Szerkesztő:Peligro/allap8

Queen Innuendo
kislemez a(z) Innuendo albumról
B-oldal	Bijou
Megjelent	1991. január 14.
Formátum	7", 12", CD, kazetta
Felvételek	1989. március – 1990. november Mountain Studios, Montreux, Svájc Metropolis Studios, London, Anglia
Stílus	Rock
Hossz	6:30
Kiadó	Parlophone (QUEEN 16)
Szerző	Queen
Producer	Queen, David Richards
Queen-kronológia
The Miracle (1989) Innuendo (1991) I’m Going Slightly Mad (1991)
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Innuendo az első dal a brit Queen rockegyüttes 1991-es Innuendo albumáról.

A felvételek során egy közös örömzenélésből alakult ki az alapja, amelyhez aztán Freddie Mercury és Roger Taylor írt dalszöveget – a Led Zeppelin tiszteletére. Az együttesen belül Taylor szerzeményének tartják, de akkoriban megállapodás szerint nem jelölték külön a szerzőséget. A dal visszatérés volt az együttes 1970-es évekbeli progresszív stílusához, három eltérő hangulatú és tempójú szakaszra osztható, emiatt, és a középen elhelyezkedő nagyzenekart imitáló rész miatt sokan a „Bohemian Rhapsody”-hoz hasonlítják. Az alapjait boleró szerű sodrás jellemzi, a közepe fel elhangzó flamenco spanyolgitár szólót Steve Howe, a Yes együttes gitárosa játszotta fel. Ahogy az album más dalainak esetében is, a felvételeknél nagyban támaszkodtak a szintetizátorok segítségére.

A dalhoz készült videoklipben nem szerepelt az együttes, helyette stop-motion technikával mozgatott gyurmafigurák, és egyéb játékok voltak láthatók, valamint a tagokról készült animációk, más-más irányzatú festőművész stílusában. Kislemezen is megjelent, és az eső helyet érte el a brit slágerlistán.

Inspiráció és felvételek

Az Innuendo album felvételének az ötlete 1990-ben merült fel az együttesben. Mercury akkoriban már szemmel láthatóan beteg volt, és ezt az együttes tagjai is tudták, ezért eleinte nem is egy egész album elkészítése szerepelt a terveikben, egyszerűen csak haladtak egyik dalról a másikra, éppen azon dolgozva, amelyikhez nagyobb kedvük volt. A korábbi gyakorlattól eltérően egyre kevesebb dalt hoztak magukkal a stúdióba, és egyre többet írtak közösen, utóbbira példa az „Innuendo” is. A felvételek közben Deacon, May és Taylor egy Montreux-i koncertteremben örömzenéltek, és az éppen arra járó Mercury meghallotta a szólamot, amiből később a dal alapja fejlődött ki. Nagyon megtetszett neki a motívum, és izgalmában azonnal foglalkozni kezdett vele: dallamot és szöveget írt hozzá, utóbbit később Taylorral véglegesítette. May elmondása szerint mindannyian dolgoztak a dalon, külön kiemelte, hogy Mercury a szövegen, a klasszikus zenei hídon, Taylor a zenén és az elrendezésen, ő maga pedig a dal középső részében tett változtatásokat.

May már az elején eltervezte a flamenco gitárszólót, úgy vélte, hogy jól ilik az boleró szerű alapokhoz. Steve Howe, a Yes együttes gitárosa éppen Montreux-ban tartózkodott abban az időben, és egy étteremben összefutott Martin Grovesszal, a Queen egyik stúdiómunkásával, aki azelőtt a Yesnek is dolgozott. Mikor Groves elmondta neki, hogy a Queen a Mountain Studiosban dolgozik, Howe meglátogatta őket. May ekkor kérte fel, hogy játssza el a spanyolgitár szólót az „Innuendo”-ban. Az Innuendo album borítóján úgy jelölték Howe közreműködését, mint „kóbor lantos” gitárjátékot.

Lejátszották nekem az „Innuendo” című dalt és én azt mondtam: ez az, heavy metal flamingo! Aztán Brian így szólt: „Nézd, én azt szeretném, ha te játszanál a dalban!”. Erre én azt feleltem: ugye csak viccelsz, ez így nagyszerű, hagyjátok így. Erre ő azt mondta: „Nem, nem, nem, azt akarom, hogy te játssz rajta, azt akarom, hogy tényleg nagyon gyorsan játssz, és hogy jó sokat tépd a gitárt”. Szóval néhány óra alatt leteszteltem pár klasszikus, erős Gibsont, Chet Atkins kistestű gitárt és végül megtaláltam azt, amelyik segített megteremteni az egyensúlyt a húrok között, mert ő nem volt benne biztos hogyan alakítsa ki az egyensúlyt a hangerő és a különböző húrok között, és ez az, ami nagyon fontos azokon a gitárokon.

–Steve Howe

A középen elhangzó nagyzenekart imitáló részt Mercury és David Richards egy akkoriban újdonságnak számító Korg M1 szintetizátorral alkották meg. Bár a korai albumukra tüntetőleg felírták, hogy nem használnak szintetizátorokat, az 1980-as évektől mégis nagyban támaszkodtak rá, mert egyszerűen tudtak létrehozni vele különleges hanghatásokat. Amikor egy rajongó később rá kérdezett erre a pálfordulásra, May ezt válaszolta: „napjainkban a szintetizátorok megszokottá, emberivé váltak, már nem tartjuk őket az ellenségünknek”.

Zene és szöveg

Roger Taylor így jellemezte: "ez egy nagyon angol dal – Oscar Wilde találkozása a Led Zeppelinnel".

Élőben

• [[:Fájl:|Innuendo]]
  [[Fájl:|180px|noicon]]
  aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Nem tudod lejátszani a fájlt?

Közreműködők

• Ének: Freddie Mercury
• Háttérvokál: Freddie Mercury

Hangszerek:

• Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés, Ludwig üstdob
• John Deacon: Fender Precision Bass
• Brian May: Red Special, Gibson Chet Atkins elektromos gitár
• Freddie Mercury: Korg M1 szintetizátor
• Steve Howe: Gibson Chet Atkins elektromos gitár
• David Richards: Korg M1 szintetizátor

Kiadás és helyezések

Helyezések Ország Helyezés Eladási minősítés Eladás Anglia 1 ezüst 200 000+ Billboard Mainstream Rock 17 — — Németország 5 — — Hollandia 4 — — Ausztrália 27 — —

7" kislemez (Parlophone QUEEN 16, Anglia) Innuendo – 6:30 Bijou – 3:35 12" kislemez (Parlophone 12 QUEEN 16, Anglia) / CD kislemez (Parlophone CD QUEEN 16, Anglia) Innuendo (extended) – 6:42 Under Pressure – 4:02 Bijou – 3:35

Források

• Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
• Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
• Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum (2010). ISBN 978-1-84513-597-3