Szerkesztő:Peppe83/Merkúr
 | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Pálya adatok | |||||||
| Fél nagytengely | 57,909,176 km 0.387 098 93 CSE | ||||||
| Kerület | 360.000.000 km (2.406 CSE) | ||||||
| Excentritás | 0.205 630 69 | ||||||
| Perihélium | 46,001,272 km 0.307 499 51 CSE | ||||||
| Aphélium | 69,817,079 km 0.466 698 35 CSE | ||||||
| Keringési periódus | 87.969 34 nap (0.240 846 9 év) | ||||||
| Szinódikus periódus | 115.8776 nap | ||||||
| Átlagos keringési sebesség | 47.36 km/s | ||||||
| Max. keringési sebesség | 58.98 km/s | ||||||
| Min. keringési sebesség | 38.86 km/s | ||||||
| Inklináció | 7.004 87° (3.38° a Nap egyenlítőjéhez képest) | ||||||
| Longitude of the ascending node |
48.331 67° | ||||||
| Argument of the perihelion |
29.124 78° | ||||||
| Holdak száma: | 0 | ||||||
| Fizikai adatok | |||||||
| Átmérő (az egyenlítőn) | 4879.4 km (0.383 Földnyi) | ||||||
| Felszín | 7.5·107 km² (0.147 Földnyi) | ||||||
| Térfogat | 6.083·1010 km³ (0.056 Földnyi) | ||||||
| Tömeg | 3.302·1023 kg (0.055 Földnyi) | ||||||
| Átlagos sűrűség | 5.427 g/cm³ | ||||||
| Felszíni gravitáció | 3.701 m/s² (0.377 g) | ||||||
| Szökési sebesség | 4.435 km/s | ||||||
| Forgási periódus | 58.6462 nap (58 nap 15.5088 h) | ||||||
| Forgási sebesség | 10.892 km/h (az egyenlítőn) | ||||||
| Tengelyferdeség | ~0.01° | ||||||
| Right ascension of North pole |
281.01° (18 h 44 min 2 s) 1 | ||||||
| Declination | 61.45° | ||||||
| Albedó | 0.10-0.12 | ||||||
| Felszíni hőmérséklet |
| ||||||
| Átlagos nappali hőmérséklet | 623 K | ||||||
| Átlagos éjszakai hőmérséklet | 103 K | ||||||
| Légkör | |||||||
| Nyomás | nyomokban | ||||||
| Kálium | 31.7% | ||||||
| Nátrium | 24.9% | ||||||
| Atomos oxigén | 9.5% | ||||||
| Argon | 7.0% | ||||||
| Hélium | 5.9% | ||||||
| Molekuláris oxigén | 5.6% | ||||||
| Nitrogén | 5.2% | ||||||
| Szén-dioxid | 3.6% | ||||||
| Víz | 3.4% | ||||||
| Hidrogén | 3.2% | ||||||
Fizikai tulajdonságok szerkesztés
Légkör szerkesztés
Felszíni hőmérséklet szerkesztés
A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 kelvin (179 °C) de az ingadozás rendkívül nagy mértékű. A Merkúr átlagos naptávolsága csak 58 millió km, a felszínén pedig minden közvetlenül megvilágított négyzetméterre a Földön tapasztalhatónál 8,9-szer több, 9126,6 W napenergia esik, ezért a napsütötte területeken a hőmérséklet jellemzően 700 K (427 °C) körül mozog. Az árnyékos helyeken ezzel szemben a 90 K (-183 C°) az átlagos. A felforrósodás és a lehűlés a fényviszonyok megváltozását követően - a számottevő légkör hiánya miatt - nagyon gyorsan végbemegy. sszehasonlításként: a Földön a két szélsőérték között legfeljebb 150 °C különbség fordul elő.
A felszín szerkesztés
A Merkúr felszíne megjelenésében nagyon hasonlít a Holddéhoz; kráterek, hegységek és sötét színű síkságok (tengerek) borítják.
Carolis-medence szerkesztés
A Carolis-medence, vagy Caloris Planitia egy 1350 km átmérőjű kráter, nagy valószínűséggel a legnagyobb ilyen objektum a Naprendszerben. A Merkúr fejlődésének korai szakaszában alakulhatott ki, egy legalább 100 km átmérőjű kisbolygó becsapódása során. A krátert forró láva töltötte fel, de a peremén egy kétezer méter magas hegység húzódik, továbbá az ütközéskor a felszínen végigfutó lökéshullámok a bolygó átellenes pontján fókuszálódtak, létrehozva egy 500 000 km²-es, hegycsúcsokkal és szakadékokkal tarkított területet.
A Carolis-medencének csak a felét sikerült megörökíteni a Mariner-10 űrszondának, a teljes objektum máig ismeretlen.
Vulkanikus aktivitás szerkesztés
Jég a Merkúron szerkesztés
Belső szerkezet szerkesztés
Magnetoszféra szerkesztés
Tengelyforgás szerkesztés
Keringési pálya szerkesztés
A Merkúr kutatása szerkesztés
Térképek szerkesztés
Mariner-10 szerkesztés
Egyéb űrszondák szerkesztés
A Merkúr a Naphoz legközelebbi belső bolygó, és a Naprendszer második legkisebb bolygója. Látszólagos fényessége -0,4 és 5,5 magnitúdó között változik, a Naptól való legnagyobb szögtávolsága mindössze 28,3, ezért csak szürkületkor látható. A Merkúrral kapcsolatban napjainkban is igen kevés információ áll rendelkezésre; az egyetlen űrszonda, ami megközelítette, a Mariner-10 volt 1974-75-ben, de csak a felszínének 40-45%-át térképezte fel.
A Merkúr megjelenésében leginkább a Holdhoz hasonlít; felszínét kráterek borítják, nincs holdja és gyakorlatilag légköre sem. A bolygó aránylag nagy méretű, vasból álló maggal rendelkezik, de a mágneses tere csak 1%-a a Földének. Felszíni hőmérséklete igen szélsőségesen, 90 és 700 kelvin között változik.
Az i. e. V. századig az este, illetve reggel megjelenő Merkúrt két külön égitestnek hitték; Hermésznek hívták az esti égbolton, de Apollo néven ismerték napkeltekor. Később Püthagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz, majd a rómaiak nevezték el a Hermésznek megfelelő istenükről, Mercuriusról.
Fizikai tulajdonságok szerkesztés
Felszíni hőmérséklet szerkesztés
A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 kelvin (178.8 C° / 353.9 F) de az ingadozás szélső értékeit a 90 K (-183,15 C° / -297,7 F) és a 700 K (426,85 C° / 800 F) jelenti. Összehasonlításként: a Földön a két szélsőség között legfeljebb 150 C° különbség fordul elő. A Merkúron a magas hőmérsékletet az intenzívebb napfény (a napsütötte részeken a földi érték kilencszerese, 9,13 kW fényenergia esik egy négyzetméterre), az extrém hideg pedig a légkör hiányából fakad az árnyékos helyeken.
Geológia szerkesztés
A Merkúr felszínét kialakulása során - és rövid ideig még azután is - folyamatosan bombázták üstökösök és kisbolygók. Ez az sok becsapódással járó, korai korszak mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt ért véget, de a becsapódások nyomai máig meghatározzák a bolygó felszínének domborzati viszonyait. Az ütközések során az objektumok a légkör hiánya miatt akadálytalanul, teljes erejükkel csapódtak a felszínbe. Ekkoriban a bolygó még vulkanikus szempontból aktív volt, a kráterek belsejét feltöltötte a forró láva, a Holdon láthatókhoz hasonló síkságokat létrehozva.
A kráterek átmérője a néhány száz méter és a néhány száz kilométer között változik, de a Carolis-kráter átmérője eléri az 1300 km-t. A Carolis-krátert létrehozó becsapódás annyira erős volt, hogy a bolygó ellentétes pontján is eldeformálódott a felszín.
Atmoszféra szerkesztés
A Merkúr légköre igen csekély. A Merkúr atmoszférája nagyon vékony.Az "atmoszféra" fő összetevői az oxigén, kálium, és a nátrium. A Merkúr légkörének atomjai folyamatosan távoznak az űrbe Az átlagos élettartalma a légköri káliumnak és nátriumnak kb. 3 óra.Az elvesztett légkört többféle mechanizmus pótolja egyidőben. A napszél anyagát a bolygó mágneses mezeje befogja, mikrometeor becsapódás során keletkezik, napsugárzás hatására kipárolog, illetve a sarki jégből szabadul fel.
Domborzat szerkesztés
A Merkúr kráterekkel borított felszíne nagyon hasonlatos a Holdéhoz. A Merkúr felszínének legjellegzetesebb lefényképezett képződménye a Caloris Basin becsapódási kráter, amely kb. 1350km átmérőjü. A bolygó magja évmiliárdok alatt kihűlt, és összezsugorodott, létrehozva a Merkúr összeráncolódott kérgét. A Merkúr felszínének nagyobbik részét két különböző korból származó síkság borítja. A fiatalabb síkságon kevésbé mélyek a kráterek, valószínüleg lávafolyam töltötte fel a régebbi vidékeket. A Merkúr felszínét ráadásul az árapály jelenség is alakította.
Hőmérséklet és napfény szerkesztés
Az átlagos felszíni hőmérséklet 452K, tartománya 90–700K között változik; összehasonlításul a földi tartomány körülbelül 11K (a nap sugárzásának köszönhetően); nincs klíma és évszakok sincsenek. A napfény a Merkúr felszínén 8,9-szerese a Földének, a sugárzás intenzitása 9126.6 W/m2.
Jég a Merkúron szerkesztés
1992-es radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. Elképzelhető, hogy a bolygó állandóan árnyékban lévő krátereiben is található víz, amely üstökösök becsapódása során vagy a bolygó belsejéből kipárologva kerülhetett a felszínre.
Magyar vonatkozások szerkesztés
A Vénuszon három magyar vonatkozású elnevezés található: Bartók Béláról, Liszt Ferencről és Jókai Mórról neveztek el krátert. [1]
Forrás szerkesztés
- Az angol szócikk
Képek szerkesztés
A Föld és a Merkúr mélretének az összehasonlítása. 
