Fistika
A péntek szó Körmendi Ferenc féle teljesen rossz eredeztetéséhez:
(ld. https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9ntek )
Az általam (és sokak által) alig ismert illető a görögből eredezteti a magyar péntek szót, arra hivatkozva, hogy a görög penta azaz "öt" szóban van N, de az általa felsorakoztatott mai szláv nyelvekből vett példákban nincs. Ez a kijelentés arra vall, hogy a szláv nyelvek korábbi múltjáról semmilyen ismerettel nem rendelkező személy eszmefuttatásával van dolgunk, amit valaki tudományos forrásként jelölt meg.
A képzett szó alapszava a szláv *pętь , azaz öt. Ebben a kis "farokkal" ellátott e betű -azaz ę- egy nazálist jelöl, aminek a hangzása megközelítőleg "-en-". Ez a hang a mai szláv nyelvek többségéből eltűnt, még helyesebben mondva más hangokká alakult. Körmendi emiatt "nem találta", de vélhetően nem is akarta megtalálni. Ma már csak a lengyelben van meg, ott is egyre elhalóbban. Az "öt" szó lengyel megfelelője is erre példa: pięć . Mi több, felhozhatjuk példának a kezdeti cirill ábécét az (egyházi) ószlávból, mely ezt a hangot a mai lengyelhez hasonlóan szintén külön betűvel jelölte: пѧть. Az oroszban például ugyanennek a hangnak rendre "já" -azaz я- a reflexe: пять (pjáty). (Később az ószláv ѧ betűből alakult ki az orosz я, azaz já betű is, abból adódóan, hogy a hozzá tartozó hang a keleti szlávban já-ra változott.)
A szóban szereplő egykori N hang indoeurópai örökség, a rekonstruált indoeurópai *pénkʷe alakból öröklötten. Máig megvan például germán ágon a német "fünf"-ben is éppen úgy, mint a Körmendi által elő hozott görög "penta" alakban. A szlávoknak semmi szükségük nem volt arra, hogy a görögből "pótolják" az N-t, de Körmendi abból indul ki, hogy "nem bírnak akkora múlttal", ezért csakis a görögben rejtőzhet a válasz.
A bemutatott szláv alapszóból képzett alak a *pętъ, azaz ötödik ( az alapszótól az különbözteti meg, hogy ъ van a végén !).
Innen képezzük tovább a *pętъkъ főnevet, aminek mai formáit egytől egyig megtaláljuk a déli és nyugati szláv nyelvekben, míg a keleti szláv egy -nica képzős alakot használ. Amikor a magyarok a szót átvették, akkor a nazális "-en-" hang -azaz ę- még ott volt benne! Ugyanúgy, mint a szintén szláv eredetű "szerencse" (ld. *sъrętja) , avagy "rend" (ld. *rędъ) szavakban.
A Körmendi által említett "peták", azaz "ötös" (mint pénz értékére utaló szó) etimológiailag szintén a szláv *pętъkъ alakra vezethető vissza, csak jóval későbbi délszláv átadással (ld. szerb petak, ahol az ę-ből rendre e lett, az -ъkъ képző pedig -ak -ként jelentkezik). Akinek ilyen dolgok nem világosak, az nem etimológus.
Ha valakit az eddig elmondottak sem győznek meg (noha a szlavisztika alapjaihoz tartozó tényekről beszélünk!), annak ott a "csütörtök" szó példája is, ami a hasonló képzésű szláv *četvьrtъkъ , azaz "negyedik (nap)" átvétele. Szintén -ъkъ képzővel a *četvьrtъ , azaz negyed(ik) szóból.
A hét napjaiból a szerda és a csütörtök szláv eredetűek. A szombat szintén, bár azt köztudottan a szláv is úgy vette át, vélhetően a vulgáris latin *sambatum-ból, mely még régebbre visszamenően héber eredetű. Ha az említett három szó szláv átadás, akkor már felesleges a pénteket bántani, mely ráadásul tökéletes iskolapéldája is mind a szláv nyelvek, mind pedig a szláv eredetű magyar szavak hangfejlődésének. Nem olyan szó, aminél a valódi nyelvtudomány inogna a biztos válasszal!
Természetesen FORRÁS is kell, adok. Jelölhetném a fellelhető összes szláv etimológia szótárat, de ajánlom az angol Wiktionary cikkét, amely szépen és igényesen mutatja be a szláv *pętъkъ szó etimológiáját: https://en.wiktionary.org/wiki/Reconstruction:Proto-Slavic/p%C4%99t%D1%8Ak%D1%8A
Források jelölésében néha az angolok is hanyagok, de a *pętъ, azaz "ötödik" szónál alul jelölik a Derksen féle 2008-ban kiadott szótárat, ami egy nagyobb indoeurópai szótársorozat része: https://en.wiktionary.org/wiki/Reconstruction:Proto-Slavic/p%C4%99t%D1%8A
Kívánok további jó munkát, mert nem kritizálni szeretnék, hanem egy olyan magyar Wikipédiát, amely nem válik nemzetközi szinten nevetség tárgyává csak azért, mert néhány túlbuzgó "hazafi" nem képes kibékülni azzal, hogy a magyarság ezer év alatt bőséggel vett át szláv szavakat. Gyaníthatóan lehetett ilyen motiváció Körmendi írása mögött.
Üdvözlettel: ifj. Füst Péter