Főmenü megnyitása

Lugosi ViktóriaSzerkesztés

Lugosi Viktória (1962. március 3. Budapest) író, televíziós szerkesztő

ÉleteSzerkesztés

A budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1985-ben. Ezzel egyidőben szerkesztő̶riporteri szakon végzett a Magyar Rádió Oktatási Stúdiójában.

Újságírói tevékenységeSzerkesztés

1985-től 1988-ig szerkesztő̶riporter volt a Magyar Rádióban. 1988-tól 1997-ig szerkesztő̶riporterként, szerkesztőként és műsorvezetőként dolgozott a Magyar Televízió Híradójában, magazinműsoraiban, dokumentumfilmeket szerkesztett, és saját talk show-ja volt. 1997-ben, a kereskedelmi televíziók indulásakor a TV3-at választotta, ahol a híradónál dolgozott. Időközben rendszeresen publikált a sajtóban. 2005-től négy éven át Stíl címmel rovata volt a Figyelőben, ahol Parti Nagy Lajossal és Görgey Gáborral felváltva írta a tárcákat. 2002-ben kipróbálta a sajtó másik oldalát is, amikor kommunikációs igazgató lett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Nevéhez fűződik az akkori legnagyobb kulturális portál, a kultura.hu kitalálása, létrehozása és felelős szerkesztése, továbbá a Múzeumok éjszakájának magyarországi létrehozása és bevezetése. 2006 és 2008 között a Kogart Baráti Kör Művészeti vezetője, 2009-től 2010- ig a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója. 2009-től a mai napig Kaviart néven saját, különleges kulturális programokat szervező cégét vezeti.

Férje Müller László, gyermekei Müller Dániel és Müller Tamás.

MunkásságaSzerkesztés

2000-ben a könyvhétre jelent meg az első regénye, amely idáig öt kiadást élt meg.

Hümmögő című gyerekregénye 2003-ban az Év gyerekkönyve díjat kapta (IBBY

MűveiSzerkesztés

Ajvé (regény, Noran 2000, Ulpius-ház 2009, Park Könyvkiadó 2018)

Hümmögő (gyerekregény, Noran 2003)

Dafke (regény, Ulpius-ház 2009)

Vándorhomár (Park Könyvkiadó 2018)

CD,HangoskönyvSzerkesztés

Ajvé 2009

DíjaiSzerkesztés

Nívódíj – Magyar Televízió

IBBY-díj - Az év gyerekkönyve

KritikákSzerkesztés

AjvéSzerkesztés

„Régen találkozhattunk ennyi beleérzéssel, ilyen kifinomult pasztellszínekkel megfestett, ennyi szeretettel ábrázolt alakkal. Esterházy Péter hatalmas családi tablója, a Harmonia Caelestis impozáns apaportréja, Vámos Miklós regényeinek anya- és apafigurája mellé – a művészi ábrázolás összehasonlítása nélkül – odaállíthatjuk az Ajvé szinte mitikussá, a jiddise mame archetípusává váló nagymama alakját.”
„Nem nehéz megjósolni, az Ajvé nagy siker lesz. Született egy átütő tehetséggel megírt, szeretni való könyv. Aki olyan könnyedén, elegánsan fogalmaz, mint Lugosi, aki olyan mondatokat tud leírni, hogy „A Gabi nagymamája ugyanis teljesen drapp, és ha az ember nem figyel nagyon oda, észre sem veszi, hogy hol végződik a mama, és hol kezdődik a kötés” – nos az még sok meglepetésre képes.” Magyar Hírlap
„...Az erények szépen benne vannak: a megélt személyesség, a spontánnak tetsző dramaturgia, a hiteles referencialitás. Ismerős a Kádár-kor főzelékszagú levegője. Ismerősen pontos az egész szómúzeum: az umberufen, a nejlondzsörzé, az ajvéból jelentik, a stanecli és a becsinált, a feccölt és a gejl. A kötet legfőbb erényének titka az ötven centiméter, amivel a gyerek horizontja a felnőtté alatt húzódik. Onnan, közelebbről, jobban látszanak a világ finom részletei és a regény autenticitásának éppen ezek a kevés vonallal rajzolt részletei a garanciái.” Magyar Narancs
„Kiapadhatatlan mesélőkedvvel rakja össze szemünk előtt gyermekkora tükörcserepeit. Azokat a szinte tapinthatatlan, finom észleléseket, a világra ébredés apró mozzanatait, amelyekre visszaemlékezni csak keveseknek adatik meg.” Nők Lapja
„Elbűvölő humor” Népszava
„Lugosi Viktória kivételes együttérzéssel tekint szereplőire. Könyvében minden embernek, és az élet minden kelléknek, még a lyukas nejlonharisnyának is joga van a létezéshez. Ritka, becses üzenet ez – s ezért lehet, hogy a regénybeli Berekfa utcai lakásból nemcsak a múltra és a korabeli Budapest miliőjére, de egy szebbnek remélt jövő felé is tágas kilátás nyílik.”
Mindig újra elágazó, majd összesimuló történetfolyondár ez a regény. A könyv legszebb vonulatát mégis a tárgyak rajzolják ki. Ahogy az embereknek, úgy ezeknek is egyedi és megismételhetetlen történetük van. Sokat látott a félévszázados párna, külön életet él az érzelmi okokból áthúzott bocifotel, mesélhetne a „nem, nem soha” felirat az érseki gimnáziumba járt Dodó füzetein, története van a Veresnél a lúdlábnak, sőt, a Kelemen amerikás rózsaszín babáinak is.”
„Együltében Agatha Christie-t olvas az ember, meg Chandlert. Meg Lugosi Viktóriát. Bizony őt. Egyvégtében. Ki ez az asszony? Honnan jött? Csak úgy kipattant Zeusz homlokából? Méghozzá teljes fegyverzetben? Nem semmi. Ezenkívül ott van rajta a múzsa csókja. A homlokán. A múzsa csókja vagy az örökkévalóé?” Jancsó Miklós
„Egy család élete a hatvanas években, Budapesten, egy kislány szemével nézve – csakhogy ez nem akármilyen kislány! Nagyon érzékeny, megvesztegethetetlenül őszinte, ugyanakkor teli van megértéssel és szeretettel. A figurák nagyszerűek, szeretni valóak és elviselhetetlenek, mintha csak a saját családtagjaink lennének... Pontos, bátor, mulatságos és megrendítő. – nagyszerű olvasmány." Rakovszky Zsuzsa