Wikipédia

Szerkesztő:Perfectmiss/Jegyzeteim

< Szerkesztő:Perfectmiss

A jegyzetek a készülő cikkekhez készülnek. Az 1-es szintű elemek külön-külön cikkek lesznek. Az angol wikit is felhasználom, de nem 100%-osan, azért vannak bemásolva.

NÉMAFILM szerkesztés

 
Scene from the 1921 Four Horsemen of the Apocalypse, one of the highest-grossing silent films

A némafilm hang nélküli alkotás, a párbeszédet és az esetleges magyarázatokat feliratokon lehet követni.

Már a mozgókép feltalálásakor megszületett az ötlet, hogy hangokat párosítsanak hozzá, de a technikai korlátok miatt az 1920-as évek végéig a legtöbb film még néma volt. A filmgyártásnak ezt a szakaszát (1893-1928/1929) angol nyelvterületen úgy is hívják, mint „az ezüst mozivászon kora”.

Története szerkesztés

 
Ősfilm: Edison felvétele
 Bővebben: A film története

Az első filmet Louis Le Prince készítette 1888-ban. Ez a film, a Roundhay-i kerti jelenet egy kétperces felvétel volt pár emberről, akik egy kertben sétálgattak. 1893-ban Edison készített egy ősfilmet egy munkatársa tüsszentéséről.

Feliratozás szerkesztés

Mivel a némafilmnek nincs hangja, a párbeszédeket és a narrációt feliratokon lehet követni. A feliratírás fontos volt a film készítése során, és gyakran a feliratok írójának személye elvált a forgatókönyvíróétól.

A feliratok gyakran tartalmaztak grafikus elemeket is, például kereteket vagy egyéb dekorációkat.

Élő zene és hanghatások szerkesztés

A némafilmek bemutatása során már a kezdetektől alkalmaztak élő zenét. A legelső nyilvános vetítésen, a Lumiere testvérek 1895. december 28-ai párizsi bemutatóján zongorista kísérte a vetítést.[1] A zene nemcsak a vetítéseken vitt fontos szerepet a film hangulatának megteremtése érdekében, hanem a forgatások alatt is hasznát vették. A kisebb mozik rendszerint zongoristát alkalmaztak főállásban. Az 1910-es évek közepétől a nagyobb városok mozijai már vagy orgonistát vagy akár egy egész zenekart szerződtettek le.

A dallamok, amiket ezek a zenészek játszottak a filmek vetítése alatt eleinte improvizációk voltak, de később a játszandó zenéket kottákon mellékelték a mozik számára. Az egyik ilyen film, melynek már saját zenéje volt, D. W. Griffith Egy nemzet születése c. filmje (USA, 1915), melynek a zeneszerzője Joseph Carl Breil volt.[2] A némafilmkorszak virágzása idején a mozik voltak a hangszeres zenét játszó zenészek fő munkaadói, legalábbis az USA-ban.

A színészi játék szerkesztés

 
Lillian Gish a némafilm korszak egyik meghatározó sztárja

A némafilm-színészek a testbeszédre, gesztikulációra és az arcjátékra helyezték a hangsúlyt, hogy a közönség számára nyilvánvaló legyen a film és az adott szereplő mondanivalója. Az így szándékosan túlzott színészi játék miatt a burleszkek népszerűbbek a mai nézők körében, mint a drámák, mivel az előbbi esetében a túljátszás természetesebbnek hat.

Ez a melodramatikus játékmód sok esetben az előzőleg színházban dolgozó színészek szokása volt, máskor a rendező követelte meg. A közönség azonban már 1914-től elvárta a természetesebb játékot. Sok színész annak köszönhette népszerűségét hogy képes volt a nézők eme kívánságának eleget tenni, de a rendezők is ragaszkodtak a természetes színészi játékhoz. A 20-as évek közepén gyártott némafilmek már gondosan ügyeltek a természetességre, bár voltak olyan filmek, amelyekben továbbra is patetikus játékmódot használtak, pl. a Metropolis (USA, 1927). Sok néző elvárta még a dramatikusabb játékot, ezért a túlzó színészkedés sok országban tovább tartott, mint az USA-ban.

Minőség és lejátszási sebesség szerkesztés

A némafilmek minősége, főleg az 1920-as években, sokszor meglepően jó volt. Közkeletű hiedelem, hogy nem ütik meg a mai mércét, de ennek oka leginkább az, hogy rossz sebességgel játsszák vissza a filmet, sokszor pedig a tekercsek is rongálódtak az idők folyamán (sok mű csak sérült szalagok második vagy harmadik másolatában maradt fenn). Az 1920-as évek közepéig a némafilmeket kisebb képsebességgel rögzítették, mint a hangosfilmeket. Míg az utóbbinál másodpercenként 24 képkockát vettek fel, a némafilm sebessége 16 és 23 képkocka között mozgott..[3]

A legnagyobb bevételt hozó némafilmek szerkesztés

 
Jelent az Egy nemzet születése c. filmből

1932-ben a Variety magazin közölte a filmtörténet addigi legnegyobb bevételeit hozó alkotások listáját. A megadott összegek 1932-es értéken értendők. .[4]

  1. Egy nemzet születése (The Birth of a Nation) (1915) - $10,000,000
  2. A nagy parádé (The Big Parade) (1925) - $6,400,000
  3. Ben Hur (1925) - $5,500,000
  4. Út a boldogság felé (Way Down East) (1920) - $5,000,000
  5. Aranyláz (film) (The Gold Rush) (1925) - $4,250,000
  6. Az Apokalipszis négy lovasa (film) (The Four Horsemen of the Apocalypse) (1921) - $4,000,000
  7. A cirkusz (1928) - $3,800,000
  8. The Covered Wagon (1923) - $3,800,000
  9. A Notre-Dame-i toronyőr (The Hunchback of Notre Dame) (1923) - $3,500,000
  10. Tízparancsolat (film) (The Ten Commandments) (1923) - $3,400,000
  11. Árvák a viharban (Orphans of the Storm) (1921) - $3,000,000
  12. For Heaven's Sake (1926) - $2,600,000
  13. Seventh Heaven (1926) - $2,400,000
  14. Abie's Irish Rose (1928) - $1,500,000

Némafilmek a hangosfilm korszakában szerkesztés

Már Edison megpróbálkozott azzal, hogy hangot adjon a filmnek, 1896-ban kezdte el ezirányú kísérleteit a laboratóriumában, de a siker csak a húszas években következett be. Bár 1927-ben mutatták be a A dzsesszénekes c. hangosfilmet, de a következő két évben még főleg némafilmeket gyártottak.

A legfőbb, legismertebb némafilmek, melyek a hangosfilm első korszakában, a II. világháború kezdetéig készültek:

Később több renező és színész készített részben vagy egészben némafilmet, nosztalgiából vagy művészi indíttatásból.

Bizonyos értelemben a némafilm és főképp a burleszk hagyományait követik az olyan alkotók, mint Benny Hill, Rowan Atkinson (mint Mr. Bean) vagy Magyarországon Tahi Tóth László és Gálvölgyi János által készített humoros jeleneteket bemutató rövid filmek.

Filmek megőrzése és az elveszett filmek szerkesztés

Sok korai némafilm elveszett, mivel a nitráttartalmú film, amire felvették különösen gyúlékony és instabil volt. Ezenkívül nagyon sok film megsérült, mivel nem fordítottak elég figyelmet az állaguk megőrzésére. Egyes hírforrások szerint az összes némafilm 75%-a megsemmisült..[5]

A legfőbb némafilmek, melyeket jelenleg elveszettnek tekintenek:

Bár a legtöbb némafilm soha nem fog előkerülni, előfordul, hogy elveszettnek hitt filmeket találnak meg filmarchívumokban vagy magángyűjteményekben. 1979-ben Dawson Cityben földmunkák végzése közben bukkantak rá elveszettnek hitt filmekre, melyekben olyan színészek játszottak, mint Pearl White, Harold Lloyd, Douglas Fairbanks, és Lon Chaney, Sr.[9]

A filmtörténészek elsőrendű fontosságúnak tartják a filmek megfelelő restaurálását és digitalizálását.

Némafilm a világban szerkesztés

Amerikai némafilm szerkesztés

Amerikai (USA) némafilm szerkesztés

Brazil némafilm szerkesztés

Brazíliában a némafilmet nem zongoristák vagy zenekar segítségével tették "hangossá" hanem fitas cantatas-ok segítségével: operetteket vettek filmre, és az énekesek a vászon mögött énekeltek.[10]

Európai némafilm szerkesztés

Olasz némafilm szerkesztés

Francia némafilm szerkesztés

Német némafilm szerkesztés

Orosz (szovjet) némafilm szerkesztés

Magyar némafilm szerkesztés

 Bővebben: magyar némafilm

Ázsiai némafilm szerkesztés

Japán némafilm szerkesztés

A japán némafilmek esetében a filmeknek nem csak élő zenéje volt, hanem egy narrátor, a benshi kommentálta a filmet, valamint -különböző hangokat használva- eljátszotta a szereplők által alakított figurákat. A benshi annyira központi eleme volt a japán filmeknek, hogy nem csak japán filmeknél, de külföldi (főleg amerikai) filmeknél is alkalmazták (fordítás).[11] Ezeknek a narrátoroknak a népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy az országban még a harmincas években is gyártottak némafilmet.

Notes szerkesztés

  1. ↑ Cook, David A. A History of Narrative Film, 2nd edition. New York: W.W. Norton, 1990. ISBN 0-393-95553-2
  2. ↑ Eyman, Scott. The Speed of Sound: Hollywood and the Talkie Revolution, 1926-1930. New York: Simon & Schuster, 1997. ISBN 0-684-81162-6
  3. ↑ Card, James (1955. October). „Silent Film Speed”. Image, pp. 55-56. o. (Hozzáférés: 2007. május 9.)  
  4. ↑ Variety (1932-06-21). „Biggest Money Pictures”. Variety, p. 1. o. (Hozzáférés: 2007. május 7.)  
  5. ↑ http://books.google.com/books?id=HZIq5-_hu5cC&pg=PA5&dq=silent+films+lost+nitrate&sig=xIkqwQlz-U-5ZWDrFryCZSvu1zk
  6. ↑ Thompson, Frank T.. Lost Films: Important Movies That Disappeared. Carol Publishing Corporation, pp. 12-18. o. (1996. március 1.). ISBN 978-0806516042 
  7. ↑ Thompson, op cit, pp. 68-78.
  8. ↑ Thompson, op cit, pp. 186-200.
  9. ↑ Slide, Anthony. Nitrate Won't Wait: A History of Film Preservation in the United States 2000, p. 99. ISBN: 0-786-40836-7
  10. ↑ Parkinson, David. History of Film. New York: Thames and Hudson, 1995, pp. 69. ISBN 0-500-20277-X
  11. ↑ Standish, Isolde. A New History of Japanese Cinema: A Century of Narrative Film. New York: Continuum, 2005. ISBN 0-8264-1709-4

External links szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Perfectmiss/Jegyzeteim&oldid=15871440”