Sztárai Mihály

(1500k-1575) evangélikus pap, író

Sztárai Mihály (horvátul: Mihael Starin[1], Sztára, 1500 körül[2] – Pápa, 1575 eleje (?)[3]) reformátor, evangélikus lelkész, a Dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendense (azaz püspöke) 1553-tól haláláig, énekszerző, a 16. századi magyar irodalom jelentős alakja.

Sztárai Mihály
A Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspöke
Sztárai Mihály mellszobra Harkányban
Sztárai Mihály mellszobra Harkányban
Született 1500
Drávasztára
Elhunyt 1575 (74-75 évesen)
Nemzetiség magyar
Felekezet evangélikus kereszténység
Püspökségi ideje
1553 – 1575
Előző püspök
Következő püspök
nem volt
Szegedi Máté
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztárai Mihály témájú médiaállományokat.
Emléktáblája Gyulán

ÉleteSzerkesztés

Sztárai valószínűleg Sztárán (ma: Drávasztára) született horvát családban;[2][4] a ferences rendbe lépve, Sárospatakon kezdte és Padovában fejezte be tanulmányait. 1524 körül Palóczi Antal udvari papja lett Sárospatakon, akivel együtt részt vett a mohácsi csatában is.

Perényi Imre halála után, fia, Perényi Péter lett a siklósi vár ura. Ezekben az években érkezett haza Wittenbergből Siklósi Mihály tanító, aki magával hozta a lutheri tanokat.[5] Siklósi Mihály ismertette meg Sztárai Mihállyal és Perényi Péterrel az új eszméket. Ekkoriban élhetett a források szerint Sztárai Mihály Siklóson, ahol rektorként ill. udvari papként tevékenykedett.[4][6]

1528-ban otthagyva a rendet,[2] a reformáció tanait kezdte terjeszteni, előbb Sárospatakon, azután máshol is.

1544 tavaszától Laskón működött, és hét év alatt folytonos küzdelemmel, sőt élete gyakori veszélyeztetésével Baranyában és Szlavóniában 120 protestáns egyházat alapított.[7] Sztárai így ír erről 1551. július 20-án kelt levelében, amelyet Tuknai Miklósnak küldött:[8] „a kereszt igéjét hirdetni kezdtem, és már innen és túl a Dunán és Dráván, a többi testvérekkel s a Szentlélek segítségével 120 egyházat építettem”.[4]

Valószínűleg 1551-ben ellátogatott a Tiszántúlra, Debrecenben és Gyulán időzhetett huzamosabban. Az általa alapított egyházak számára 1553-ban a szuperintendensi hivatalt is szervezett, amit természetesen ő maga foglalt el. Ugyanezen évben tolnai lelkész lett; 1554-ben Szegedi Kis Istvánnak volt kénytelen átengedni a baranyai püspökséget; ő pedig a Tolna megyében és talán a Baranya megye északi részében levő egyházak kormányzását folytatta, míg 1558–ban visszament lelkésznek Laskóra,[9] s újra előbbi kerületének jutott élére.

Pár évvel később visszament Sárospatakra. Perényi Gábor halála után, 1567 őszén, a hitviták miatt kénytelen volt Pápára menekülni.[6] Itt lelkész lett. De 1570-ben már Sopronba hívták lelkésznek,[10] de ő visszautasította a rossz utakra hivatkozva.[6] 1574 tavaszán ismét Sopronba hívták evangélikus prédikátornak, de ezt az állást nem nyerte el, mert elkésett.[6] Azonban ebben évben Pápáról mégis távozott egyes források szerint, hogy hová, azt nem tudni. Más források szerint Sztárai 1575 tavaszán hunyt el.[6]

1578-ban Bornemisza Péter evangélikus lelkész élő emberként beszél Sztárai Mihályról: „noha értelmes és tudós ember, és sokat épített Magyarországban, de őtet is megbírja néha az harag, néha az bor is.”[11]

Csak annyi ismert még az életéből, hogy 1579-ban elüldözték hivatalából.[12] Kilépve a szerzetesi rendből, Luther Márton példáját követve ő is megnősült, feleségül vette Bánóczi István özvegyét. E házasságból származhatott az a Sztárai Mihály, akit szintén papi pályára nevelt, és akit később Pápa város egyháza hívott meg prédikátornak.[12]

MűveiSzerkesztés

E nagyobb műveit kisebb szépirodalmi munkáival együtt Szilády Áron adta ki a Régi Magyar Költők Tára V. kötetében (1886).

Szenczi Molnár Albert feljegyezte róla, hogy postillákat is írt, és a szentségek kiszolgáltatásának formáját szintén összeállította, de arról nem tesz említést, hogy ezek nyomtatásban is megjelentek volna.

Zeneszerzőként számos egyházi éneket komponált. Az általa szerzett zsoltárdallamok egy részét a reformátusok énekes könyvek máig tartalmazzák.

EmlékezeteSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Reformacija u Hrvatskoj (2. dio). povijest.net. [2021. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. ↑ a b c Bučanovića, Branimir. Reformacija u Hrvatskoj (horvát nyelven). ISBN 978-953-59035-1-2. Hozzáférés ideje: 2017. december 10.  Archiválva 2017. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. ↑ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  , [1]
  4. ↑ a b c Lábadi, 213. o.
  5. ↑ Lábadi, 214. o.
  6. ↑ a b c d e Evangélikusok Pápán. jmvk.papa.hu
  7. ↑ Varga György: Reformáció Szlavóniában
  8. ↑ Zentai, 20. o.
  9. ↑ A reformáció Alsó-Baranyában
  10. ↑ A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. mek.oszk.hu
  11. ↑ A magyar irodalom története. mek.oszk.hu
  12. ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sztárai_Mihály&oldid=24140945”