Főmenü megnyitása

Szilágyi Dezső (újságíró)

újságíró

Szilágyi Dezső (Erdőd, 1928. február 11.) erdélyi magyar újságíró, lapszerkesztő.

Szilágyi Dezső
Született 1928. február 11. (91 éves)
Erdőd
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró,
lapszerkesztő

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, a Kereskedelmi Líceumban érettségizett (1948). Felsőfokú tanulmányait a bukaresti Ştefan Gheorghiu Pártfőiskolán folytatta, ahol 1959-ben szerzett diplomát. Középiskolásként a kommunista irányítású ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, a Diákszó c. líceumi lapot szerkesztette. Érettségi után a szatmárnémeti Szabad Élet főszerkesztője (1948–49). Bukarestben teljesített katonai szolgálata idején tisztiiskolát végzett, ezt követően szerkesztőként dolgozott a légi haderő Şoimii Patriei (1950–52), majd a román hadsereg Apărarea Patriei c. központi lapjánál (1952–57). 1957–89 között, több mint 30 éven át a bukaresti országos magyar napilap, az Előre főszerkesztője. Az 1989. decemberi események után távozott a szerkesztőség éléről és nyugdíjaztatta magát. Nyugdíjasként külső munkatársa volt a kormányzat szélsőségesen konzervatív erői által támogatott Együtt–Împreună és Ordinea c. lapoknak.

1957-ben azzal a feladattal állította Robotos Imre helyére, az Előre szerkesztőségének élére a pártközpont, hogy az 1956-os magyarországi forradalmat követő időszakban szerkesszen a pártpropaganda céljainak hangsúlyosan megfelelő lapot, alkalmazzon új munkatársakat, hajtsa végre a tisztogatást a régiek körében. Ezeknek a feladatoknak ő fokozatosan és következetesen eleget tett. Ugyanakkor szakembereket, jó tollú fiatal újságírókat, írókat alkalmazott új munkatársakként. A lap arcélének és tartalmának kialakításában szintén szilárd következetességgel hajtotta végre a pártközpont utasításait. Mereven elutasította minden olyan cikk közlését, amely bármilyen módon eltért az utasítások betűjétől vagy szellemétől. A diktatúra politikai-ideológiai légköre alakulásának függvényében a kötelező tematika mellett teret adott azonban a lap olvasmányosságát növelni hivatott közérdekű publicisztikának, helyzetfelmérő riportnak, irodalmi-művészeti, ismeretterjesztő, külföldi mellékleteknek. Felkarolta a szépirodalmi és ismeretterjesztő munkákat magába foglaló, nagy példányszámban megjelent olcsó könyvsorozat, az Előre Kiskönyvtára és az Előre Naptárak kiadását.

Nem volt hírlapíró főszerkesztő. A katonai lapoknál eltöltött idő alatt románul tanult meg újságcikket írni. Anyanyelvén főszerkesztőként sem írt és nem közölt. Megmaradt lapszerkesztőnek, akit felettesei megbízhatónak tartottak mind a szerkesztőség irányításában, mind azon kívüli időleges feladatok teljesítésében.

Pályafutása alatt több közéleti tisztséget is betöltött: az RKP KB tagja, nagynemzetgyűlési képviselő, a Romániai Újságírók Szövetségének alelnöke, a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának tagja.

KöteteiSzerkesztés

  • Néma párviadal (társszerző N. Cârlioanţă, Bukarest, 1955);
  • Három világrész partjain (Bukarest, 1965);
  • Dimi­neţile Coreei (Bukarest, 1967);
  • Útinapló. Montevideo, Santiago, Phenjan (Bukarest, 1969).
Fordításában jelent meg Ber­kesi András Szerelem három tételben c. regénye (Iubire şi trădare. 1985).

ForrásokSzerkesztés