A szubak (hangul: 수박handzsa: 手搏, RR: Subak?, ’kézzel ütni’) a régi Pekcsében (egykori állam Koreai-félsziget délnyugati részén) vásárokon és népünnepélyeken rendezett pusztakezes viadalok neve. Miután szabályrendszere kialakult, megkezdődött a harcosok célirányos felkészítése az összecsapásokra. Ezért a szubak – kezdeteitől – küzdősportnak és szabályrendszernek tekinthető inkább, mint harcművészetnek. A XV-ik sz. végén Szede király elrendelte, hogy a szubak viadalok győztesei magas ranggal nyerjenek felvételt a hadseregbe. Tandzso király pedig beiktatta a szubakot a katonák kiképzési anyagába.