Szerkesztő:Szilas/Mátészalka

MOM Vízméréstechnikai Zrt

2011-2013 között 110 millió forint EU támogatással komplex beruházást hajtottak végre.

Carl Zeiss Sport Optikai Hungaria Gyártó és Kereskedelmi Kft

2011-2012 között 182 millió forint EU támogatással gépbeszerző beruházást hajtottak végre.

FrieslandCampina Hungária Zrt Mátészalkai üzem

Mátészalkai Szerelvénygyártó Kft 2018-2020 125+204+40 millió forint

Bővít a Hoya Mátészalkán2017.03.01. telephely bovites a hoyanal Saját erőből, mintegy 200 millió forintból fejleszti telephelyét a Mátészalkán működő Hoya Szemüveglencse Gyártó Magyarország Zrt.

A japán tulajdonú cég leányvállalata egy 1200 négyzetméteres, kétszintes épületet épít, amelyben raktárak, szociális helyiségek, valamint irodák kapnak majd helyet. A fejlesztéssel elsősorban a több mint ezer dolgozójának szeretne a társaság jobb munkafeltételeket biztosítani.https://kolcseytv.hu/bovit-a-hoya-mateszalkan/

CsomárSzerkesztés

1864. évben a Szálkái Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. a vasúti csomópont jelleg a falukép kialakulásának irányát is meghatározta. Ennek következtében helyezte a Schreiber fa- kereskedő-cég vitkai fatelepét 1901-ben Mátészalkára, a vasútállomás közelébe, a mai kórház helyére. A Nyíregyháza-—Mátészalka-i vasútvonal megépítésének idején, 1887-ben Mátészalkának 3791; Ópályinak 1667; Paposnak 609; Járminak 783; Nyírmeggyesnek 1682; Kocsord- nak 1441 lakosa volt. (csomár79)

Az iparosok számának jelentékenyebb emelkedése folytán, 1902-ben megalakult az Iparoskor, majd 1911-ben az Ipartestület, mint a mátészalkai iparosok hatósági jogkörrel bíró hivatalos szerve. Egyre több kézzelfogható adat mutatja, hogy a századforduló táján az alföldi nagyközségek átlagából, kulturális téren is jelentősen kiemelkedik. Már ekkor kisebb kórházzal, 5 orvossal, állatorvossal, főszolgabírósággal, járásbírósággal, gyógyszertárral, 3 nyomdával, tűzoltótestülettel, iparos- és tisztviselő Körrel, polgári fiúiskolával és 7 tanerős elemi népiskolával rendelkezik. 1910-ben megépítik járdáit, melyeket évek során a perifériák felé tovább fejlesztenek.(csomár80)

Trianon után, megyeszékhely: a megyei hivatalok. Ennek első következménye az lett, hogy nagyszámú tisztviselő és értelmiségi elem költözött a kis megyeszékhelyre, s a kereskedő és iparos elem is megkétszereződött. Ez a tény egy csapásra megváltoztatta Mátészalka lakosságának foglalkozás szerinti összetételét. A lakosság létszáma kétszeresére emelkedett, s ez a 100%-os emelkedés ismét az őstermelő lakosság háttérbe szorulását jelentette. (cs81)

Elősegítette ezt a fejlődést és nagyobb iramú építkezést az 1923-ban végrehajtott ún. földreform keretében történt házhelyosztás, melynek kapcsán a falu zárt területén az OFB mintegy 250 házhelyet osztott ki.{cs81)


1925-ben épült a régi megyeháza (mai Községi Tanácsház) (19. ábra.) majd két évvel később 1927-ben, a sajátos formastílusú, artisztikus frontú, új, megyeháza (mai Járási Tanács- ház) (20. ábra.). (Cs82)

1945 után a 3 éves terv keretében felépült az új, modern fűtőház és mozdonyfordító.(85)

Kibővítették és korszerűsítették a község első gyártelepének maradványát, a Hengermalmot. A Hengermalom és a Fűtőház között épült fel az 5 éves terv keretében az ország egyik legmodernebb Tejellátó Vaj és Kazein Üzeme, és ugyancsak az ország egyik legmodernebb Kenyérgyára; mellette épült fel a korszerű Baromfikeltető Állomás. Ebben a negyedben épült fel a Jéggyár és a Szikvízüzem is.(86)

túlsúlyban egyéni kezdeményezéssel a lakóházaknak egész sora épült meg, új utcák keletkeztek, egész új lakónegyedek jöttek létre.(86)


A település északnyugati részén szintén épült néhány nagyszerű létesítmény. A 3 éves terv keretében elkészült a Járási Kórház emeletes Rendelőintézete, s később majdnem szomszédságában DK-i irányban az új gimnázium 14 tantermes, modern kétemeletes épülete, homlokzata előtt a község legszebb parkjával, hatalmas lombos fákkal, szökőkúttal és gyermekjátszótérrel. A gimnázium impozáns épületének szomszédságában egy teljesen korszerű, emeletes Mentőállomás is épült.(86)


A község ÉNY-i részén építette ki telepét az Állami Gazdaság és ugyanitt épült fel a korszerűen berendezett Gépállomás, hatalmas gépparkkal, központi műhellyel, modern épületekkel és lakóházakkal. Ugyancsak itt épült meg az ÉRDÉRT Vállalat nagykiterjedésű, 1100 munkást foglalkoztató, fafeldolgozó telepe, melyhez külön vasúti iparvágányok vezetnek.(86)

Termál fürdőről, melynek létrehozása új színt adott Mátészalka városias irányú fejlődéséhez. (86)

új lakónegyedek épültek, minek folytán 1965-ig mintegy 960 új épület létesült, részben állami hozzájárulással, nagyobb részben pedig magán erőből. 1938-ban 1589 volt a házak száma, 1960-ban pedig 2386. A 22 év alatt a házépítkezések fejlődésének aránya: 33%. (87)

A Kossuth utca házai között van néhány barokk épület. Ezek egyrészét az ecsedi vár bontási anyagából építették. így kerülhetett elő Mátészalkán az az 1484- ből származó Báthory-címeres vörösmárvány a Kossuth u. 19. sz. alatti családi ház udvaráról, mely vetélkedik a legszebb nyírbátori faragványokkal (87)


Csaholyi Annával Brebiri Melyth György kapta meg egész Mátészalkát, s utána 1568-ban fiai: István, Pál és Péter is megerősítést kaptak, illetve beiktatást nyertek a szálkái részbirtokba.141 A család utolsó sarja a források szerint 1670 körül halt meg. A Csaholyi és Melyth család összefonódását a két család címere is dokumentálja. Az ezzel kapcsolatos címerbővítő oklevelet Rudolf császár 1580. évi febr. hó 24-én adta ki Melyth István, Pál és Vid részére. Az oklevél a Csaholyiak címerét egyesíti a Subich nemzetségből származó brebiri Melyth család címerével.142

1545 után a Rozsályi Kunoknak, 1572-ben Méliusz Juhász Péternek, Debrecen város prédikátorának is volt birtokrésze Mátészalkán, melyet Báthory Miklósnak 800 forintért zálogosított el. Így Báthory Miklós birtoklása révén az ecsedi Báthory család is birtokrészhez jut Mátészalkán.143-144 Az 1564—1648. években a portális összeírások tájékoztatnak a szálkái földbirtokos nemesi családokról.145 1564-ből származó portális összeírásban a következő nemesi családnevek szerepelnek: 1588-ban a következőkkel növekszik a felsorolt nemesi családok száma:

A földbirtokos nemesi családok nagyarányú növekedéséről tanúskodik az 1598. évi portális összeírás. Ebben az évben szereplő családnevek a következők: Georgi Milith (Melith) Balthasar Jakch Francisci Chaholy Petri Chaholy Francisci Suliok Joan Nagymihaly Joan Tarkany Valentiny Ibrany Andreas Kapi Joan Bakos Paul Melith Stephani Melith Andreas Kapi Stephanus Berey Stephanus Suliok Stephanus Preposznar? rancisci Suliok Joan Nagymihaly Joan Tarkany (118)

Az 1591—1606. években lefolyt tizenötéves háború pusztításai, főként a német császári seregek (Básta) pusztításai következtében rohamosan csökken a földbirtokos nemesi családok száma Mátészalkán is. 1603. évben csupán 3 család szerepel a portális összeírásokban: a Melith, a Czobor és a Tár- kányi családok. 1647-ben 9 családról történik említés: Melith Forgach Barcsay Ilosvay Petroczy Litterati Soos Barkoczy Gyulaffy

A Báthoryak 1624-ig voltak Ecsed urai, a Ferdinánddal ugyanebben az évben létrejött békekötés alapján, az ecsedi birtokok ura Bethlen Gábor lett, s ezzel az elzálogosított mátészalkai birtokrész is az ő tulajdonába került.146 1647-ben ismét gazdát cserélt az ecsedi birtok, mivel Fer- dinánd azt Rákóczi Györgynek adományozta, így a mátészalkai birtokrész földesúri joga is őt illette meg. Így lettek a Rákócziak Mátészalkának is részbirtokosai. (119) Rákóczi György halála után II. Rákóczi Ferenc és nővére, Júlia Aspremont grófné, örökölték az ecsedi uradalmat, amelyet felosztottak egymás között, s 1698-ban mindkét fél a maga részét elzálogosította Bánffy György grófnak. A két rész zálog összege mintegy 53 ezer forintot tett ki. Az 1711. évi szatmári békekötés után a Kincstár az ecsedi uradalom Rákóczi Ferencet illető részét lefoglalta, a másik részt Rákóczi Júlia révén továbbra is Aspremont gróf birtokolta. 1724-ben felbecsülték az egész ecsedi uradalmat és annak értékét a hozzátartozó falvakkal együtt 383 422 frt. 30 krc- ban állapították meg. Ebből a kincstári rész becsértéke: 193 118 frt. 25 krc-t; az Aspremont rész becsértéke pedig a falvakkal együtt felsorolva 190 304 frt. 05 krc-t tett ki. A mátészalkai birtokrész az Aspremont uradalmi részhez tartozott 1041 frt értékben. Az egyébként két részre osztott és zálogba helyezett ecsedi uradalom eladásának ügye többször napirendre került. Az osztrák örökösödési háború bevégződése ismét felszínre hozta az egész két részre osztott ecsedi uradalom eladását. Először Aspremont Károly gróf ajánlotta a maga részét Károlyi Ferenc grófnak, aki — tekintettel a kedvező ajánlatra — megvásárolta az ecsedi uradalom Aspremont részét, melybe a mátészalkai részbirtok is beletartozott, s az előzetes tárgyalások után, 1746. évi december hó 24-én Zborón megkötötték és aláírták az adás-vételi szerződést. (A teljes vételár 80 000 rn. forint volt). Két év múlva, 1748. évi május hó 15-én a Kincstár is eladta a maga részét Károlyi Ferencnek. — Így lettek a Károlyiak az ecsedi uradalom, s egyben a mátészalkai részbirtok urai. Ezt a birtokvásárlást Mária Terézia 1776. évi nov hó 22-én kelt latin nyelvű adománylevelével Károlyi Antal gr. számára megerősítette.147 A XIX. sz. első felében már sok Mátészalka földbirtokos családja. Az 1835. évi tagosításról felvett, 1837. évi telekkönyv hiteles kimutatást közöl a tagos és fordulós nemes urakról. (120) lásig, illetve 1965-ig. (27. ábra.) 1786. évi első magyarországi hivatalos népszámláláskor:157 . . 1325 1828-ban Ludovico Nagy adatai szerint:158 ....................................... 25 80 1839-ben Fényes Elek adatai szerint:169 . ........................................ 2649 1857. évi népszámlálás adatai szerint:.............................................. 3258 1869. évi népszámlálás adatai szerint:.............................................. 3741 1880. évi népszámlálás adatai szerint:.............................................. 3791 1890. évi népszámlálás adatai szerint:.............................................. 4589 1900. évi népszámlálás adatai szerint:.............................................. 5405 1910. évi népszámlálás adatai szerint:.............................................. 5935 1920. évi népszámlálás adatai szerint:....................................................6519 1930. évi népszámlálás adatai szerint:....................................................9125 1941. évi népszámlálás adatai szerint:............................................. 10 036 1949. évi népszámlálás adatai szerint:......................... 11055 1960. évi népszámlálás adatai szerint:160 ........................................ 11 226 1965. évben...........................................................................................11642 Elemezve az elmúlt 174 év alatti népszámlálások Mátészalkára vonatkozó eredményét, kiderül, hogy mely évtizedekben volt kielégítő, visszaeső vagy erőteljesebben fejlődő a népesség természetes szaporulata, vagy tényleges gyarapodása, s a rendelkezésünkre álló tényadatokkal rámutatunk azokra a belső vagy külső okokra is, amelyek ezt a gyarapodást, illetve változást előidézték. Az első népszámlálási adat szerint Mátészalka lakosságának létszáma: 1325. Ez a valóságnak megfelelő, reális szám. Jelentősége az, hogy megyei, vagy egyházi közigazgatástól független állami szervezet rendelte el és hajtotta végre, s az adatokat összefüggéseiben és sokoldalúan tárja fel. (124)

1605-ben Básta György,162 — a később hírhedtté vált kassai várkapitány, aki Szatmár várából irányította az erdélyi hadműveleteket, s erről a vidékről élelmezte csapatait, — a Mátészalka tőszomszédságában fekvő Nyírcsaholy községet a Csaholyi család híres kastélyával együtt teljesen elpusztította éts a földdel egyenlővé tette úgy, hogy 1605-től 1814-ig a település puszta volt, s csak 1814-től jöttek egyre sűrűbben a felvidéki telepesek, akiknek munkája nyomán az elpusztított község poraiból új életre kelt és megindult ismét a fejlődés útján. Básta pusztításait és fosztogatásait a félórányi járásra fekvő Mátészalka sem kerülhette ki, mivel a pusztítás nemcsak Nyírcsaholyt, hanem a környékét is érintette,

A szatmári várőrség, az ún. „sárga német” a hiteles adatok szerint több alkalommal prédáit és pusztított Mátészalkán, olykor a kuruc hajdúk is. 1662-ben a szatmári várőrség emberei dúlták fel; 1703-ban Rákóczi alatt csak 5 ember maradt a községben.103 Az 1717. évi Szatmár megyei tatárdúlás Mátészalkát is érintette, ennek tárgyi dokumentuma is van, mégpedig egy tatár sarkantyú, melyet Csaholczy István feketszegi (dűlőjében) földjén találtak. Szakértő régész szerint ez az utolsó 1717. évi tatárjárás maradványa.164 Az 1786. évi első népszámlálást megelőző évtizedekből azonban már konkrét adataink is vannak azokról a súlyos elemi csapásokról és járványos betegségekről, amelyek tömeges áldozatot követeltek és megbénították, visszaszorították Mátészalkán a lakosság természetes szaporodását. — 1741- ben a Kraszna áradása, s az utána július hó 11-én fellépő (126) 1816—17-ben, részben a politikai helyzet, részben a rossz időjárás miatt olyan országos viszonylatban is jelentkező szükség, drágaság, éhínség keletkezett, hogy főképpen Erdélyből egész községek vándoroltak ki; az otthon maradtak pedig tengeri csutkán és kendermagból sütött kenyérféleségen tengették életüket. Egy köböl búza az Alföldön előbb 50, majd 80 Rf., az árpa ára pedig 25, majd 50 Rf. volt. A Nagykunságon a legmódosabb gazdák is tengeri kenyéren éltek. Az éhínség Mátészalkán is olyan nagy méreteket öltött, hogy egyházi consistoriumi gyűléseken foglalkoztak a csapás elhárításával, a lakosság éhínségtől való megmentésével.167 1798-ban és 1819-ben olyan nagy arányú himlő járvány ütötte fel fejét Mátészalkán, hogy első alkalommal 39, a második alkalommal 38 gyermek esett a járvány áldozatául. Még több áldozatot követelt az 1825. évi himlő és vér has járvány; himlőben 32 gyermek, vérhasban pedig felnőttek és gyermekek együtt 42-en haltak meg.168 Legsúlyosabb volt azonban az 1831. évi első nagy kolera járvány, melynek rövid két hónap alatt 153 lakos esett áldozatul. A

(127)

A „Mátészalka és vidéke” c. hetilap az 1910. évi népszámláláshoz a következő megjegyzést fűzi: „Mátészalka lakosainak száma a tegnap befejezett munkálatok szerint 5935 fő. Bizony többet vártunk. Még 1000-nél több kell, míg a most várt 7000 lélekszámot eléri. 1900-ban 5405 lakosa volt Mátészalkának, tehát mindössze 530 lélekkel szaporodott. Mi ennek az oka? Nem más, mint a kivándorlás és a nálunk dívó „egyke” rendszer.173

(130)

A következő évtizedben a megyeszékhellyé lett Mátészalkán még tovább folytatódik ez a létszám emelkedés, amikor a természetes szaporodással párhuzamosan tisztviselők, iparosok, kereskedők és újabb települők növelték Mátészalka lé- leklétszámát, mely az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 9125 lakost mutat ki, 2606-tal többet, mint 1920-ban. A 2606 lakosból 1135 fő volt a természetes szaporodás (17,4%), ami magában véve is magasnak mondható; a beköltözöttek száma pedig 1421 fő (22,6%), így a népesség tényleges szaporodása ebben az évtizedben érte el a kulminációs pontot 40%-os emelkedéssel.187

évtizedben, 1944-ben ment végbe a második világháború kapcsán a zsidók deportálása. Mátészalkáról 2005 zsidó magyar állampolgárt deportáltak Németországba, s ebből a tekintélyes létszámból csupán 96 fő jött vissza.179 Ugyanakkor a fronton is voltak háborús áldozatok, (134 fő). A 10,1% emelkedési átlag ezektől a veszteségektől eltekintve úgy született meg, hogy az 1945. évi felszabadulás után Mátészalka újból megyeszékhely lett, s a természetes szaporodással párhuzamosan ismét iparosok, kereskedők, tisztviselők és egyéb települők növelték Mátészalka lakosságának lé

(133)

szaporodás 1584 fő, (14,3%); vándorlási különbözet 1413 (12,8%). E nagymértékű visszaesés oka az, hogy 1950-ben végleg megszűnt Mátészalka megyeszékhely jellege, s a megyei alkalmazottak nagyrészben Nyíregyházára költöztek. Ezen kívül az 1956-os ellenforradalom idején 36-an disszidáltak Mátészalkáról. Továbbá az egyetemi városokba, a budapesti és egyéb üzemekbe évente elvándorlók száma szintén számottevő, ami jelentékenyen csökkentette a lakosság létszámát. Egybevetve 1900—1960-ig feltüntetett népesedési adatokat, kiderül, hogy a 60 év alatt 5935-ről 11 226 főre növekedett Mátészalka lakossága, amely 5291 fővel, tehát 88%-al magasabb az 1900. évi népességszámnál.

(134)

A mátészalkai üzemek, vállalatok és hivatalok összdolgo- zóinak állandó létszáma kb. 5500 fő. Ebből mátészalkai lakos 3200 fő, vidékről bejáró: 2300 fő. Az állandó munkalehetőségeken kívül időszaki munkák adódnak a Magtisztító Vállalatnál, az Állami Gazdaságnál, a Tejipari Vállalatnál, az Almatárolóban, ahol évenként mintegy 700 főt foglalkoztatnak, helyi jelentkezők híján többnyire vidékieket.

(136)

Nemzetiségi vonatkozásban Mátészalka lakossága jelentéktelen kivételtől eltekintve mindig színmagyar volt, s falai között sohasem vetődött fel nemzetiségi kérdés.

(137)

A XVI. század második feléből származó, Mátészalkára vonatkozó dézsma jegyzékek összeírása szerint a dézsmafizető jobbágyság főképpen gabonaneműeket fizetett: őszi és tavaszi búzát, rozsot, árpát, zabot, ezeken kívül még dohány és méhkas utáni dézsmát fizetett (fruges, triticum, siligo, spel- ta, hordeum, avena, tabacos, apes), ez azt mutatja, hogy ebben az időben a szemestermények voltak a fő term el vények.186 Ebből az időből származó bordézsmajegyzékek azt tanúsítják, hogy a szemestermény mellett, bortermelés is folyt Mátészalkán. Bár ez jövedelmezőség szempontjából nem töltött be ,jelentős szerepet a lakosság gazdasági életében. Az arányt világosan mutatja az 1571. évi dézsmajegyzék és bordézsma- jegyzék fizetőíveinek párhuzamba állítása. Amíg a szemestermények dézsmafizetőinek száma: 76 fő, addig a bordézs- mafizetők száma 18 fő, tehát a termelő lakosságnak nem egészen a 25%-a foglalkozott bortermeléssel.187

(141)

Az összeírásokból kitűnik, hogy lovakat a lakosság a föld megművelésére nem használt. Megtudjuk ezekből azt is, hogy Mátészalkán a XVIII. sz. elején terjedt el a tengeri, és végén a burgonya termelése. Azóta tájegységünk legfontosabb ter- melvényei.

(142) nagyapja. A múlt században Mátészalkán és szerte a környékén olyan faekét használtak, amelynek még az utolsó szöge is fából készült. A Szatmári tájmúzeum Mátészalkán több ilyen faekét őriz. A gyűjteményben olyan régi típusú faeke is van, mellyel annak gazdája a mezőgazdaság szocialista átalakítása előtt még szántott. A sarlóval történő aratás általános volt ezen a vidéken. A századforduló után terjedt el a vaseke használata.

(143) a mátészalkai Egyesült Erő termelőszövetkezet

(147) lehetőségeket. 1949-ben önkéntes társulással megalakult Mátészalkán 15 családdal, 128 kh földterületen a Zalka Máté termelőszövetkezet. A termelőszövetkezeti mozgalom történetét két szakaszra osztva tárgyaljuk, mégpedig 1949—1959-ig; és 1960—1964-ig; ebben az újabb szakaszban lett Mátészalka termelőszövetkezeti községgé.

(152)


Mátészalkán az 1959. okt. 22-i párthatározatot követő néhány hónap leforgása alatt egy nagy társadalmi összefogással a tsz mozgalmat nemcsak megszilárdították, hanem fejlődésének újabb, jelentős állomásához juttatták azzal, hogy 1960. évi febr. hó végére Mátészalka termelőszövetkezeti község lett.

(155) a mezőgazdaság szocialista átszervezése 1960 tavaszán befejeződött, s a község területének 99,5 %-a az Egyesült Erő tsz és az Állami Gazdaság birtokába került.203

(156) Mátészalkán az Állami Gazdaság. 1951 októberében létesült 500 kh földön. Főprofilja a gyümölcstermesztés, azonban a gyümölcstermesztés mellett egyéb mezőgazdasági növénytermesztéssel, sőt állattenyésztéssel is foglalkozik. Az egyes munkafolyamatok magas szinten folynak, a gazdaság kísérleti laboratóriummal is rendelkezik. A gazdaság fejlődőképes létesítmény, 1956-ban már 1007 kh a területe.212 Megnőtt a gazdaság jelentősége és területi kiterjedése az 1958. évben, amikor nagyecsedi Állami Gazdaságot a mátészalkai Állami Gazdasághoz csatolták. A fejlődés arányai kitűnnek az 1962. évi statisztikai adatokból:213 összes földterülete: Ebből szántó gyümölcsös egyéb 2617 kh

A gazdaság főprofilja az alma, területének 44%-a betelepí­tett gyümölcsös. A gazdaság olyan nagy gondot fordít az al­matermesztésre, hogy annak 70—75%-a exportképes. Szállí­tanak: a Szovjetunióba, az NDK-ba, az NSZK-ba, Svájcba. Csehszlovákiába, Finnországba és Svédországba. A gazdaságban megtalálhatók a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. Van korszerű takarmánykeverő üzeme és két ha­talmas almatárolója, hizlaldája és központi gépjárműjavító üzeme. (158)

Ipar, kereskedelemSzerkesztés

az iparosodás kezdetei csupán a múlt század első évtizedeitől mutathatók ki; azelőtt nem rendelkezett sem számottevő iparosréteggel, sem ipari üzemekkel.

Az 1828. évi országos regnicoláris összeírás mutatja ki elő­ször a különböző ipart űző mestereket, a következő panaszos beadványukkal együtt:

a) Mátészalkán már 1828 előtt működhettek céhszerű kere­tek között iparos-mesterek, de voltak kontárok is. b) Egyben kitűnik az is, hogy az ipar nem biztosított teljes megélhetést, mert az esztendő nagyobb részében az iparosok mezei munkára kényszerületek. Ez egyben az ipari élet ala­csony színvonalát is mutatja.

A magán kisipar fellendülése tulajdonképpen az 1858. év­ben megindult új fejlődési szakasszal kezdődik, amikor Máté­szalkára, mint kerületi központba egyre nagyobb számmal költözködnek be a környék községeinek iparosai és fokozato­san telepedtek le a vándoriparosok. Megtelepedtek itt neves szabók, kőművesek, csizmadiák, kocsikészítők, ácsok, asztalo­sok, kötél verők, festők. A századforduló idején már olyan szá­mottevő a magán kisiparosok létszámának az emelkedése, hogy 1902-ben megalakult az Iparoskor 50 alapító taggal, majd 1911. évben létrejött az Ipartestület, mint a mátészalkai iparosok hatósági jogkörrel bíró hivatalos képviselete. Az iparosok száma fokozatosan növekszik. A megyeszék­hellyé lett Mátészalkán 1938-ban 200 fölé emelkedik a kisipa­rosok száma. A felszabadulás után 5 évvel, 1950-ben 211 kis­iparos dolgozik a kisiparban, iparágak szerint a következő megoszlásban:(160)

asztalos 15 drótszövő 2 ács 8 faesztergályos 1 betonáru készítő 2 fuvaros 15 bádogos 7 fogtechnikus 5 cipész 41 fényképész 5 fodrász 15 kőműves 9 géplakatos 9 műkőfaragó 1 gumijavító 2 mézeskalácsos 1 háztartási cikk készítő 1 műszerész 7 kádár 4 mérlegkészítő 1 kelmefestő 2 női szabó 8 kárpitos 2 órás 3 kalapos 1 rádiószerelő 6 kályhás 3 férfiszabó 16 kézimunka készítő 1 üveges 2 kerékgyártó 1 tetőfedő 2 kovács 3 villanyszerelő 5 kötélverő 2 vízvezetékszerelő 2 kozmetikus 1 összesen: 211

A felsorolt kisiparosok 70%-a a fordulat éve után a szövet­kezés útját választotta és főképpen a Vegyes KTSz-ben, a Ci­pész KTSz-ben és a Szolgáltató KTSz-ben helyezkedett el.215 A Községi Tanács VB adatai szerint 1964-ben a magán kis­iparosok száma a következő: asztalos 3 női szabó 3 rádiószerelő 2 szikvizes 1 órás 2 kelmefestő 1 köszörűs 2 bádogos 3 lakatos 4 fogtechnikus 3 betonáru készítő 1 vízvezetékszerelő 1 cserépkályhás 2 fényképész 1 kárpitos 1 írógép-műszerész 2 kötélverő 1 bognár 1 szíjgyártó 1 ács 2 cipész 14 kovács 1 szűcs 3 kőműves 3 kalapos férfiszabó 1 10 összesen: 69 (161)

A három KTSz közül a Vegyes KTSz a legerősebb és ter­melő munkájával a lakoság legszélesebb igényeit igyekszik kielégíteni. A Vegyes KTSz 1951. évi június hó 1-én létesült 36 taggal. Ez a taglétszám fokozatosan emelkedett, csupán az 1956-os események okoztak törést a taglétszám emelkedésében, mi­nek következtében a volt kisiparosok egy része kilépett a szövetkezetből, s ezek helyébe munkavállalókat kellett alkal­mazni, mert a megnövekedett igényeket a szövetkezet csak így tudta kielégíteni. 1962-ben az építőipari részleg meg­alakulásával a termelői létszám 82-re emelkedett, s ez a 24 ipari tanulóval és a 11 főnyi adminisztratív dolgozóval együtt elérte a 117-es termelői létszámot. A dolgozók átlagos kere­sete 1800,— Ft.

A KTSz-ben 15 féle szakmai részleg működik, éspedig: asz­talos, ács, autószerelő, bádogos, épület- és géplakatos, szoba- festő-mázoló-címfestő, kovács, kőműves, motorszerelő műsze­rész, sírkőkészítő, villany- és vízvezetékszerelő részleg. A KTSz részlegei külső segítség nélkül egy családi házat kulcs átadásig el tudnak készíteni. (162)


A kisipar és az iparosréteg kialakulása után mint­egy félszázaddal keletkezett Mátészalkán az első ipari üzem. 1864-ben egyéni kezdeményezéssel egy kisebb mezőgazda- sági gyártelep létesült (alapította: Schwartz Mór), amely rö­vid idő alatt a megye egyik legnagyobb kombinátszerű ipar­telepévé fejlődött, majd részvénytársasággá alakult át, s et­től kezdve „Szálkái Gyártelep és Mezőgazdasági Részvény- társaság” néven szerepelt. A gyártelep 50 munkást foglalkoz­tatott, s volt mezőgazdasági szeszgyár, szeszfinomító, likőr- rum- és pálinkagyár, valamint gőzmalom, olajütő, gépjavító és villanyáram szolgáltató részlege, s mint ilyet abban az idő­ben a vidék legnagyobb ipartelepeként tartották számon. Mint helytörténeti érdekességet külön ki kell emelni e gyártelep villanyáram szolgáltató részlegét. Kevesen tudják, hogy országunk tiszántúli részén, az egykori „sötét Szatmár-ban”, az északkeleti végeken fekvő Mátészalkán gyűlt ki Budapestet is megelőzve az első villanyfény 1888-ban. A ma­gyar posta 1963-ban a 75. évforduló alkalmából emlék bélye­get bocsátott ki „Mátészalka 1888 — Aporliget 1963” felírás­sal. Ez utóbbi a faluvillamosítás befejezését jelzi. Érdekes já­téka a történelemnek, hogy az első villanyfény az országban Szatmár megye területén Mátészalkán gyűlt ki, s a faluvilla­mosítás is szatmári területen, Aporligeten fejeződött be (27/a ábra). (164)

A másik komolynak mondható létesítmény a Schreiber-féle fatelep, mely még 1850. évben létesült Mátészalkától északra fekvő Vitkán, a Thsza partján, ahonnan vasút hiányában tuta­jon szállították a faárut az ország belsejébe. 1888-ban a Tisza óriási méretű áradása a telepet rombadöntötte, az anyagkész­letet elsodorta, tönkretette. Ezért 1901-ben a cég vitkai fate-lepét Mátészalkára, a vasútállomás közelébe (a mai kórház helyén) helyezték; itt olyan nagyszerű fejlődésnek indult, hogy a fakereskedelmi részleg mellett betonáruk gyártásá­val, ládaáruk készítésével, mezőgazdasági faszerszámok gyár­tásával foglalkozott és fűrésztelepet is létesített. A fejlődé­sére jellemző, hogy a cég Nagydobos, Nagyecsed és Vásáros- namény községekben fióktelepet létesített, a központi irodát pedig- Mátészalkára helyezte. A nagybani eladás fokozása céljából a nyers faanyagot kül­földi országokból, Romániából, Lengyelországból és Cseh­szlovákiából importálták. A telepen foglalkoztatott üzemi munkások száma 35—40 körül volt. A múltban e két vidéki szintű létesítmény képviselte csu­pán Mátészalka üzemi és ipari életét. Az ipar igazi fejlődése azonban csak a felszabadulás után,1945-től indult meg, amikor is évről-évre egyre több jelen­tős létesítménnyel gyarapodott Mátészalka, megszületik a szocialista ipar, mely döntően rányomta bélyegét a falukép városias fejlődésére.(165)

Gépállomás. hengermalom, kenyérgyár, tejüzem, szeszfőzde, faipari vállalat; Erdért vállalat 13. számú mátészalkai telepe: Országos üzem. Nemcsak Mátészalkának, de országunknak is egyik legnagyobb és legkorszerűbben kiépített fűrészüze­me. Az ország 15 Érdért V. között második helyen áll. (Első a tuzséri Érdért Vállalat.) Mint már említettük 1961. évi ja­nuár hó 1-én létesült a volt Vegyesipari Vállalat igen nagy kapacitású fűrésztelepéből, melyet az Érdért Vállalat vett át azért, mert szinte egyik napról a másikra kinőtte kapacitásá­val, igen magas termelékenységével és évi tervének túlteje- sítésével a Vegyesipari V. kereteit. Mátészalkán a nagyüzemet ez a Vállalat képviseli a legjob­ban. A hatalmas 32 holdas fatelepen a Szovjetunióból érkező faanyagot osztályozzák és két lépcsőben, 3 műszakban dolgoz­zák fel. A nagy mennyiségben érkező fenyőfából bányafákat, vezetékoszlopokat és építőipari faanyagot készítenek. A fel­dolgozott napi mennyiség 50—60 vagon, a kiszállított kész­áru pedig napi 40—50 vagon. Egy esztendőben kb. 22 000 köbméter faanyagot osztályoznak és dolgoznak fel. A feldol­gozott anyag kisebb részét fűrészáruként, a nagyobb részét pedig faragott gerendaként hozzák forgalomba. (174) Az alaku­lás évében, 1961-ben 270 ember dolgozott az induló üzemben, ez a szám szinte félévenként változott, növekedett, rövide­sen 400, majd 600, 780, 900, 1000; 1963-ban 1100, 1964-ben pedig 1130 munkást foglalkoztatott a Vállalat. (176)

A kereskedelem és a hitelélet első nyomaival már a XIV. sz. első felében találkozunk. (178)

birtok-kölcsön formájában jelentkezett szórványosan a XVII. századig. Lényegében véve a XIX. sz. közepéig alig beszélhe­tünk Mátészalkán fejlett kereskedelemről, kereskedelmi ügy­letekről, hiszen ezideig Mátészalka lakossága szinte teljes egészében őstermelő volt. Éppen ezért ebben az időben, a szarvasmarha, a sertés és a juh vásári értékesítésére vonat­kozott a kereskedelmi pénzügyiét súlypontja. (179)

Az 1858. évvel megindult fejlődési szakaszban kezdtek be­költözni Mátészalkára az iparosokkal párhuzamosan a keres­kedők és árusok. A századforduló idején már vannak nyilván­tartott vegyeskereskedések, de ezek még legnagyobb részben az őstermelők igényeit elégítik ki. Bár a mezővároska köz­pontjában itt-ott lehetett már találni városi igényeket ki­elégítő üzleteket is. A kereskedések száma ebben az időben 34 volt. 1935-ben már vidéki városra jellemző üzletnegyedalakult ki a Kossuth utca és a Hősök tere között.(179)

KözlekedésSzerkesztés

1886. évi november hó 12-én 43 540 sz. engedély-okirattal herceg Odescalchy Gyula, gróf Tisza István és Mandel Pál en­gedélyt nyertek a Mátészalka—Nyíregyháza vasútvonal meg­építésére. Az 57 km hosszú vasútvonal építési költségét 1 385 000 Ft-ban állapították meg, amelyből Mátészalka 10 000 Ft-ban hozzájárulást vállalt, míg Nyíregyháza 20 000 Ft-ot. Az építkezés többi költségét 3/4 részben az építő érde­keltség, V4 részben az állam vállalta.232 Ez a vasútvonal 1887. évi augusztus hó 20-án nyílt meg, amelyet a MÁV 1929-ben I/b osztályú pályává épített át, s ezzel a 3 órai menetidő Má­tészalka és Nyíregyháza között felére csökkent.

Utána Debresen, Csenger, Fehérgyarmat irányok. részére 1929-ben vasúti felüljáró-híd épült. (185)

TörténelemSzerkesztés

Konkrét adataink vannak arra vonatkozólag is, hogy itt Má­tészalka tájegységében nemcsak a huszita tanok terjedtek el, hanem ide menekült husziták is letelepedtek és huszita egy­házat alapítottak, s földünk népe szívesen hallgatta és követte tanításukat. A Mátészalka nyugati szomszédságában levő Kántorjánosi község mai ref. temploma az egyházközség irat­tárában őrzött adatok szerint eredetileg a huszitáké volt, akik­nek a XV. sz.-ban itt szervezett gyülekezetük volt és egyházi közösséget alkottak. A huszita gyülekezet a reformáció tér­hódítása után beolvadt az új ref. egyházi közösségbe. (212)

előtérbe. Éppen ezért a reformáció antifeudális jel­lege és harca nyilvánvaló volt, főképpen annak balszárnya, az ún. népi reformáció vívta ezt a következetes harcot. Mérsékelt polgári irányzata a nemesség nagyrészének csat­lakozásával alakult ki. A ref. papok annak idején az új hit védőit látták a ref. egyházhoz csatlakozó földesurakban, á ezért világi pártfogóként tekintették őket. Mátészalkán elő­ször a reformáció lutheri iránya terjedt el 1545 körül, majd a Brebiri Mehth főúri család pártfogásával szilárdult meg és terjedt el a reformációnak kálvini iránya az 1567. évi deb­receni, illetve 1570. évi csengeri zsinat után. (213)

VízgazdálkodásSzerkesztés

1795-ben a községi elöljáróság a következő szigorú rendelettel figyelmeztette a lakosságot a vizek levezetésére:[1]

„Mivel ezen mi városunkban többnyire az Telkek és az Utczák igen vizessek és vízállásúak: — keményen parancsoltatik — mindenekk valakikk illyen vízállású vagy folyású Telke vagyon, hogy jó, méj és a víz folyására alkalmatos fojókat tárcsának, mellyen az Esztendőnek minden részeiben a Vizekk szabados és bátor folyások lehessenek; Mert ha valaki vigyázatlansága miatt Szomszédgyának, vagy másk a Városrul kimenni és folyni való víznek megállása miatt kára következik, azon kárát a Nemes Város Bírái erejekkel, az Árkát tisztán nem tartón megvehesse, mint pedig a vigyázatlanságért egy v. ital megbüntetődgyék.”

– A mátészalkai ref. egyház levéltára X. kötet 7. okmány

Várossá nyilvánításSzerkesztés

A Központi Statisztikai Hivatal a 60-as évek derekán elvégzett vizsgálatában 17 centrum jellegű községet mutatott ki az országban, amelyek regionális központi fekvésükkel és népességszámukkal kiemelkedtek a környező települések sorából. Ennek alapján Mátészalka vonzáskörének nagysága, gazdasági, kereskedelmi, ipari, szociális és kulturális fejlettségének színvonala meghaladta néhány már városi rangú települését is. Mátészalka ellátó körzetének népessége csaknem tízszer annyi volt, mint saját lakossága. A település intézményei, létesítményei által vonzott községek száma 57, s e községek népessége 112 500 fő volt.[2]




1962-ben a 12 ezer lakosú nagyközség Móricz Zsigmond-hetet rendezett. Ebből az alkalomból Móricz Virág jegyzetet ír Mátészalkáról: „A vasútállomástól indul a gerince, melyre a vásáros múlt bazársort fűzött. Minden kicsi házban bolt, mind beférne egy áruházba és vásárcsarnokba. Az út dísze a vízszintesen függesztett fénycsősor — kitárt karja hordja a középületeket, járási tanácsot, ócska kultúrházat, új gimnáziumot, gyönyörű kórházat-rendelőt. Magához öleli a lakóházak közt szorongó bútor-vaj-kenyérgyárakat, baromfikeltetőt, s nem éri el az 1500 emberrel dolgozó fűrésztelepet, sem a szétfolyó, szakadatlanul szaporodó lakótelepet." 1978-ban kezdték építeni az új vasútállomást, ahol akkor naponta 15 ezer ember fordult meg.[3]

TörténeteSzerkesztés

A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása

JegyzetekSzerkesztés

  1. Csomár 73. o.
  2. Csomár 18. o.
  3. Tamás 16. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Csomár: Dr. Csomár Zoltán: Mátészalka. Dr. Dömötör Sándor (lektor). 1968. 1–420. o. Hozzáférés: 2021. máj. 5. (fizetős hozzáférés)  
  • Szokolay: Szokolay Örs: Mátészalka városközpont tervpályázata. Városépítés, VII. évf. 1–6. sz. (1971) 27–28. o. (fizetős hozzáférés)
  • Tamás: Tamás Ervin: Mátészalka. Budapest, XVI. évf. 6. sz. (1978. jún.) 16–19. o. (fizetős hozzáférés)
  • Villamosítás: Mátészalka a villamosítás tükrében. Szilágyi Béla, Megyer Árpád (összeállítás). 1988. 1–32. o. 2000 pld  

További információkSzerkesztés

  • Papp Artúr: A mátészalkai ref. egyház története. Szatmárnémeti, 1883. 137 pp.
  • Ortutay Gyula: Mátészalkai Vármegyei Közjóléti Szövetkezet céljai. 1938. 15 pp.
  • A mátészalkai járási könyvtárs kiadványa: A Tanácsköztársaság Mátészalkán és környékén. Mátészalka, 1959. 75 pp.
  • Varga Erzsébet: Mátészalka városias fejlődése. Szakdolgozat, 1937.
  • Lőrincz Zsófia: Mátészalka és környéke kölcsönös gazdaság-földrajzi kapcsolatai. Szakdolgozat, 1959. 50 pp.