A Szputnyik–7 az első szovjet kísérlet a Vénusz körül pályára álló űrszonda indítására.

Szputnyik-7
Ország Szovjetunió
GyártóRKK Enyergija
Küldetés típusaközelrepülés
NSSDC ID1961-002A
Küldetés
CélégitestVénusz
Indítás dátuma1961. február 4.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
HordozórakétaSL-6/A-2-e
Küldetés vége1961. február 26.
Az űrszonda
Tömeg643,5 kg
Energiaellátás2 darab napelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Szputnyik-7 témájú médiaállományokat.

Küldetés szerkesztés

Ez volt az első kísérlet, hogy a Vénusz bolygó felé űreszközt indítsanak. Szerkezetileg a Venyera–1 szondával azonos felépítésű, 2MV-2 típusú.

Jellemzői szerkesztés

1961. február 4-én a bajkonuri űrrepülőtérről egy Vosztok hordozórakéta (8K72) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Energiaellátása akkumulátorral kombinált napelemekkel volt megoldva. Egy hengeres testből állt, napelemcellákkal befedve, elején kúppal lezárva, hossza 2 méter. Parabolaantennája 2 méter átmérőjű volt, és az utasítások vételére szolgált, a botantenna pedig a mérési eredmények továbbítására a földi vevőállomások felé.

Műszerei közé tartozott egy magnetométer, ioncsapdák, mikrometeorit-detektorok, a kozmikus sugárzást mérő eszközök. A felforrósodás elleni védelmet termál redőnyökkel biztosították. Vitt magával egy gömböt, amiben egy szovjet zászlót helyeztek el. Az orbitális egység pályája 90 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 212 kilométer, apogeuma 318 kilométer volt. Az űreszköz teljes súlya 6483 kilogramm, hasznos tömege 644 kilogramm.

Az első kísérlet volt, hogy Föld körüli parkolópályáról műholdat indítsanak bolygókutatásra. A második szökési sebesség elérését szolgáló Molnyija L rakéta-végfokozat nem indult el, ezért 1961. február 26-án belépett a légkörbe, majd elégett.

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Elődje:
Szputnyik–6

Szputnyik–7
1960

Utódja:
Szputnyik–8