Főmenü megnyitása

Szlávics László (szobrász, 1927–1991)

magyar szobrász, ötvösművész

Szlávics László (Henyehegy, ma Nagylengyel, 1927. február 24.Budapest, 1991. február 9.) ötvösszobrászművész. A 20. századi magyar lemezszobrászat egyik elindítója. 1953-tól rendszeresen kiállító művész, többnyire az úgynevezett „tiltott” vagy „tűrt” művészek körébe tartozott (lásd: Tiltott, Tűrt, Támogatott). Sajátos, markánsan egyéni hangvételű alkotásai az avantgárd hagyományait őrző, leginkább a szürrealizmus gondolkodásmódjához köthető művek.

Szlávics László, id.
Idősebb Szlávics László az 1980-as évek elején, Százados úti műtermében. (Fotó: ifjabb Szlávics L.)
Idősebb Szlávics László az 1980-as évek elején, Százados úti műtermében. (Fotó: ifjabb Szlávics L.)
Született 1927. február 24.
Henyehegy, ma Nagylengyel
Elhunyt 1991. február 9. (63 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei
Foglalkozása ötvösszobrászművész

A Wikimédia Commons tartalmaz Szlávics László, id. témájú médiaállományokat.

Életpályája[1]Szerkesztés

Zala megyében az akkori Henyehegy pusztán született. A család 1932-ben Győrszentivánra költözött, mert az apa itt kapott munkát. A hat elemi osztály elvégzését követően 1939-től apja és bátyja mellett a Győri Vagongyárban inasként kezdett dolgozni. 1942-től bentlakásos szobrásztanoncnak szegődik Földessy Gyula szobrászmester győri műhelyébe. 1945 januárjában leventeként beidézték. A felszólításnak nem tett eleget, ezért előállították. Társaival és Ernő bátyjával munkaszolgálatosként, lezárt marhavagonban Németországba szállították. Márciusban Neubiberg, Übergben laktanyalázadást szerveztek, amelyet a német katonaság megfékezett. Ezt követően mindannyian büntetőtáborba kerültek. 1946 februárjában fizikailag teljesen legyengült állapotban, betegen érkezett haza. Novemberben Győr város Ipartestületétől a szobrász iparban kitűnő előmenetele elismerésével segédlevelet kapott. Betegsége miatt munkaképtelen volt további két esztendőn át. 1948-tól lakatosként, illetve irodai alkalmazottként dolgozott a Győri Vagon- és Gépgyárban. E mellett a vállalat önképzőkörének színtársulatában szerepelt és rajzolni tanult az Alexovics László vezette képzőművész körben. Saját bevallása szerint, sokáig hezitált a színészi és képzőművészeti pálya között.

1950-ben a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) mozgalom utolsó hullámával nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, de az Iparművészeti Főiskola akkori rektora, Schubert Ernő rábeszélésére ez utóbbi intézményben működő ötvöstervező tanszékre iratkozott be. A főiskolán szobrásztanára Dózsa Farkas András volt. 1955-ben ötvösművész diplomát szerzett, ezt követően egy éven át volt a főiskola ösztöndíjasa.

1958-ban kötött házasságot. Felesége Varga Piroska ápoló- és tanítónő. 1959-ben megszületett fia, László. 1960-ban szolgálati műteremlakást kapott a Budapest VI. ker., Izabella utca 65. sz. alatt. 1962-ben megszületett lánya, Piroska, aki később nevét Alexára változtatta.

Az 1960-as, 1970-es évekes években élénk társadalmi életet élt. Sok fiatal pályakezdő és már beérkezett, de a fennálló politikai rendszer működésével elégedetlen kortárs művész látogatta otthonát. Rendszeres kapcsolatot tartott a szentendrei Vajda Lajos Stúdió későbbi alapítóival, tagjaival.

1967ben Párizsban, majd 1978-ban Görögországban járt tanulmányúton.

1973-tól élete végéig a Százados úti művésztelepen élt és alkotott.

1990-ben felesége hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt. Alig egy év elteltével, szívroham következtében követte őt.

Mestereinek Borsos Miklóst és Makrisz Agamemnont vallotta.

Művészete[2]Szerkesztés

 
Szlávics László, id.: Szörnyecske, hegesztett vas, magasság 36 cm, 1990
 
Szlávics László, id.: Sinka István emlékére, vegyes technika (assemblage), 100X60 cm , 1975
 
Szlávics László, id.: Ítélet nincs, olaj-vászon, 70x80 cm , 1981
 
Szlávics László, id.: Dromedár, hegesztett vas, magasság 60 cm, 1989

A fiatalon – rendkívül széles körben – elsajátított, magas szintű kézműves mesterségbeli tudását továbbfejlesztve, már a főiskolai évek alatt a figurális lemezszobrászat került érdeklődése középpontjába. A kőszobrok, és vert érmek készítése mellett ez az a terület, ahol a korai alkotásai között egyre érettebb műveket találunk.[3] A klasszikus ötvösség területéről fokozatosan eltávolodva visszatért eredeti fő tevékenységi köréhez a szobrászathoz. Érdeklődése az organikus természeti formákból kiinduló, egyfajta sajátos nonfiguratív plasztikák felé fordult. Az anyaghasználat ez esetben is a lemez, majd később a nagy gondossággal cizellált öntvény volt. Ez utóbbi alkotásainak[4] létrehozásához az 1960-as évek elejétől elsőként alkalmazta az alumíniumot. 1965-ben öntött alumínium és bronz kisplasztikáiból nagy sikerű kiállítást rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítótermében (ma: Dorottya Galéria). A kis híján betiltott tárlaton bemutatott alkotások nem a szinte egyeduralkodó, a politikai ideológiának megfelelő szocreál szellemiséget sugározták, hanem – az akkori kritikák szóhasználata szerint – az imperialista művészetet képviselték. Ez a nyílt szembefordulása a kor művészetpolitikájával, meghatározó hatást gyakorolt későbbi pályafutására.

Az 1970-es években festeni kezdett. Előzménye plakettjei, lemezdomborításai,[5] ahol már a festészeti képalkotás igénye jelenik meg. A sajátos, bizarr hangulatú képei egyfajta szürrealista látásmódot képviselnek. Festményein markánsan jelen van a plasztikai gondolkodásmód, ami társul egy rendkívül élénk színkezeléssel.[6] Ekkoriban készült szobrain megjelenik az utólagos festés, majd egyre több assemblage került ki keze alól. Ezek a sajátos „tárgykollázsok” meghatározó jelentőségű alkotásai közé tartoznak.[7]

Az 1980-as évek utolsó nagy alkotói korszakát jelentik. Ekkor újra leginkább szobrokat készített. Az egyedileg, vas anyagból hegesztéssel összeállított, néhol talált tárgyakat tartalmazó kisplasztikáit, szobrait, időnként színes festéssel gazdagította.[8] Több alkotásában a rideg vasat kővel, kaviccsal kombinálta, így hozva létre képzeletbeli bizarr lényeket, figurákat.

Festményeit jellemzően zsinórírásos Szlávics László teljes névvel vagy Sz. L. monogrammal szignálta, legtöbb esetben a készítés idejének megjelölésével. Korai plasztikáin nyomtatott betűsorból álló acél névbeütőt használt Szlávics László felirattal.

Kiállításai (válogatás)Szerkesztés

Csoportos kiállításokSzerkesztés

  • 1960Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1967 – től 1., 3., 5., 6., 8., 9., Kisplasztikai Biennále, Pécs
  • 1981Fa és környezet, faplasztikai kiállítás, Cegléd
  • 1981 – SCI-FI a képzőművészetben c. pályázat kiállítása, Budapest
  • 1981 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Salgótarján
  • 1982Országos Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1983IV. Országos Érembiennále, Sopron
  • 1984Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka
  • 1985Új művészetért 1960-75, Szeged
  • 1985 – 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda Galéria, Budapest
  • 1989Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka

Egyéni kiállításaiSzerkesztés

Halálát követőenSzerkesztés

  • 1994 – egy időben két helyszínen nyílt Emlékkiállítás műveiből: Óbudai Társaskör Galéria és Óbudai Pincegaléria
  • 1996Erdész Galéria, Szentendre
  • 1996 – Glossator Antikvárium Galériája, Budapest
  • 1997 – Cseri Kastély, Tótvázsony
  • 1997 – Hotel Mercure Korona, Budapest
  • 2001Végh Szalon nyitó kiállítása, beszélgetés az alkotóról, Budapest
  • 2002Collegium Hungaricum (Magyar Kulturális Intézet), Bécs
  • 2003Lincoln Galéria, Budapest
  • 2003 – A Százados úti Művésztelep évtizedei, Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum
  • 2006Százados úti Művésztelep alkotóinak kiállítása, Pataky Galéria, Budapest
  • 2009Magyarországi Művésztelepek Szentendre Vendégei, kiállítás-sorozat első tárlata a 98 éves Százados úti Művésztelep kiállítása, Művésztelepi Galéria, Szentendre
  • 2011100 éves a Százados úti Művésztelep, Siklósi Vár, Siklós

Jelentősebb köztéri alkotásaiSzerkesztés

  • 1965 – (körül) Budapesti Történeti Múzeum, Budai Várpalota Mátyás Király palota rész, vörösréz lemezdomborítással burkolt kapu,[9] és a pinceszintre vezető folyosó ajtaja, vörösréz lemezdomborítás
  • 1974IBUSZ Utazási Iroda (Budapest, Erzsébet krt. 6.) portáljának burkolata, népi motívumokkal díszített vörösréz lemezdomborítás – az épületrész funkcióváltása után eltávolították, ma már nem látható.
  • 1975Állatorvostudományi Egyetem Marek József Kollégium (Budapest, Mogyoródi út 59-63.) két nagyméretű vörösréz lemezdomborítás, „Ló” és „Bika”.
  • 1977Sopron város 700. éves évfordulójára készült „A város kulcsa” vörösréz lemezdomborítás, és plasztika. Sopron, Tűztorony

Művei gyűjteményekbenSzerkesztés

 
Szlávics László, id.: Orgia, bronz, öntött, érem, 1985

KözgyűjteményekSzerkesztés

MagángyűjteményekSzerkesztés

TagságaiSzerkesztés

 
Szlávics László, id.: Az ifjú mester, vegyes technika (assemblage), 34x76 cm, 1978

EmlékezeteSzerkesztés

  • 2001 – Megjelent idősebb és ifjabb Szlávics László közös honlapja[12]

Irodalom (önálló cikkek, tanulmányok)Szerkesztés

  • 1958 – Kovács Gy.: Három fiatal ötvösművész. Magyar Ifjúság 1958. augusztus 23.
  • 1963 – Kovács Gy.: A fémlemez. (Szlávics László művészete), Művészet c. folyóirat
  • 1965 – Kovács Gy.: Bevezető, Szlávics László szobrászművész kiállítása. Budapest, KKI Kiállítóterme (katalógus)
  • 1963Gerencsér M.: A Vagongyártól a Nemzeti Galériáig, Kisalföld.
  • 1966Szlávics László szobrai. Kiállítás a Műcsarnokban. Kisalföld.
  • 1966 – Geszti L.: Szlávics László szobrai a KKI-ben, Művészet c. folyóirat
  • 1966 – Z. Szabó: A felelősség szobrai. Szlávics László kiállítása, Kisalföld.
  • 1966Agócs Attila: Szlávics László, Dunántúli Napló
  • 1967 – Kovács Gy.: Szlávics László kiállítása, Művészet c. folyóirat
  • 1967 – Szántó G:Szlávics László kiállítása, Köznevelés.
  • 1968Művészeti lexikon, III. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó
  • 1971 – Gerencsér M.: A különös művész, Ifjúsági Magazin
  • 1972 – Hamar Imre: Szlávics László műtermében, Kisalföld
  • 1973 – Agócs A.: Szlávics László, Zalaszentgrót, kiállítás katalógus
  • 1983Korszerűen szólni nehéz, Magyar Nemzet
  • 1983Mezei Ottó: Szürrealizmus és szürrealista látásmód a magyar művészetben (René Passeron: A Szürrealizmus Enciklopédiája magyar fejezete, Corvina)
  • 1986 – Szepesi Dóra: Vasplasztikák Óbudán. Szlávics László kiállítása. Esti Hírlap
  • 1987 – Mezei O.: Technikai leleményesség és plasztikai kifejezőerő, Művészet
  • 1989„Szene Budapest” Wiener Magazine
  • 1994 – Kováts A.: Az Óbudai Társaskör Szlávics László kiállítása, Beszélő
  • 1995 – Kováts A. – Andrási G.: Lakatos-ikonográfia, Új Művészet c. folyóirat
  • 1998 – Mezei Ottó: Szlávics László, a művész-mesterember[13] Budapest, kiadó: ART ’95 Bt.[14] ISBN 963 03 5653 8.
  • 1998 – Megjelenik előbbi könyv angol – német – francia – magyar nyelvű CD – rom verziója (kiadó: ART ’95 Bt.)
  • 1999 – Mezei Ottó: Szlávics László, Magyar Nemzet
  • 2001Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
  • 2002 – V. L.: Az elfelejtett művész – kései köszöntő: hetvenöt éves lenne. Kisalföld.
  • 2010Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010, Budapest: Corvina, 2010 ISBN 9789631358742

FilmSzerkesztés

  • 1994Picassók kalandjai művészeti magazinműsor keretében, Szlávics László Emlékkiállítása Óbudán (szerk.: Július Gy. rendező: M. Nagy R., MTV)
  • 1995Képzőművészet ma – az óbudai emlékkiállításokról (szerk.: Kováts A., rendező-operatőr.: Kardos S., MTV)

JegyzetekSzerkesztés