Sztójay Döme
Sztójay Döme (született Dimitrije Sztojakovics) (Versec, 1883. január 5.[1] – Budapest, Lipótváros, 1946. augusztus 22.)[2] szerb származású magyar politikus, diplomata és katona. Rövid ideig a német megszállás után felállított magyar bábkormány miniszterelnöke és külügyminiszter. Miniszterelnöki tevékenysége miatt nevezik őt „a magyar Quisling”-nek.
| Sztójay Döme | |
 | |
| A Magyar Királyság 35. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1944. március 22. – augusztus 29. | |
| kormányzó | Horthy Miklós |
| Előd | Kállay Miklós |
| Utód | Lakatos Géza |
| Magyar Királyság külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1944. március 22. – augusztus 29. | |
| Előd | Ghyczy Jenő |
| Utód | Hennyey Gusztáv |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | |
| Született | 1883. január 5. Versec |
| Elhunyt | 1946. augusztus 22. (63 évesen) Budapest |
| Párt | pártonkívüli |
| Házastársa | Landgráf Jozefa |
| Foglalkozás |
|
| Halál oka | kivégzés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sztójay Döme témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésSzerb családból származik. Szülei idősebb Dimitrije Sztojakovics és Küstel Ludmilla voltak. Katonának tanult a pécsi hadapródiskolában, majd 1910-től a bécsi Hadiiskolában. Feleségül Landgráf Jozefát vette.
Az első világháború utolsó két évében az osztrák–magyar katonai hírszerzés, a Nyilvántartó Iroda Balkán-csoportjának volt a vezetője. A magyarországi Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg Főparancsnoksága II. (hírszerző és kémelhárító) csoportját vezette.[3] Átállását követően a Nemzeti Hadsereg hírszerző és kémelhárító osztályán dolgozott mint vezérkari ezredes, majd tábornok. 1920-ban, a lengyel–bolsevik háború idején részt vett a Lengyelországnak küldött magyar hadisegély megszervezésében és lebonyolításában.
1925-től katonai attasé volt Berlinben és ekkor Sztojakovicsról a magyarosabb Sztójayra változtatta meg a nevét. 1933-ban a honvédelmi miniszter elnöki osztályának vezetője. 1935-ben léptették elő altábornaggyá. 1936–1944 között Magyarország berlini követeként teljesített szolgálatot.
1944. március 22. és augusztus 29. között miniszterelnök és külügyminiszter volt. Öt hónapos miniszterelnöksége idején erélytelenül kiszolgálta a megszállókat. Ebben az időben újabb honvédegységeket vezényeltek a keleti frontra és megengedte, hogy az SS szabadon toborozhasson a magyarországi németek soraiból. Országszerte ellenzéki sajtóorgánumokat tiltottak be és politikai célú letartóztatások sora történt. A zsidókat a sárga csillag viselésére kötelezték, személyes tulajdonuktól megfosztották és gettókba kényszerítették. Mint kormányfőt, személyes felelősség terheli a vidéki zsidóság deportálásáért.
Tevékenysége ahhoz vezetett, hogy Horthy Miklós kormányzó egyre erélyesebben próbált beavatkozni a kormányügyekbe. Július elején a koronatanács leállíttatta a deportálásokat, és augusztus 29-én a kormányzó felmentette hivatala alól. A későbbi politikai eseményekben nem vett részt, 1945 elején Németországba menekült és amerikai fogságba esett. 1945 októberében adták ki Magyarországnak és 1946-ban a népbíróság az úgynevezett Sztójay-per során mint háborús bűnöst – egykori kormánya tagjaival: Rátz Jenővel, Reményi-Schneller Lajossal és Szász Lajossal együtt – golyó általi halálra ítélte. 1946. augusztus 22-én kivégezték.[4][5]
Irodalom
szerkesztés- ↑ Szakály 1997: Szakály Sándor: Sztójay Döme. In: Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Sipos Péter. Szerk.: Ravasz István. PETIT REAL Könyvkiadó, Budapest, 1997. 430. old. ISBN 963 8541156
- Thomas Sakmyster: A Hungarian Diplomat in Nazi Berlin: Sztójay Döme. In: Hungarian history – world history, szerkesztette Ránki György. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984
- A magyar Quisling-kormány: Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt; szerk. Simándi Irén, tan., sajtó alá rend., mutatók Karsai László, Molnár Judit; 1956-os KHT, Bp., 2004 (Párhuzamos archívum)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Más források szerint január 6. vagy 16. ↑ Szakály 1997:
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest V. ker. polgári halotti akv. 456/1946. folyószáma alatt.
- ↑ ↑ Szakály 1997:
- ↑ Tarján M. Tamás: 1946. augusztus 22. Sztójay Döme kivégzése (magyar nyelven). Rubicon történelmi magazin. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
- ↑ Tarján M. Tamás: 1946. augusztus 22. Sztójay Döme kivégzése (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2016. március 22. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
További információk
szerkesztés- Táblázatos hivatási életrajz
- Ki kicsoda? SZTÓJAY Döme (1883–1946). Ki kicsoda? bibl.u-szeged.hu. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
- Sztójay Döme. Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány. [2008. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
- Loránd Imreː Budapest 1944. március 19. (Sztójay) – 1944. október 15. (Szálasi) – 1945. január 18. (Malinovszky); International kiadás, Miskolc, 1945 (Antifasiszta könyvsorozatunk)
- Szerencsés Károly: "Az ítélet: halál". Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt: Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme, Nagy Imre; Kairosz, Bp., 2002
| Elődje: Ghyczy Jenő |
Magyarország külügyminisztere
1944. március 22. – augusztus 29. |
Utódja: Hennyey Gusztáv |
| Elődje: Kállay Miklós |
Magyarország miniszterelnöke 1944. március 22. – augusztus 24.  |
Utódja: Lakatos Géza |
