedik felvevő villamos.
Utoljára 2007 júniusában szállított utasokat; 2009 július elsején törölték az állományból.

KCSV–7Szerkesztés

Az 19961999 között korszerűsített kocsik külön típust képviselnek.

SelejtezésekSzerkesztés

2009 július elsején törölt először a BKV Ganz csuklós villamosokat az állományából.

1303 : 1,24 millió km-t tett meg, utoljára 2007 júniusában szállított utasokat a 24-es villamoson.

1403 : 1,82 millió km-t tett meg, 2007 januárjában szállított utoljára utasokat.

1405 : 1,85 millió km-t tett meg, míg 2007. május 17-én a 37-es villamos Hungária körúti megállójánál az 1427-essel összeütközött; a villamoson ketten súlyosan meg is sérültek (az 1427-est helyreállították). Az 1405-ös kocsit 2010. január 28-án a Sörgyárnál található „ócskavas telep”-re szállították.

További érdekessége a selejtezésnek, hogy a 1403 eredetileg 1374, a 1405 pedig 1376-os pályaszámmal álltak forgalomba; míg a 1303 az 1984-ben balesetet szenvedett, majd 1994-ben helyreállított KCSV–5 villamos volt.

Az első nagyobb selejtezési hullám 2013 júliusában volt, amikor 15 villamost töröltek a BKV állományából. Ezek pályaszámai: 1302, 1304, 1305, 1306, 1308, 1309, 1311, 1312, 1322, 1334, 1338, 1358, 1414, 1436, 1449[2]

2014 júliusában újabb villamosokat selejteztek, ezek pályaszámai: 1452, 1453, 1456, 1457, 1462, 1463, 1470.[2]

2015 márciusában selejtezett kocsik pályaszámai a következőek: 1432, 1454, 1455, 1458, 1459, 1460, 1464, 1472. Pár járműbe a FUTÁR nyomkövető berendezést sem építették be.[2]

2015 június 30-án selejteztek újabb villamosokat, ezek pályaszámai a következők: 1406, 1408, 1409, 1410, 1411, 1412, 1421, 1426, 1429, 1431.[2]

2016-ban is nagyobb selejtezési hullámok történtek. Júniusban az 1416, 1424, 1446, 1465, 1466, 1467, 1471, 1474, 1478, 1479, míg szeptember végén az 1333, 1413, 1415, 1417, 1420, 1425, 1428, 1447, 1480, 1481 pályaszámú villamosokat selejtezték le.[3]

2016. december 31-én az alábbi pályaszámú villamosokat törölte állományából a BKV: 1307, 1310, 1314, 1315, 1316, 1317, 1319, 1320, 1324, 1368, 1422, 1423, 1430, 1435, 1473, 1475, 1477

Értéknövelő felújítást követően 38 jármű marad meg tartósan a típusból. Az 1305-ös kocsi és az 1468-1469-es páros nosztalgiajárműnek van félreállítva.

ForrásSzerkesztés

LábjegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés