Iglói Szontagh Dániel (Zászkal (Árva megye), 1809. január 3.Nagyszombat, 1867. április 4.) királyi tanácsos, kerületi táblai ülnök.

Szontágh Dániel
Szontágh Dániel portré
Szontágh Dániel portré
Született1809. január 3.
Zászkal
Elhunyt1867. április 4. (58 évesen)
Nagyszombat
Nemzetiségemagyar
HázastársaSzontágh Penthesilea Atalanta Léda Ifigénia
GyermekeiSzontágh Ilona (1839-1866)

Szontágh Szaniszló Adamus (1841-1915)
Szontágh Miklós (1843-1899)
Szontágh Móric Sándor (1845-1871)
Szontágh Lívia Etelka (1847-1912)
Szontágh Donát Kázmér (1848-?)
Szontágh Hugó Ottó (1850-1920)

Szontágh Anna Kamilla (1855-?)
Foglalkozásakirályi tanácsos,
ülnök
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

II. Szontagh Sámuel(1782-1847) festő, birtokos és Belányi Ilona(1785-1836) fia. Sárospatakon a híres Kövy alatt 1829-ben bevégezvén a jogi tanfolyamot, 1830-31-ben Árva megyénél, az eperjesi kerületi táblánál, a királyi kúriánál és az országgyűlésen gyakornokoskodott. 1832. április 4-én ügyvédi vizsgát tett. 1830. július 31-től Árva vármegye aljegyzője lett, később tiszti, ügyészi, főszolgabirói minőségben 1849-ig Árva megyénél hivataloskodott. 1850-51-ig mint árvamegyei törvényszéki közbíró, majd úrbéri törvényszéki elnök Trencsénben, később megyei törvényszéki elnök Árva-Liptó-Túrócban, 1861-től pedig a Dunáninneni királyi kerületi ítélőtábla közbírája volt. 1861. március 29-én magyar királyi tanácsosi címet kapott, különösen azon érdemeinél fogva, hogy 1831-ben az Árvában uralgott kolerajárvány idején rendkívüli buzgó áldozatokat tett, 1847-ben ugyanott az éhség dúlásakor az általa létesített Bori nevű ingovány lecsapolása által az ínségeseknek keresetet nyitott, az 1849. évi hadjáratkor az Alsókubinba szállított sebesültek részére a magáéból a kórházi felszerelésekre és ápolásra szükségelt szereket kiállított. Kitűnő érdemei közé tartozik Árva megyében a Csaplovics közkönyvtárhoz általa tervezett tudományos társulat létesítése, melynek ő volt az elnöke és azt virágzó gyarapodásra emelte. Az egyházi téren mint az árvamegyei evangélikus egyház esperességi jegyzője és a zsaskói egyházközség felügyelője buzgólkodott.

Hivatalos teendőin kívül a tudományokkal foglalkozva, főleg a jogi és történelmi és ebben a családtörténeti szaknak művelője volt. (E részben a felső megyékből, főleg Árva és Trencsén megyék levéltáraiból gyűjtött adatainak közlése által a Nagy Iván, Magyarország családai c. munkájának is buzgó munkatársa volt. A Világ, Pesti Hirlap, Zeitschrift für Gesetzgebung, Pressburger Zeitung, Sürgöny, Temesvár Delejtű c. lapokba és a Győri tört. és rég. Füzetekbe (1865.) írt czikkeket.

Munkái szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón. Somorja, Méry Ratio, 1999.