Szojuz–22

szovjet űrrepülés

A Szojuz–22 (oroszul: Союз–22) a szovjet Szojuz 7K–TM űrhajó repülése.

Szojuz–22
1976. «Союз-22», фотографирование Земли из космоса. ЦФА 4667.jpg
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Szovjet űrprogram
Hívójel Jasztreb (Ястреб) (sólyom)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1976. szeptember 15.
09:48:30 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 127
Leszállás
ideje 1976. szeptember 23.
07:40:47 UTC
Időtartam 7 nap 21 óra 52 perc 17 mp
Űrhajó tömege 6510 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 185 / 296 km
Pályahajlás
Föld körül 64,8°
Periódus
Föld körül 89,3 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–22 témájú médiaállományokat.

KüldetésSzerkesztés

A Szojuz–22 repülése jelentősen eltért a korábbiaktól. Az űrrepüléshez használt Szojuz 7K–TM típusú űrhajót eredetileg a Szojuz–Apollo-programhoz készítették tartalék űrhajónak. Napelemtáblákkal volt felszerelve. Nem rendelkezett dokkolóberendezéssel, helyére kamerák voltak szerelve.

JellemzőiSzerkesztés

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1976. szeptember 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.3 perces, 64.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 185 kilométer, apogeuma 296 kilométer volt. Hasznos tömege 6510 kilogramm. Akkumulátorait az űrállomás napelemei által tartották üzemi szinten. Összesen 7 napot, 21 órát, 52 percet és 17 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 127 alkalommal kerülte meg a Földet.

A szolgálati ideje alatt kipróbálták a szovjet-NDK fejlesztésű MKF-6 spektrozonális fotokamerát. A dokkoló szerkezet helyére helyezték a műszerrekesz modult. A kamera segítségével a Szovjetunió és az NDK területét, a Holdat, a légkört valamint a szürkületi horizontot rendszeresen fotózták. Az előírt napirendi programok között szerepeltek navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási feladatok. A Vszpiska (magyar: felvillanás) kísérletben speciális szemüveggel vizsgálták a fényeffektusokat. A Roszt (magyar: növekedés) kísérletsorozatban mikroorganizmusok, Crepisz (pipacslevelű zörgőfű) növényi magvak és halikrák súlytalanságban történő növekedését vizsgálták. A békalencse nevű növény növekedést a repülés különböző időszakaiban, antibiotikus állapotból aktivizálták. Kukoricamagokat csíráztattak.

Szeptember 23-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Celinográd városától 150 kilométerre értek Földet.

SzemélyzetSzerkesztés

(zárójelben a repülések száma a Szojuz–22-vel együtt)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szojuz–22. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. nasa.gov. [2012. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–21

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–23