Szerkesztő:Pakos/Forgattyústengely
A forgattyústengely (vagy főtengely) egy gép azon alkatrésze, amelynek feladata az alternáló mozgás forgó mozgássá alakítása. Egy gép leginkább igénybe vett alkatrésze, anyagát tekintve rendszerint kovácsolt acélból vagy öntöttvasból készül.
Története szerkesztés
A legkorábbi bizonyíték a főtengely megjelenésére egy gépben, a Rómaik által kifejlesztett Hierapolis fűrészmalomban lelhető meg. [1]
Belső égésű motorokban szerkesztés
Felépítése szerkesztés
A forgattyústengely a belső égésű motorok azon alkatrésze, mely a dugattyúk lineáris alternáló mozgását forgó mozgássá alakítja. A forgó mozgássá alakításhoz a főtengely rendelkezik forgattyúcsapokkal. A forgattyúcsapokhoz kapcsolódnak a dugattyúk a hajtókar által. A hajtókar és forgattyúcsap között található a hajtókarcsapágy. A forgattyúcsapok száma a legtöbb esetben megegyezik a hengerek számával, kivéve a V-motorokat, ahol egy forgattyúcsapon két dugattyú osztozik. A főtengely motortömbben való csapágyazásakor ügyelni kell arra, hogy egy csapágy tengely irányban is adjon fogást a tengely számára. A főtengely igénybevétele szempontjából a csapágyazások számának növelése pozitív hatással van a tengely élettartalmára, viszont költségesebbé teszi annak előállítását. Az esetek többségében kielégítő, ha minden második henger után van csapágy és nem mindegyik után. Továbbá gondolni kell a forgattyúcsapok olajozására is. Leggyakrabban a motorblokkból a főcsapágyon keresztül, a tengelyben lévő apró furatokon keresztül jut el az olaj a forgattyúcsapokhoz. A tengely kiegyensúlyozására általában a tengelyből kialakított ellensúlyok szolgálnak, vagy nagyobb méretű ellensúly esetén utólag kerül felhelyezésre. A motorban ébredő torziós lengések, olyan jelentősek is lehetnek, hogy lengéscsillapító beépítése válhat szükségessé.
Lengéscsillapítás szerkesztés
Forrás szerkesztés
- ↑ Ritti, Grewe & Kessener 2007, p. 161
- Ritti, Tullia; Grewe, Klaus & Kessener, Paul (2007), "A Relief of a Water-powered Stone Saw Mill on a Sarcophagus at Hierapolis and its Implications", Journal of Roman Archaeology 20: 138–163