Szladovici Szladovits Ferenc Sándor (Boldogfa, Zala vármegye, 1829. október 4. – Boldogfa]], 1878. június 5.) jogász, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagy.

szladovici Szladovits Ferenc
Született 1829. október 4.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1878. június 5. (48 évesen)
Boldogfa, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa szentgyörgyi Horváth Flóra
Foglalkozása jogász, honvéd százados

ÉleteSzerkesztés

A Zala vármegyei nemes szladovici Szladovits család sarja. Atyja, szladovici Szladovits Gergely (18051880), jogász, táblabíró, birtokos, anyja, nemes Simon Mária (18051834) volt. Apai nagyszülei szladovici Szladovits József (17731829), táblabíró, birtokos, és a tekintélyes boldogfai Farkas család sarja, boldogfai Farkas Marianna (17831819) voltak. Anyai nagyszülei Simon József táblabíró, birtokos, és orosztonyi Farkas Anna voltak. Nagyapja, Szladovits József, egy birtokrészhez jutott a felesége révén, és így a család letelepedett Boldogfán.[1] Keresztszülei, szladovici Szladovits Sándor úr, és boldogfai Farkas Judit (17761839) voltak, az előbbi a nagybátyja, az utóbbi pedig az apai nagyanyja hajadon leánytestvére volt. Szladovits Ferenc nagynénje, szladovici Szladovits Borbála (18121868) asszony, akinek a férje, nemes Csertán Sándor (18091864), országgyűlési képviselő volt.

Szladovits Ferenc jogi diplomát szerzett, 1848 tavaszán joggyakornok volt a vármegyénél. Ahogy a megye szabadelvű ifjúságának többsége, az elsők között csatlakozott az önkéntes nemzetőrséghez a szabadságharc alatt, majd a belőle alakult 47. honvédzászlóalj hadnagya lett; hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Kálmán, csáfordi Csillagh László, és Püspöky Grácián (18171861) honvédekkel, akik egyben barátai és bajtársai, harcolt az osztrákokkal szemben. Ebben a zászlóaljban szolgált a szabadságharc bukásáig előbb főhadnagyi, majd századosi rendfokozatban. A világosi fegyverletétel után besorozták közlegényként a császári és királyi 7. gyalogezredhez, de 1851-ben kiváltotta magát. Visszatért boldogfai birtokára, ahol családot alapított. 1869-ben századosként szolgálatot vállalt az új magyar királyi honvédségnél, ahonnan 1872-ben vonult nyugállományba.[2]

1878. június 5-én Zalaboldogfán halt meg, anyagi okokból önkezével, saját revolverével, vetett véget életének.[3]

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Felesége szentgyörgyi Horváth Flóra Ludovika Mária (*Ukk, 1835. október 26.–†Zalaboldogfa, 1916. március 22.) volt, akinek a szülei szentgyörgyi Horváth Pál (18081875), birtokos, és rumi és rábadoroszlói Rumy Mária (18111847) voltak. A házasságukból született:

  • Szladovits Magdolna Emília Matild (18571893).[4] Férje, alsószopori Nagy Jenő (18441916), jogász, királyi ítélőtáblai bíró.[5]
  • Szladovits Rozália Zsófia Karolina (1858–?). Férje, Sturm György (18431887)
  • Szladovits Mária Karolina Paulina (18591949), hajadon[6]

JegyzetekSzerkesztés