Sztapár

település Szerbiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 2.

Sztapár (szerbül Стапар / Stapar) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Zombor községben.

Sztapár (Стапар / Stapar)
A főutca az ortodox templommal
A főutca az ortodox templommal
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetNyugat-bácskai
KözségZombor
Rangfalu
Alapítás éve1752
Irányítószám25240
Körzethívószám+381 25
Népesség
Teljes népesség3282 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság355 m
Terület84,0 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 39′ 41″, k. h. 19° 12′ 18″45.661400°N 19.205000°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 41″, k. h. 19° 12′ 18″45.661400°N 19.205000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztapár témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

Nevét az oklevelek 1740 körül említették először a zombori határőri miliciával kapcsolatban, mely többek között egy Stapari nevezetű pusztát használt.

1749-ben még puszta volt, a következő évben azonban Bukcsinováczból (Apatin alatt) és Vranyosevóból (Apatin fölött Vranyos) a nép Sztapár pusztára telepedett. E két régi lakóhely neve Sztapár határában máig fenn van. A buksinovóiak a Popin zid (a pap falá)-tól délre, a vranyesevóiak attól északra laktak a faluban. Később Puszta-Szentivánból és Bresztováczból is ide költöztek a szerbek, így a falu gyarapodva, már 1753-ban görögkeleti szerb templomot is építettek.

Az 1768. évi kamarai térkép szerint Sztapár faluban 180 szerb család volt. A falutól keletre volt Oblicza puszta, tovább keletre Preradovity puszta, ezek alatt Szamovoricza puszta. E három puszta nem a falu tartozéka volt, csak bérelték. 1772-ben volt úrbéri rendezés, mikor e pusztákat úrbérileg a falu határához csatolták. 1891-ben a sztapári uradalmat 660,000 forinton Haas és Deutsch budapesti cég vette meg.

A község régi pecsétje 1777-ből való. Az 1900. évi népszámláláskor Sztapáron 5571 lélek élt 1061 házban. A helységnek addig használt Ósztapár neve helyett az 1904. évi miniszteri rendelet szerint Sztapár lett a hivatalos neve.

A község határában a zombori Zsarkovácz-szállások felé, hosszú földhát van; rajta három halom, mely közelében egy régi földvár látható.

A falu határában feküdt egykor Szent-Miklós, Szent-Katerina és Kenyeres. Az első a Marótiak birtoka volt, melyet cserében szereztek meg. 1477-ben a Báthoriaké lett, de a Szentgyörgyi grófok is igényt tartottak rá.

Népesség

szerkesztés

Demográfiai változások

szerkesztés
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4811 4925 4582 4242 3988 3795 3720[2] 3282[1]

Etnikai összetétel

szerkesztés
Nemzetiség Szám %
Szerbek 3494 93,92
Horvátok 50 1,34
Jugoszlávok 29 0,77
Cigányok 27 0,72
Magyarok 20 0,53
Bunyevácok 10 0,26
Montenegróiak 5 0,13
Szlovének 3 0,08
Muzulmánok 3 0,08
Románok 2 0,05
Macedónok 2 0,05
Ukránok 1 0,02
Szlovákok 1 0,02
Németek 1 0,02
Bosnyákok 1 0,02[3]