Szerkesztő:Pellinger Attila/fhnp
Wikipédia:Segítség/Szerkesztés haladóknak
Madárfotók - Állatfotók - Növényfotók - Tájképek - Filmkockák - Mindenféle egyéb fotók - Mások fotói
Az 1977-ben alapított Fertő-tavi Tájvédelmi Körzetből 1991-ben létrejött hazánk ötödik, egyben a Dunántúl első nemzeti parkja Fertő-tavi Nemzeti Park néven. 1994-ben az 1977-től létező Hanság Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával alakult meg a Fertő-Hanság Nemzeti Park. A nemzeti park 1999-ben tovább bővült a Kónyi-tó és környéke, illetve a csáfordjánosfai tőzikés erdő és a körülötte lévő mocsárrétek területeivel, így kialakult a nemzeti park jelenlegi, XX hektáros területe. Természetvédelmi értékelésének fontos szempontja a táj és élővilágának változatossága. A közép-ázsiai sztyepptavakat idéző, nádas szikes mocsár mentén húzódó, bázikus, lajtamészkő alapkőzetű dombsoron, tenyésző cseres-tölgyeseken túl kezdődnek a Soproni-hegység magasabb vonulatai, ahol a savanyú talajokon gyertyános-tölgyesek, bükkösök és lucosok nőnek. A látóhatárt az Alpok nyáron is hófödte csúcsai zárják le. Igazgatósága Sarródon a Kócsagvárban található.
Nemzetközi egyezmények hatálya szerkesztés
Az UNESCO 1979-ben Bioszféra Rezervátummá jelölte ki a fertői védett területet. A Fertő tava 1989-óta Ramsari Terület is, azaz szerepel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékében. 2001-től a Fertő és a környező települések a Fertő/Neusiedler See Kultúrtáj világörökség terület részét képezik, 2004-től pedig az Európai Unió közösségi jelentőségű védett területeinek hálózatába tartozó Natura 2000 terület. A Madárvédelmi Irányelv (79/409/EEC) alapján kijelölt Különleges Madárvédelmi Terület (SPA) kiterjedése 8.467 hektár, amely a tómedret és a part-menti szikeseket foglalja magába. Az Élőhelyvédelmi irányelv ’’(9243/EEC)’’ alapján kijelölt Különleges Természetmegőrzési Terület (SCI) terület ennél nagyobb, 11.327 hektár amely a láprétekre és a száraz gyepekre is kiterjed. A Nemzeti park védett területéből önálló SCI terület a Fertőmelléki-dombsor 2.539 hektáron, amelyből 1.039 hektárnyi rész túlnyúlik az országosan védett terület határán. A nemzeti park hansági területei közül a Nyirkai-Hany 2006-óta Ramsari Terület.
Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság szerkesztés
Igazgatóságának működési területe nagyjából lefedi Győr-Moson-Sopron megye közigazgatási területét, így a Fertő-Hanság Nemzeti Park mellett valamennyi tájvédelmi körzet és a megye országos jelentőségű természetvédelmi területeinek is természetvédelmi kezelője. Ezeken a területeken természetvédelmi őröket foglalkoztat.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park tájegységei szerkesztés
A Fertő-Hanság Nemzeti Park a Kisalföld hazai részének jelentősebb, összefüggő, természetközeli vagy természetszerű területrészeit foglalja magába. A Kisalföld túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, ahol az eredeti flóra és fauna az elmúlt évszázadok során kisebb maradvány területeken, nyomokban tudott fennmaradni. Ez alól a Fertő, a sekély, nagy területű szikes tó és a Hanság, az egykor 50 ezer hektáros lápterülete volt kivétel, mivel ezek jelentősebb átalakítása óriási feladatot jelentett és sok ember összehangolt cselekvésével volt lehetséges, így a XVIII. század végéig szinte érintetlen maradtak.
Fertő szerkesztés
A tó és a nádas: A Fertő tava Közép-Európában harmadik legnagyobb tó, a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője, kora kb. 20 000 év. A tó hosszúsága 35 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége 7 km. Partvonalának hossza 100 km, ebből a magyar tórészé 25 km. A tófenék sík, a part menti részeken 50-60 cm, beljebb a nyílt vízterületeken 1-1,2 m, a legmélyebb részeken 1,6-1,8 m mély a víz. A felszíni hozzáfolyás sok évi átlaga 65 millió m3/év, a felszíni elfolyás 26,6 millió m3/év, a különbség nagyobb része a tóból párolgás útján távozik. A tó természetes vízjárása olyan, hogy a maximális vízszintek a téli félév (XI. 1 - IV. 30.) végén alakulnak ki. Egy átlagos vízjárású év téli félévében a tó szintje 25-30 cm-t nő, a nyári félévben pedig 10-50 cm-t csökken. Vízszint-szabályozás csak a téli félévben lehetséges, a nyári vízszint-csökkenést nem lehet megakadályozni, mivel kellő vízutánpótlás nyáron nincs. Sekélysége és kis vízgyűjtő területe miatt vízszintje tág határok között változik, a történelem során többször kiszáradt, legutóbb az 1868-1872 közötti években. A vízszint ingadozásában nagy szerepet játszik a szél, az itt uralkodó É-ÉNy-i szelek a hozzávetőlegesen É-D hossztengelyú tómederben a vizet a déli, a ritkább, de jellemző déli szelek az északi részekre tolják. Ilyenkor a vízszint néhány óra alatt akár 50-100 cm-t változhat. A vízben magas a magas sótartalom, mintegy 2 kg köbméterenként. A XX. század első harmadában a tó és a vele vízrajzilag összefüggő Hanság lecsapolása és szabályozása miatt a tópart mentén, főleg a déli oldalon gyors ütemben elnádasodott. Ez a folyamat mára jelentősen lelassult, de nem állt meg. A hazai oldalon a 2-7 km széles nádas belső részein ma már erősen kiritkult, tarfoltos. Zárt nádasokat csak a nyílt víz szélén és a part-menti sávban találunk. A nádas kiritkulását a meder feltöltődése okozza, mivel a nyári hónapokban a friss tóvíz nem jut el ide. Oxigénszegény, erősen felmelegedő, pangó vizek jellemzőek, amely már a széles tűrőképességű nád számára sem megfelelő. A nádas öv botanikai értelemben fajszegény, a keskenylevelű gyékény és a sziki káka mellett a télisás alkot kiterjedtebb állományokat. Érdekesség a tengermelléki káka előfordulása, mely nálunk másutt nem honos. A nádas öv sok vízimadárnak biztosít megfelelő életfeltételeket. A zárt, aratatlan nádasoban telepesen fészkel itt nagy kócsag és a vörös gém, az osztrák tófélen a kanalasgém is költ. Magányosan fészkel a különös hangú bölömbika és a nádas ragadozó madara a barna rétihéja. A part menti ligetesedő nádasban épít fészket a nyári lúd és a kis vízicsibe. Az énekesmadarak közül a nádiposzáták a legjellemzőbbek, az Európában veszélyeztetett állományú sitke, a gyakori nádirigó és cserregő nádiposzáta. A szegélyekben helyenként költ a kékbegy és mindenütt énekel a foltos nádiposzáta. Tavasszal és ősszel a madárvonulás időszakában szinte valamennyi, az élőhelynek megfelelő, Magyarországon előforduló madárfaj egyedei megjelenhetnek. 1971-óta a hazai Fertő-tájon 291 madárfajt észleltek. A fagyos téli hónapokban csak hómentes időjárás mellett telelnek jelentősebb madárcsapatok, elsősorban vadludak, nagy lilikek és vetési ludak, enyhébb teleken nyári ludak akár több tízezer példányban. A nagy csapatokban mindig vannak ritkább fajok egyedei is: apácalúd, örvös lúd, de a fokozottan veszélyeztetett kis lilik és vörösnyakú lúd is előfordul.
megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, rétisas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka és a garda.
A tó nyugati részén, a pusztai réteken ritka növényeket láthatunk, itt él a Boldogasszony papucsa, a légybangó, a tarka és törpe nőszirom. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, mint a nagy pávaszem, a tölgyfaszender, a sápadt szemeslepke. A Kistómalomi-láprét értékes jégkorszaki maradványokat őrzött meg, a mocsári hízókát és a mocsári nőszőfüvet.
A tó keleti vidékén szikes puszták találhatók, amelyek jellegzetes növényei a fertői mézpázsit, a sziki sóballa, a sziki őszirózsa. A területek karbantartása a hagyományos magyar háziállatokból álló állatállomány feladata. Él a területen rackajuhnyáj, szilajon tartott vízibivaly és magyar szürkemarha-gulya.
Észak-Hanság szerkesztés
Dél-Hanság szerkesztés
Tóköz szerkesztés
Répce-mente szerkesztés
Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják.
1994. április 24-én került sor az osztrák oldalon megalakult nemzeti parkkal közös megnyitóra.
A Fertő szerkesztés
A Hanság szerkesztés
A Hanság mai felszíne a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakódása és a szél felszínformáló munkája nyomán jött létre. Területét a múlt század elején megépített Hanság-főcsatorna osztja ketté. A Kapuvári-Hany erdői gazdagok rovarokban, és itt él az elevenszülő gyík. A Lébényi-Hanyt kiszáradó láprétek jellemzik, rajtuk kosborok nyílnak. A területen túzok fészkel, néha parlagi viperával lehet talákozni. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei füles- és macskabagoly. A megmaradt tavak adnak otthont a vízivilágnak. Bennük él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. A Fehér-tó környékén él a ritka patkányfejű pocok. 2001-ben megkezdődött a Hanság egy részének rehabilitációja a Nyirkai-Hany újraárasztásával.