Sztójay Döme

(1883–1946) magyar politikus, diplomata

Sztójay Döme (született Dimitrije Sztojakovics) (Versec, 1883. január 5.[1]Budapest, Lipótváros, 1946. augusztus 22.)[2] szerb származású magyar politikus, diplomata és katona. Rövid ideig a német megszállás után felállított magyar bábkormány miniszterelnöke és külügyminiszter. Miniszterelnöki tevékenysége miatt nevezik őt „a magyar Quisling-nek.

Sztójay Döme
Sztojay-official portrait 1944.jpg
A Magyar Királyság 35. miniszterelnöke
Hivatali idő
1944. március 22. augusztus 29.
kormányzó Horthy Miklós
Előd Kállay Miklós
Utód Lakatos Géza
Magyar Királyság külügyminisztere
Hivatali idő
1944. március 22. augusztus 29.
Előd Ghyczy Jenő
Utód Hennyey Gusztáv
Katonai pályafutása
Csatái

Születési név Димитрије Стојаковић
Született 1883. január 5.
Versec
Elhunyt1946. augusztus 22. (63 évesen)
Budapest
Párt pártonkívüli

Házastársa Landgráf Jozefa
Foglalkozás
Halál oka golyó általi halál
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztójay Döme témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A vajdasági Versecen született szerb családba. Szülei idősebb Dimitrije Sztojakovics és Küstel Ludmilla voltak. Katonának tanult a pécsi hadapródiskolában, majd 1910-től a bécsi Hadiiskolában. Feleségül Landgráf Jozefát vette.

Az első világháború utolsó két évében az osztrák–magyar katonai hírszerzés, a Nyilvántartó Iroda Balkán-csoportjának volt a vezetője. A magyarországi Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg Főparancsnoksága II. (hírszerző és kémelhárító) csoportját vezette.[3] Ezután a magyar nemzeti hadsereg hírszerző és kémelhárító osztályán dolgozott mint vezérkari ezredes, majd tábornok. 1920-ban, a lengyel–bolsevik háború idején részt vett a Lengyelországnak küldött magyar hadisegély megszervezésében és lebonyolításában.

1925-től katonai attasé volt Berlinben és ekkor Sztojakovicsról a magyarosabb Sztójayra változtatta meg a nevét. 1933-ban a honvédelmi miniszter elnöki osztályának vezetője. 1935-ben léptették elő altábornaggyá. 1936–1944 között Magyarország berlini követeként teljesített szolgálatot.

1944. március 22. és augusztus 29. között miniszterelnök és külügyminiszter volt. Öt hónapos miniszterelnöksége idején erélytelenül kiszolgálta a megszállókat. Ebben az időben újabb honvédegységeket vezényeltek a keleti frontra és megengedte, hogy az SS szabadon toborozhasson a magyarországi németek soraiból. Országszerte ellenzéki sajtóorgánumokat tiltottak be és politikai célú letartóztatások sora történt. A zsidókat a sárga csillag viselésére kötelezték, személyes tulajdonuktól megfosztották, és gettókba kényszerítették. Mint kormányfőt személyes felelősség terheli, a vidéki zsidóság deportálásáért.

Tevékenységével elérte, hogy Horthy Miklós kormányzó mind erélyesebben próbált beavatkozni a kormányügyekbe. Július elején a koronatanács leállíttatta a deportálásokat, és augusztus 29-én a kormányzó felmentette hivatala alól. A későbbi politikai eseményekben nem vett részt, 1945 elején Németországba menekült és amerikai fogságba esett. 1945 októberében adták ki Magyarországnak és 1946-ban a népbíróság az úgynevezett Sztójay-per során mint háborús bűnöst egykori kormánya tagjaival Rátz Jenővel, Reményi-Schneller Lajossal és Szász Lajossal együtt golyó általi halálra ítélte. 1946. augusztus 22-én végezték ki.[4][5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Más források szerint január 6. vagy 16. Szakály 1997:
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest V. ker. polgári halotti akv. 456/1946. folyószáma alatt.
  3. Szakály 1997:
  4. Tarján M. Tamás: 1946. augusztus 22. Sztójay Döme kivégzése (magyar nyelven). Rubicon történelmi magazin. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
  5. Tarján M. Tamás: 1946. augusztus 22. Sztójay Döme kivégzése (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2016. március 22. (Hozzáférés: 2017. február 9.)

IrodalomSzerkesztés

  • Szakály 1997: Szakály Sándor: Sztójay Döme. In: Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Sipos Péter. Szerk.: Ravasz István. PETIT REAL Könyvkiadó, Budapest, 1997. 430. old. ISBN 963 8541156
  • Thomas Sakmyster: A Hungarian Diplomat in Nazi Berlin: Sztójay Döme. In: Hungarian history - world history, szerkesztette Ránki György. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984
  • A magyar Quisling-kormány: Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt; szerk. Simándi Irén, tan., sajtó alá rend., mutatók Karsai László, Molnár Judit; 1956-os KHT, Bp., 2004 (Párhuzamos archívum)

További információkSzerkesztés

  • Táblázatos hivatási életrajz
  • Ki kicsoda? SZTÓJAY Döme (1883–1946). Ki kicsoda? bibl.u-szeged.hu. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
  • Sztójay Döme. Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány. [2008. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
  • Loránd Imreː Budapest 1944. március 19. (Sztójay) – 1944. október 15. (Szálasi) – 1945. január 18. (Malinovszky); International kiadás, Miskolc, 1945 (Antifasiszta könyvsorozatunk)
  • Szerencsés Károly: "Az ítélet: halál". Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt: Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme, Nagy Imre; Kairosz, Bp., 2002


Elődje:
Ghyczy Jenő
Magyarország külügyminisztere
1944. március 22. – augusztus 29.
Utódja:
Hennyey Gusztáv
Elődje:
Kállay Miklós
Magyarország miniszterelnöke
1944. március 22. – augusztus 24.
 
Utódja:
Lakatos Géza