Szilágyi Miklós (bernolchi)

(14.-15. sz.) magyar nemes

bernolchi Szilágyi Miklós (1345 körül – 1409 január 11 után), Lorándnak fia, horogszegi Szilágyi László Szrebernik-i várnagy és bácsi főispánnak apja, horogszegi Szilágyi Erzsébetnek, Mátyás király anyjának nagyapja.

bernolchi Szilágyi Miklós
Született 14. század
Állampolgársága magyar
Gyermekei

Szilágyi László bácsi főispán
Szilágyi Gergely
Szilágyi Mihály (horogszegi)
Szilágyi Albert
Szilágyi Domokos
Szilágyi Sebestyén

Szüleiapja: Loránd
anyja: ismeretlen

Életrajzi adatokSzerkesztés

Bernolchi Miklósnak, Szilágyi családfőként, első megbízható említésé 1405. május 1-jei keltezésű, amikor fia Szilágyi László korábban szerzett új adományában, már mint Bács megye ispánja, a Bácsi káptalan előtt, osztályos atyafiaivá fogadja testvéreit, Loránd fia Miklós fiait: Gergelyt (vagy György), Mihályt, Albertet, Domokost, Sebestyént és unokatestvérét: László fia Gergelyt, Chobor (dictus) Jánosnak a bodrogmegyei Choburzenthmihali, Janussy és Halmos birtokokban levő részeibe, amelyeket ő a királytól szolgálataiért jutalmul kapott.[1] Ebből az oklevélből ismerhetjük meg Lorándot is, ki Miklós apjaként lesz ismert számunkra, valamint Loránd másik ismerhető fiát, a szentkirályi előnévvel élő másik Szilágyi Lászlót, kinek egy fia kerül itt megemlítésre, másik Gergely/Györgyöt.

1406. január 3-án, Zsigmond király utasítja a bácsi káptalant, hogy iktassa be a Bernoltiakat és Szentkirályi Gergelyt a Bodrog megyei Szentmihály, Jánosi és Halmos birtokokba. Ebben az oklevélben Miklós fia Gergely/György, mint nemes kerül megemlítésre, igy: "Nobis Gregorius filius Nicolai de Bernolch", utalva mindezzel arra, hogy a család már az ország nemességéhez tartozik ekkor, valamint a többi fiú is felsorolásra kerül, igy: "Michaelis, Alberti, Dominici et Sebastiani, filiorum dicti Nicolai de eadem Bernolch" ,mint Bernoltiak és a szentkirályi ágból "Gregorii filii Ladislai de Zenthkyrall in personis..." [2]

1407. december 9-én a Keresztúri Garázda Miklósnak és Szilágyi Lászlónak, a dobokamegyei Balázsfalvát és a fehérmegyei Szentimrét tárgyazó oklevél is megemlíti Miklóst, mint az adományban részesültet, ugyan nevét nem adja itt meg, de utal rá, igy: "nec non patri, ac vtriusque Gregorio, Michael, et Dominico, fratribus praefati Ladislai"[3]

Utolsó említése talán az az 1409. január 11-én kelt oklevél, melyben Horogszeg birtokának új adományában részesül a család, cserébe adva ezért a heves megyei birtokaik közül, Zwch, Fayzath (ma Gyönygyöstarján része) , Rede és Echied -et, valamint a Nógrádi Cethe nevű birtokokat. Jelenlévőnek említi az oklevél, igy: "prefato Nicolao, patri dicti Ladislai de Zylagh"[4]

SzármazásaSzerkesztés

Bár ebben a korban a nemzetségekhez irányt mutató "de genere" előtag már eltűnőben van, Bernolchi Miklós nemessége az 1406. január 03-i oklevél ismeretében aligha kétségbe vonható. Az ekkori békétlen időkben, a Zsigmond elleni viszályok és a mellette pártot ütött nemességének birtokviszonyaiban, Zsigmond felülkerekedése véget az ország egész területén hatalmas birtok átrendeződések mentek végbe, ezért ebben is a család nyomon követése nehéz feladatott ró a kutatokra. Ahogy a Heves megyei és Nógrádi, később Horogszegért elcserélt birtokok is, a Ludányi Tamás egri püspök lázadó várainak 1403 -as, sikeres megvívásának az eredménye lehet, úgy a Szilágysági birtokok megszerzése is talán ezen eseménysorozatok Erdélyi hozománya. Nincs egyelőre abba az irányba mutató adatunk, mely alapján ősibb birtokokként gondolhatunk ezekre a család kezén. Annyi bizonyos, hogy a "bernolchi" preadiktum kapcsán, fő fészke a Szilágyság ebben az időben. Egy 1552.03.26-os oklevél Baxabernolth (Alsóbaksa) birtokot említ, Fermenes, Zenthkyral, Deeshaza, Werwewlge, Naghdoba, Mocholya (Közép-Szolnok vm), Bylgezd (Crasna) településekkel együtt, mely néhai Zylagy Márton nagyapja: néhai Chethe Benedek birtokai voltak,[5] annak a Chete Pál fia Szilágyi Mártonnak, kinek horogszegi Szilágyi Mihály a nádorfehérvári ütközet után eladományozza, mint vérszerinti rokonának, Alsóbaksán lévő nagyatyai birtokrészét.[6] Bár az oklevelek nem tudnak egyelőre teljes bizonyossággal Loránd fia bernolchi Miklós származásának irányában kielégítő eredménnyel szolgálni, a bosnyák, bolgár és egyéb légből kapott, semmilyen bizonyítékkal megtámasztható származás feledhető, két irányvonal viszont azért ígéretesnek bizonyul.

Az egyik marad, a sokat emlegetett Garázda nemzetség, mely Bosnyákország, Drina partján fekvő Goražde birtokáról hozta előnevét, innen ragad át a Szilágyiakra is bosnyák származás legendája, de úgy, ahogy a Szilágyiak sem, a Garázdáknak sem külhonban keresendő a múltja. Az ekkori Szentkorona országaihoz tartozó területeken, számos magyar család visz hivatalokat és részesül itteni adományokban is, ezért az etnikai felvetések nem nagyon állják meg a helyüket. A Garázda nemzetségnek kik Aparon (Opor) is birtokosok, van egy 1408.07.26- os birtokrendező oklevele, mely tartalmazza az 1353.12.28-as birtoktesteket és kiderül, hogy a Garázda család régi Tolna és Zala megyei birtokairól van szó ebben, felmenőkként az Apor nemzetség VII. ágának leszármazását idézve meg ősként.[7] Tudva azt, hogy az Apor nemzetségnek Péter/Péterke fiai: Dénes, ...Miklós és János ágán,[8] míg Dénes fia (Og) János a Garázdák apja,[9] Miklósnak Jakab nevű fiáról tudunk,[10] addig testvérük Apoor-i János fiairól, másik Jakab és testvére Lorándról árulkodik egy 1390-es oklevél.[11] Említett Lorándról szűkösek maradnak a források, de megemlítik még Lorandi de Zala névalakban is. Az Apor-Garázda nemzetség kötelékén belül ez a Loránd lehet, bernolchi Miklósnak az apja, a Szilágyi család felmenőjeként ismerhető őse, mely egyben igazolná azt az állitást is, hogy Garázda Miklós és Szilágyi László bácsi ispán, egy azon nemzetségnek a leszármazása és még érthetőbbé teszi közös életpályájukat, valamint a közösen szerzett birtokokat, valamint azonos családi címer adományukat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dl. 9034. (1405. május 1.)
  2. DL 9151 (1406 május 3.)
  3. DL-DF 233101 (1407 december 9.)
  4. DL 9472 (1409. január 14.)
  5. 1552. március 26. (sab. a. Letare)_Naghdoba-i néhai Myke István fiai: György és Forys, Seredeth, Felkechel, Fermenes, Zenthkyral, Deeshaza, Werwewlge, Naghdoba, Mocholya (Közép-Szolnok vm), Bylgezd (Crazna vm) birtokbeli részüket, Chetechere nevü makkos erdejüket, Baxabernolth és Keleczel prédiumbeli részüket (Közép-Szolnok vm) és néhai Zylagy Márton nagyapja: néhai Chethe Benedek minden más birtokjogát 100 magyar arany Ft-ért örök áron eladják Naghdoba-i néhai Nagh Fábián gyermekeinek: Jánosnak, Istvánnak, Miklósnak, Péternek, Pálnak és Priszkának. F 15: 3, fol. 143r+v, nr. 1.
  6. DL 27899 (1456.12.06)
  7. DL 71694 (1408.07.26)
  8. DL. 76688. (1342.10.25.) A fehérvári kápt. jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (1. 534. szám) Apour-i Fülöp (VI.ág) királyi emberrel kiküldték tanúságul chorusuk klerikusát: Jakabot (?), akik okt. 21-én (f. II. prox. p. fe. B. Luce ewang.) az egymással szomszédos Apour nevű falvakban nemesektől, nemtelenektől, klerikusoktól, világiaktól, bármiféle helyzetű és állapotú emberektől, s különösen az Apour-i préposttól (?), Lukan fia János fia: Páltól (III.ág)  és I.Miklós fia: IV.Jánostól (I.ág) nyíltan és titokban megtudták, hogy Péter fia: Miklós az Apour nemzetségből származik (VII.ág), így Apur birtokon jog szerint birtokrész jár neki.
  9. DL 42413 (1307) Anjou okl. 295. 1307. István (volt) nádor 1307. évi (a. d. 1307.) oklevele szerint István mr. fiai: Loránd és István, László fia János, Dénes fia János, Tekus fia János, Lachk fia Miklós előtte szükségükben Laak birtokot, Tegzew fia István mr.-nek adják csereként azzal a feltétellel, hogy István mr. azt csak Lőrinc fia Zeped mr.-nek v. Lőrinc fia Miklós fia Miklósnak idegenítheti el. Tá.: Lackfi István nádor, 1389. febr. 7. Dl. 42 413. (Múz. Ta.) DL 76865 (1347.10.28) Buda [I.] Lajos király [(H)] színe előtt megjelenve, egyik részről Bechey-i [Imre fia] Tuteus ajtónálló mr., [visegrádi vámagy és pilisi] c., másik részről Opor-i Dénes fia Og (dict.) János mr. udvari ifjú (VII.ág), (aule nostre juvenis), utóbbi előadja, hogy a Baranya m.-i Karako birtokát, amelyet hűséges szolgálataiért kapott a királytól, mivel az örökös nélkül elhunyt ember birtoka volt, elcseréli Tuteus mr.- rel annak Tolna m.-i elzálogosított Byka nevű birtokáért és a tőle kapott 60 ft.-ért. Ha Tuteus mr. Karakó birtokot bármilyen ok miatt nem tudná birtokba venni, akkor János mr. Byka birtokot és az említett 60 ft.-t visszaadja Tutes mr.-nek. Ebben az esetben Tuteus mr. is tartozik visszaadni Karakó birtokot János mr.- nek. D. Bude, in fe. BB. Symonis et Jude ap., a. d. 1347. E.: DL. 76865. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 298.)
  10. DL 76727 (1344.01.25)
  11. DL 91963 (1390.12.29) (in Thome mart.) A váradi káptalan előtt Zeer-i Posa fia István mester nevében, famulusa: Wasary-i Petew fia János diák tiltakozik az ellen, hogy Annyas, Twmerken és Elegee csongrád megyei birtokait, (Miklós fia) Apoor-i János fiai: Jakab és Loránd, Vesen-i Miklós fia László, a Zala-i apát, Zeer-i Gooth fiai: László és Sándor népeikkel és jobbágyaikkal régebb idő óta használtatják. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Festetics cs. lt., Keszthely. Chongrad 24.