Szigethy Kálmán

Szigethy Kálmán (Jászapáti, 1916 – Budapest, 1981) többedmagával azok közé a méltatlanul, lassan feledésbe merülő természetbarát, természetjáró és természetfilmezők közé tartozott, mint kiemelkedő vadászember, akik a II. világháború utáni vadászattal és természetfilmezéssel kapcsolatos történelemre és eseményekre jelentős befolyással bírtak. Tevékenységük és kezük nyoma napjainkig fellelhető számtalan helyen az országban, de tanítványai és az általa kialakított műhelyekből elszármazott szakemberek fellelhetők a világ több táján is.

Szigethy Kálmán 1916-ban született a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászapáti községben. Szülei jelentős mezőgazdasági területtel bírtak, emellett állattartással foglalkoztak és volt vágóhídjuk is. Így a természethez gyermekkorától kapcsolódott vélhetően a későbbiekben ezért is végezte el a Debrecen melletti Kós-Pallag Mezőgazdasági Akadémiát. Tanulmányai elvégzése után 1937-ben Csíkszeredában vállalt munkát a Hargita Megyében lett vadászati felügyelő.

Már a háború előtt megismerkedett olyan jeles emberekkel, mint Kittenberger Kálmán, Csathó Kálmán, Szécsényi Zsigmond és dr. Nagy Endre. Ezekkel a kiemelkedő emberekkel kapcsolata a háborút követően is fennmaradt és több jelentős esemény során nevük közösen felmerült. A front vonulása elől haza menekült szülőfalujába és 1948-ig Jászapátin élt.

Vonzalma az erdőhöz és a természethez az alföldi pusztaságból tovább hajtotta, így 1949-ben Gödöllőre az Állami Erdészet Harasztpusztai telepére került, ahol akkor Nagy Imre igazgató volt a vezető.

Nem elégedett meg azonban a munkahely adta teendőkkel, hanem természetszerető barátaival Harasztpusztán bérelt egy területet, ahol solymászklubot és kisállattelepet alapítottak. Ezt a baráti kört olyan nevek fémjelzik, mint Bástyai Lóránt, aki később az angol királyi udvarban volt solymász, vagy Lelovich György, aki Kenderesen volt korábban solymász mester. A csapat tagja volt dr. Knefély Nándor is.

Ez a solymász és kisállat telepet működése során szárnyai alá vette a Hunnia Filmstúdió, így innen azokhoz a filmekhez, amelyek állat jeleneteket igényeltek ezeket a szakembereket kérték fel.

Mindig újat és újat kereső természete arra késztette, hogy részletesen megismerkedjen a Budapesti Állatkert életével is, ezért 1953-től 1954-ig a Budapesti Állatkert emlős osztályán dolgozott. Szíve azonban visszahúzta Gödöllőre a természetbe, ahol mindig sokkal jobban érezte magát, mint a nyüzsgő emberáradatban.

Élete kiemelkedő állomása volt ez az időszak, melyet a dr. Homoki Nagy István nevéhez fűződő filmtelepen töltött el, mint főmunkatárs. Ekkor alkották együttesen az igen jól ismert természetfilmeket, ezek közül a legismertebbek a Gyöngyvirágtól lombhullásig, a Cimborák – Nádi szélben és a Cimborák – Hegyen-völgyön.

Jelentős szakmai véleménykülönbség volt közte és Homoki között, ezért 1957-ben egy műhelyt hozott létre Máriabesnyőn, az ún. „Zöldháznál”. Nevét akkor már igen sokan ismerték, innen datálható a jelentős nevű tanítványok csatlakozása, akik aztán világhírűek lettek, mint pl. Will Hubert Géza, aki Amerikában, mint állatidomár a természetfilmező világhírre tett szert, Oscar díjat is kapott tevékenységéért.

Rövid időn belül kedvezően alakult számára az akkor egyáltalán nem egyszerű politikai helyzet és ő vehette vissza az ún. Gödöllői Filmtelep vezetését immár teljhatalommal, aholis szakmailag szabadkezet kapott a filmgyár berkein belül.

Ekkor kötődött össze neve Kollányi Ágoston filmrendezővel, Váncsa Lajos operatőrrel és még sok igen neves személyével is, mondhatni úgy a filmtelepen minden olyan személy megfordult, aki akár a természetfilmek, fikciós természetfilmek létrehozásában, akár a vadászélet alakításában jelentős szerepet játszott akkor Magyarországon. Számtalan jelentős filmprodukció jött létre ebben az időben, mely az ő szakmai munkássága nélkül nem jöhetett volna létre, hogy csak egyet említsünk a Várkonyi Zoltán rendezte Kőszívű ember fiainak híres farkas jelenete. A filmek főszereplői közül a magyar színészeken kívül meg kell említeni Elizabeth Taylort, Richard Burtont, Carlo Ponti és Sophia Loren, Maximilian Schell, akik magánemberként is ellátogattak Szigethy Kálmánhoz.

Tevékenysége közben Gödöllőn megalapította a Magyar Természetfilmezők Társaságát, melynek elnöke Benkő Gyula színész volt, ő pedig vadászmesterként kifogástalanul irányította a Társaság működést.

A magyar agár fajta újraélesztésének története is a nevéhez fűződik:

"A II. világháború után az agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg pár példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a MAFILM gödöllői filmtelepének vezetője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány példányt, amelyet megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjáélesztése. Az FVI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van."

Régi barátai nem mind felejtették el, így nyílt alkalma arra, hogy az első magyarok között legyen vendége Tanzániában dr. Nagy Endrének, aki ott fehér vadászként kezdve igen jelentős karriert futott be. Ezzel a Nagy Endrével komoly munkát végeztek az első vadászati világkiállítás megrendezésének érdekében, mely kiállítás Budapesten volt és világszerte hatalmas visszhangot váltott ki. Mondhatni, hogy a kiállításnak komoly szerepe volt abban, hogy az 1970-es évektől kezdődően jelentősen megnövekedett a Magyarországra látogató külföldi vadászok száma.

1971-től folyamatos támadások érték személyét, származása, politikai nézetei és külföldi filmes jó kapcsolatai végett.  

A természeten és állatokon kívül a világ egyéb dolgai valójában nem igazán érdekelték.

A támadások hatására egészsége megromlott, belefáradt az örökös zaklatásba és 1981-ben bekövetkezett haláláig visszavonultan élt Budán a Virágárok utcában.

Testvére, id. Szigethy Pál volt elsősorban a munkában társa, aki is 1957-től családjával együtt a filmtelepen lakott, a telep gazdasági irányítását végezte és számtalan filmben főmunkatársként működött. Úgyis mondhatjuk, hogy Szigethy Kálmán jobb keze volt.

Pál bátyja második szülött fia, ifj. Szigethy Pál, aki mellette fiatalon több filmben segédkezett, később foglalkozott természetfilmezéssel, majd felvételvezető lett a MAFILM I. telepén.