Főmenü megnyitása

Szinnyei Ferenc

magyar bölcseleti doktor, irodalomtörténész, egyetemi magántanár, állami felsőipariskolai rendes tanár, az MTA levelező (1914) majd rendes (1928) tagja

Szinnyei Ferenc (Budapest, 1875. április 2.Budapest, 1947. november 9.)[1] bölcseleti doktor, irodalomtörténész, egyetemi magántanár, állami felsőipariskolai rendes tanár, az MTA levelező (1914) majd rendes (1928) tagja.

Szinnyei Ferenc
Szinnyei Ferenc.JPEG
Született 1875. április 2.
Budapest
Elhunyt 1947. november 9. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiSzinnyei József
Foglalkozása irodalomtörténész,
egyetemi magántanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1894–1898)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szinnyei Ferenc témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Id. Szinnyei József és Gancsházi Gancs Klementina fia. Budapesten végezte középiskolai tanulmányait a kegyesrendiek főgimnáziumában 1894-ben. Ezután a budapesti egyetem bölcseleti karán (1894-1898) magyar és latin filologiai valamint filozófiai és művészettörténeti előadásokat hallgatott. 1898-ban bölcseleti doktori oklevelet nyert. 1888-89-ben a budapesti tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumában mint ösztöndíjas tanárjelölt működött s 1899-ben középiskolai tanári oklevelet nyert. 1889-1900-ban a magyar királyi állámi felsőipariskola óradíjas tanára volt s 1900 óta ugyanott mint rendes tanár dolgozott. 1900-ban hosszabb utazást tett Olaszországban. 1906. április 2-án Budapesten feleségül vette Pap Gizellát.[2] 1907-ben a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti bizottságának segédtagja lett. 1908-ban pedig magántanárrá habilitálták a budapesti egyetemen a 19. század magyar irodalomtörténetéből. 1914. május 19-én az MTA levelező, 1928. május 18-án pedig rendes tagjává választotta. 1920-tól a Szent István Akadémia harmadik osztályának, 1922-től 1942-ig igazgatótanácsának tagja volt. 1933. január 31-étől a Kisfaludy Társaság tagja.

Szépirodalmi dolgozatai s egyéb cikkei az Urambátyámban (1889-93), Budapesti Hírlap (1892. 200. sz.), Ifjúkor (1892), Komáromi Lapok (1892-95), Az Állatok Őre (1893), Ország Világ (1893-94., 1898), M. Geniusz (1894), Emlékkönyv a bpesti egyetemi bölcsészethallgatók segítőegyesületének 25 éves jubileumára (1897), Tanulók Lapja (1897. Antonius beszéde Shakespeare Julius Caesarjában. A «Tengeri hántás») és az Aikaban (Helsingfors, 1908. Juhani Aranyin mielipiteet eepoksen sommitellusta: Arany az eposzi kompozicióról).

MunkáiSzerkesztés

  1. Bacsányi János. Bpest, 1898. (Különnyomat az Irodalomtörténeti közleményekből.
  2. Nagy Ignácz. U. ott, 1902. (Különny. az Irodalomtört. Közleményekből. Ism. Budapesti Hírlap 1903. 314. sz.).
  3. Petőfi Sándor családi versei. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. U. ott, év n. (Magyar Könyvtár 158.).
  4. Jókai Mór kisebb alkalmi beszédei. Jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta. U. ott, év n. (M. Könyvtár 175.).
  5. Népvilág Jókai elbeszélései. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. U. ott, év n. (M. Könyvtár 254.).
  6. A humorról szóló magyar elméleti irodalom. U. ott, 1903. (Különny. az Egyetemes Philologiai Közlönyből).
  7. Bacsányi János. U. ott, 1904. Rajzokkal. (Magy. Tört. Életrajzok. Szélesebb alapon. Ism. 1905: Vasárnapi Ujság 11., Budapesti Hírlap 92., Hazánk 87. sz.).
  8. Arany humora. U. ott, 1905. (Különny. a Budapesti Szemléből).
  9. Arany «Toldi szerelmé»-nek forrásai. U. ott, 1905. (Magyar irodalomtörténeti értekezések 6. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1906.).
  10. Unkarilaisen kirjallisuuden historia. (A magyar irodalom története). Helsingfors, 1905. (Különny. az Yleisen kirjallisuuden historia cz. világirodalomtörténetből).
  11. A regény. (A belső világ rajza a reg-ben. Pápa, 1907. Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXIV. 8.) (újból Bp., 1926)
  12. Arany a compositióról. Bpest, 1908. (Különny. az Irodalomtörténeti Közleményekből).
  13. Arany János. U. ott, 1909. (Költők és Irók).
  14. Geschichte der Ungarischen Literatur. Leipzig, 1909. (Sammlung Göschen. Katona Lajos egyetemi tanárral együtt.).
  15. Arany tudományos munkássága. U. ott, 1909. (Különny. a Budapesti Szemléből).
  16. Novellairodalmunk Jósikáig. Uo., 1911. (Klny. ItK 6.)
  17. Történelem. 1. r. Ókor és kk.; 2. r. Újkor; 3. r. Legújabb kor. 1-3 füz. Uo., 1913.
  18. Jósika Miklós. Uo., 1915. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XXII. 2.)
  19. Ambrus Zoltán. Uo., 1918. (Klny. Irodt.)
  20. Justh Zsigmond. Uo., 1918. (Klny. B. Szle)
  21. Kármán József és az Uránia névtelenjei. Uo., 1924. (Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXIV. 5.) # Kemény Zsigmond munkássága a szabadságharcig. Uo., 1924. (SZIA nyelv- és széptud. o. felolvasásai I. 4.)
  22. Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. 1-2. köt. Uo., 1925-26. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
  23. A regény : (a belső világ rajza a regényben). Uo., 1926.
  24. Kisfaludy Károly. Uo., 1927. (Irodt. Füz. 19.)
  25. Novella- és regényirodalmunk az abszolutizmus korának elején. Uo., 1929. (Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXIV. 14.)
  26. Elbeszélőink egymásrahatása a Bach-korszakban. Uo., 1932. (Klny. ItK)
  27. Régi magyar elbeszélők. 1-2. köt. Bev. Uo., 1934. (Élő kv-ek, m. klasszikusok 59-60.)
  28. Az irodalmi élet a Bach-korszakban. Uo., 1937. (Klny. ItK).
  29. Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. Uo., 1939. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. I. ker. állami halotti akv. 117/1947. folyószám alatt.
  2. Budapest II. kerületi polgári házassági anyakönyv, 1906. év, 142. folyószám.

ForrásokSzerkesztés