Szerkesztő:Palocvend/Félkész/Hugh Hopper
Hugh C. Hopper 1945. április 29-én, Canterburyben (Kent, Anglia) született progresszív rock / (fúziós) jazz basszus gitáros és zeneszerző. Meghatározó tagja volt a canterburyi szcéna nevű irányzatnak.[1]
Életrajz szerkesztés
Korai pályafutás szerkesztés
1963-ban, a Daevid Allen Trio basszusgitárosaként indult, a dobos Robert Wyatt-tel, aki a free jazz és a rhythm and blues között ingadozott. 1965-ben Brian nevű testvére, Robert Wyatt, Kevin Ayers és Richard Sinclair társaságában megalakította a Wilde Flowers együttest, azt a pop bandát, melynek nevéhez fennállása alatt egyetlen felvétel sem fűződött, de komoly hatással volt a canterburyi szcénát meghatározó két másik együttesre, a Soft Machine-re és a Caravanra.
A Soft Machine-nel (1968-1972) szerkesztés
Hopper kezdetben a Soft Machine road menedzsere volt, de már szerzett zenét első, The Soft Machine című albumukra, sőt az egyik számban játszott is. 1969-ben bemutatkozott az együttes basszistájaként a második lemezen (Volume Two), majd, Mike Ratledge és Robert Wyatt mellett részt vett Syd Barrettnek, a Pink Floyd korábbi muzsikusának - aki rendszeresen fellépett a korai Soft Machine-koncerteken - lemezfelvételén (The Madcap Laughs).[2]. Hopper 1973-ig játszott baszusgitáron a Soft Machine-ben, és számos kompozicióban vett részt közreműködőként. Ezen idő alatt az együttes pszichedelikus pop előadóból instrumentális jazz-rock fúziós csapattá vált. 1972-ben, nem sokkal azt megelőzően, hogy elhagyta a Soft Machine-t, felvette első, saját neve alatt megjelenő albumát, az 1984-et (a cím George Orwell regényének hatására keletkezett). Ez egyértelműen nem kereskedelmi forgalmazásra szánt lemez volt, amelyet hosszú szólók jellemeztek, felhasználva bennük a végtelenített szalagok alkalmazásának technikáját, valamint egy együttessel felvett rövidebb darabok.
1973-tól napjainkig szerkesztés
Az 1970-es évek végén, miután elhagyta a Soft Machine-t, olyan együttesekben játszott, mint a Stomu Yamashta's East Wind, az Isotope, a Gilgamesh és a Carla Bley Band. A Soft Machine korábbi szaxofonistájával Elton Dean-nel együtt megfordult olyan zenei csoportosulásokban, mint például a Hopper/Dean/Tippett/Gallivan (a zongorista Keith Tippett-tel és a dobos Joe Gallivannel), valamint a Soft Heap-ben (a billentyűs-játékos Alan Gowen és a dobos Pip Pyle társaságában).
At 1980-as évek elején rövid időre felhagyott a zenéléssel, de az évtized közepén ismét aktívan dolgozott különböző együttesekben, többek között Pip Pyle Equipe Outjában és a Phil Miller vezette In Cahootsban. Ugyancsak muzsikált egy holland zenészekből álló - kezdetben Hopper Goes Dutch, majd a francia gitáros, Patrice Meyer csatlakozása után Hugh Hopper Franglo-Dutch Band névre átkeresztelt - csapatban.
Miután néhány évig elsősorban instrumentális, jazz-orientált együttesekben dolgozott, mások mellett a Short Wave-ben, az 1990-es évek közepétől alkalomszerűen ismét rock-irányultságú, vokális zenét játszott, olyan bandákkal, mint a Caveman Shoestore (ekkoriban a Hughscore nevet használva), vagy mint az énekes Lisa S. Klossner. Visszatért továbbá a korai, végtelenített szalagos technika alkalmazásához, de manapság inkább a számítógépes lehetőségekkel él. Jól példázza ezt a 2002-es Jazzloops című felvétele.
2002-ben Hopper és három másik korábbi Soft Machine-tag (Elton Dean, a dobos John Marshall és a gitáros Allan Holdsworth) Soft Works név alatt turnézott és készített felvételeket. A Soft Machine egy másik korábbi tagja, a gitáros John Etheridge társaságában (aki Holdsworth helyébe lépett), ugyancsak koncerteztek és felvételeket készítettek Soft Machine Legacy néven, néhány eredeti Soft Machine számot és több új darabot is játszva. 2006-ig három új kiadványt vettek fel: Live in Zaandam (CD, 2005.05.10.), New Morning - The Paris Concert (DVD, 2005.12.1.), és egy stúdió albumot, Soft Machine Legacy (CD, 2006.). 2006. nyári turnéjukon Theo Travis [1] helyettesítette Elton Deant, aki az év februárjában meghalt. Ugyancsak feltűnt a No-Man énekesének, Tim Bowness-nek a 2004-es, bemutatkozó szóló albumán (My Hotel Year - One Little Indian Records).
Egyéb alkalmi projektjei: Soft Bounds (a francia Sophia Domancich és Simon Goubert, valamint eleinte Elton Dean, később Simon Picard társaságában); Clear Frame, egy improvizációkat alkalmazó együttes, Charles Hayward, Lol Coxhill és Orphy Robinson a tagok, (első felvételük alkalmával Robert Wyatt is társult hozzájuk).
Hugh nemrég két szóló albumot is megjelentett és létrehozott egy online boltot, mely a jól ismert brít internetes lemezkiadón, a Burning Sheden keresztül érhető el. [2].
Jelenleg a japán zeneszerző és komponista, Yumi Hara Cawkwell partnere a HUMI nevű duóban. 2008 elejére japán turnét terveztek.
Diszkográfia szerkesztés
- Soft Machine: Volume Two (1969)
- Soft Machine: Third (1970)
- Soft Machine: Fourth (1971)
- Soft Machine: Five (1972)
- Soft Machine: Six (1973)
- Hugh Hopper: 1984 (1973)
- Stomu Yamashta's East Wind: Freedom is Frightening (1973)
- Robert Wyatt: Rock Bottom (1974)
- Isotope: Illusion (1975)
- Hugh Hopper: Hopper Tunity Box (1977, újra kiadva 2007-ben)
- Hopper/Dean/Tippett/Gallivan: Cruel But Fair (1977)
- Carla Bley Band: European Tour 1977 (1978)
- Gilgamesh: Another Fine Tune You've Got Me Into (1978)
- Soft Heap (1978)
- Hugh Hopper/Alan Gowen: Two Rainbows Daily (1980)
- Pip Pyle's Equipe Out (1987)
- Phil Miller: Cutting Both Ways (1987)
- Hugh Hopper Band: Alive (1989)
- Hugh Hopper Band: Meccano Pelorus (1991)
- Lindsay Cooper: Oh Moscow (1991)
- Hugh Hopper & Kramer: A Remark Hugh Made (1994)
- The Wilde Flowers (1965-1969 recordings) (1994)
- Hugh Hopper: Hooligan Romantics (1994)
- Hugh Hopper Band: Carousel (1995)
- Hugh Hopper/Mark Hewins: Adreamor (1995)
- Hughscore: Highspot Paradox (1997)
- Hughscore: Delta Flora (1999)
- Hugh Hopper/Lisa S. Klossner: Cryptids (2000)
- Glass Cage: Glass Cage Paratactile (2001)
- Hugh Hopper: Jazzloops (2002)
- Soft Works: Abracadabra (2003)
- Polysoft: Tribute to Soft Machine (2003)
- Hugh Hopper/Julian Whitfield: In a Dubious Manner (2004)
- Hugh Hopper/Matt Howarth: The Stolen Hour (2004)
- Soft Machine Legacy: Live in Zaandam (2005)
- Soft Machine Legacy: Soft Machine Legacy (2006)
- Hugh Hopper/Elton Dean/Hoppy Kamiyama/Yoshida Tatsuya: Soft Mountain (2006)
- Hugh Hopper with Simon Picard, Steve Franklin, Charles Hayward: Numero D'Vol (2007)
- Soft Machine Legacy: Steam (2007)
Hivatkozások szerkesztés
Külső hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugh Hopper című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.