Szerkesztő:Viloris/próbalap

Az Átokföldje (The Waste Land) a T. S. Eliot a 20. századi egyik legfontosabb, meghatározó hatású költeménye, a modernista költészet legfontosabb verse. A 434 soros művet Eliot 1922. októberében a saját folyóiratában a The Criterion első számában jelentette meg, majd novemberben az Egyesült Államokban a 'The Dial-ban. Könyv formájában 1922. decemberében adták ki.

A költemény A Szent Grál és a Halászkirály legendáját ötvözi a kortárs brit társadalom

• litera: Görföl Tibor: Görföl Tibor: Egy csomó tört kép? – Száz éve jelent meg az Átokföldje. publicisztika. litera.hu, 2022. november 8. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.)

Eliot 1922. januárjában Párizsban mutatta meg Ezra Pound-nak az Átokföldje vázlatát. Eliot ekkor tért vissza Lausanne-ból, ahol idegösszeomlását kezelték. Pound néhány nap alatt átdolgozta és kerekké formálta Eliot verstervét. Hathatós közreműködése nélkül nem születhetett volna meg ez a remekmű. Ennek ellenére Pound viszonya a műhöz sosem volt egyértelmű. Leveleiben jelentőségét Joyce Ulysseséhez hasonlította, de nyilvánosan sosem dicsérte.

• 1749: Sarbu Aladár: Százéves atz Átokföldje. 1749, 2022. október 15. (Hozzáférés: 0203. szeptember 24.)

Eliot az 1910-es évek végén a londoni Lloyd Banknál kapott állást. Bár a munka anyagi biztonságot nyújtott, de alkotói szempontból nehézségekkel küzdött. Idegösszeomlását, kimerültségét előbb Angliában, majd Lausanne-ban kezeltette. E nehéz időszak évei alatt született meg az Átokföldje vázlata, melynek rendezésére már nem volt ereje. 1922. januárjában Párizsban kereste fel barátját Ezra Poundot, hogy segítségét kérje

Eliot később döntött úgy, hogy versét Poundnak fogja ajánlani.

„egy irodalmi császármetszéssel világra segítette a ma Átokföldjeként ismert”

Enwiki: Eliot, T. S. (1988). The Letters of T. S. Eliot. Vol. 1. Harcourt, Brace, Jovanovich. Eliot évekig dolgozott azon a szövegen, amelyből az Átokföldje megszületett. 1921 májusában John Quinn New York-i ügyvédnek címzett levelében ezt írta „egy hosszú költemény jár a fejemben, egy részét már papírra vetettem, amit szeretnék befejezni.”

-- TS Eliot's the Waste Land remains one of the finest reflections on mental illness ever written. The Guardian , 2018. február 13. Eliotnak, akinél valamilyen idegrendszeri rendellenességet diagnosztizáltak, pihenőt javasoltak. Három hónap szabadságot kért a banktól; a személyzeti kártyáján feltüntetett ok az "idegösszeomlás" volt. Első feleségével, Vivienne Haigh-Wood Eliottal a Kent állambeli Margate tengerparti üdülőhelyére utaztak gyógyulási időszakra. -- Eliot, T. S. (1971). The Waste Land: A Facsimile and Transcript of the Original Drafts Including the Annotations of Ezra Pound. Edited and with an Introduction by Valerie Eliot. Harcourt Brace & Company. ISBN 0-15-694870-2.

Eliot ott dolgozott a versen, és valószínűleg megmutatta egy korai változatát Ezra Poundnak, amikor Elioték 1921 novemberében Párizsba utaztak, és vele szálltak meg. Eliot a svájci Lausanne-ba tartott Roger Vittoz orvoshoz, akit Ottoline Morrell ajánlott neki; Vivienne-nek egy Párizs melletti szanatóriumban kellett laknia. A Hotel Ste. Luce (ahol 1938 óta áll a Hotel Elite) Lausanne-ban, Eliot elkészítette a vers 19 oldalas változatát.

--

Az eredeti kézirat sorsa

Eliot 1922 októberében elküldte a vers kéziratos vázlatait John Quinnnek; 1923 januárjában értek el Quinnbe New Yorkban.[C] Quinn 1924-es halála után nővére, Julia Anderson örökölte őket. Évekkel később, az 1950-es évek elején Mrs. Anderson lánya, Mary Conroy a raktárban találta a dokumentumokat. 1958-ban magántulajdonban adta el őket a New York Public Library-nek.

-- Eliot, T. S. (1971). The Waste Land: A Facsimile and Transcript of the Original Drafts Including the Annotations of Ezra Pound. Edited and with an Introduction by Valerie Eliot. Harcourt Brace & Company. ISBN 0-15-694870-2.

Valerie Eliot, a költő második felesége és özvegye csak 1968 áprilisában, három évvel Eliot halála után értesült a kézirat-vázlatok létezéséről és hollétéről.[9] 1971-ben Faber és Faber kiadta az eredeti piszkozatok "fakszimiléjét és átiratát", amelyet Valerie Eliot szerkesztett és jegyzett meg. A Pound szerkesztői változtatások előtti teljes verset a fakszimile tartalmazza.

Szerkesztés

A versvázlatokból kiderül, hogy eredetileg csaknem kétszer annyi anyagot tartalmazott, mint a végleges publikált változat. A jelentős vágások részben Ezra Pound javasolt változtatásainak tudhatók be, bár maga Eliot is nagy részeket távolított el.

A vers kezdő sorai – „Április a legkegyetlenebb hónap, költ / Orgona a holt földből” – eredetileg csak a gépirat második oldalának tetején jelentek meg. A gépirat első oldala 54 sort tartalmazott, olyan utcai hangon, amelyet a második, Sakkjátszma című szakasz végén ismét hallunk. Úgy tűnik, ezt az oldalt maga Eliot húzta át ceruzával.

Bár számos jele van Eliot hasonló kiigazításainak, és számos jelentős megjegyzés Vivienne-től, a legjelentősebb szerkesztői hozzászólás egyértelműen Poundé, aki sok vágást javasolt a versben.

A „Gépírónő otthon teaidőben” rész eredetileg teljesen szabályos, jambikus pentaméteres strófákban készült, abab rímrendszerrel – ugyanabban a formában, mint Gray elégiája, amely Eliot gondolataiban ekkoriban járt. Pound megjegyzése a tervezet e szakasza ellen „nem annyira érdekes vers, mint vers, hogy annyit indokoljon”. Végül feladták a négysoros strófák rendszerességét.