Főmenü megnyitása

Szubbotyici-horizont

régészeti lelőhely Ukrajnában

Szubbotyici-horizont (Szubotcy-horizont[* 1][* 2]) Ukrajna területén, a Dnyeper folyó középső folyása mentén, a honfoglalás korát megelőző évtizedekre keltezhető lelőhelyek (leletcsoport) összefoglaló elnevezése. Mintegy tucatnyi régészeti lelőhely megközelítőleg 120 temetkezése sorolható a Szubbotyici lelethorizonthoz. „Ezek keltezése hagyományos és immár radiokarbon kormeghatározással is a 9. század második felére tehető. Így az itt eltemetettek leletanyagának jellege és időrendje alapján az etelközi szállások magyarjai lehettek.[* 3] Mindez meglepő összhangban áll az írott források adataival, melyek szerint a magyarok elődei a 9. század második fele, középső harmada előtt nem tűnnek fel a térségben.[2]

Tartalomjegyzék

Jelentősebb lelőhelyekSzerkesztés

A lelőhelyek főleg a Dnyeper nyugati oldalán csoportosulnak, de a horizont egyik legkeletibb lelőhelye (Manvelovka) a folyó keleti oldalán található. Az egyik legfontosabb lelőhely (Szlobodzeja) - egyben a horizont jelenleg legnyugatibb tagja - a Dnyeszter völgyében került feltárásra.

KatyerinovkaSzerkesztés

A 2007-ben feltárt lelőhely a Dnyeper jobb partján, a Dnyipropetrovszki terület (Ukrajna) Katyerinovka[* 4] települése határában található. A sírokból jellegzetes 10. századi típusú szablya, íjcsontok és nyílhegyek kerültek elő. A katyerinovkai lelőhely érdekességei az aranyozott, ezüstből öntött vagy aranylemezből kivágott öv- és ruhaveretek, a törökülésben ábrázolt ember egy karikacsüngős vereten.[3]A leletegyüttes antropológiai és archeogenetikai feldolgozása folyamatban van, a radiokarbon kormeghatározás eredményét azonban már közölték: eszerint mindkét temetkezés a 9. század második felére keltezhető.[4]

KorobcsinoSzerkesztés

Szubbotyici után ez a lelethorizont másik kiemelkedő lelőhelye. A Dnyipropetrovszki terület (Ukrajna) Korobcsino települése határában 1989-ben földmunkák során találták meg az egyszerű aknasírt, melyből ember- és lócsontok, egy kerámia, illetve fémleletek (két aranyozott ezüsttál, préselt aranyveretek, aranyozott karperec, aranylemezből készült feltehetően halotti maszk, aranyozott, rovátkolt szélű palmettákkal díszített koptató[* 5]) kerültek elő. A munkálatok során nem volt jelen régész.„Mind a leletek, mind a temetkezési szokásokra utaló jelenségek a Volga-Urál vidékével és a Kárpát-medencei honfoglaló leletanyaggal mutatnak egyértelmű kapcsolatokat. A sír a kisebbik tál peremén megfigyelhető növényi motívum és a kerámialelet alapján a 9. század második felére keltezhető, s egy etelközi előkelő, talán egy vezér földi maradványait rejtette.[5]

ManvelovkaSzerkesztés

A Szubbotyici-horizont legkeletibb tagja Ukrajna területén található. A dokumentáció nélkül feltárt, egyszerű aknasírban egy felnőtt férfi maradványait találtak meg a régészek, részleges lótemetkezéssel együtt. A lelet uráli eredetére utal egy törötten előkerült ezüst fémedény, illetve egy ezüst halotti maszk, melyen kivágták a szem, az orr és a száj helyét. A sírban találtak egy vassisakot, egy szablyamarkolatú ezüstszerelékes kardot és a vállrészen vaslemezekkel erősített láncinget. „A temetkezési szokások jellegzetes vonásai miatt (...) a kutatók döntő többsége ma a Szubbotyici-horizonthoz sorolja és a 9. század második felére keltezi a sírt.[6]

SzlobodzejaSzerkesztés

A lelőhelycsoport legnyugatibb tagja a Dnyeszter Menti Köztársaság területén található, 50 km-re Tiraspoltól, a köztársaság fővárosától, a Dnyeszter bal partján. 1994-ben egy bronzkori kurgánban a régészek 26 középkori - másodlagosan beásott - sírt tártak fel. A leletek alapján elmondható, hogy a magyar őstörténet egyik legfontosabb lelőhelyéről van szó. A halott lábához helyezett részleges lótemetkezés kapcsolható a Kárpát-medence leletanyagához. Az ívelt talpú vaskengyelek, a gömbsorcsüngős fülbevalók, a hólyagos fejű gyűrűk, a növényi ornamentikával díszített övcsat közeli párhuzamai ismertek mind a Volga-Dél-Urál vidékéről, mind pedig a Kárpát-medence honfoglalás kori sírjaiból.[7]

SzubbotyiciSzerkesztés

A lelőhely az Ingul bal oldali mellékfolyója (Adzsamka) partjától 6 km-re található, Szubotci (ukránul Суботці, oroszul Субботцы) faluban (Kirovohradi terület, Ukrajna). 1983-ban egy népvándorlás kori sírban lószerszám-díszeket és női ékszereket (gömbsorcsüngős fülbevalót) találtak, 1985-86-ban ukrán régészek két további sírt tártak fel. Az egyszerű aknasíros temetkezések egy férfi, tőle balra egy 7-8 éves gyermek, illetve jobbra a korábban megtalált nő mellékletes maradványait tartalmazták.[* 6] A férfi sírjában találtak meg a kiscsaládi temető talán legkiemelkedőbb leletét: ezüst ötvözetből készült, aranyozott hátterű, emberalakos veretekkel díszített övet.[9][* 7]A sírokból előkerült arany, ezüst és aranyozott ezüst leletek elsősorban a Volga-Urál-vidék 9. századi, másodsorban a Kárpát-medence 10. századi leletanyagával mutatnak szoros kapcsolatot. Különösen figyelemre méltóak a lábnál elhelyezett részleges lovastemetkezések.”[10]

TverdohlebiSzerkesztés

A hiányos dokumentációval, 1985-ben feltárt lelőhely a Vorszkla és az Orjol[* 8] folyók között található Ukrajnában (Poltavai terület). A sírban részleges lótemetkezést volt, a feltárás során előkerült szablya, nyílhegyek és zabla „elvesztek”. A 9. század második felére keltezett többi lelet - az övet díszítő veretek és szíjvégek - a Poltavai Helytörténeti Múzeumban lett elhelyezve.[11]

További lelőhelyekSzerkesztés

A Szubbotyici-horizont további lelőhelyei: Babicsi, Dmitrovka, Velika Kohnivka, Novonyikolajivka, Volovszkoje, Krivij Rih, Novovoroncovka.[12]

JelentőségeSzerkesztés

A Dnyeszter Menti Köztársaság területén feltárt Szlobodzeja, illetve Ukrajnában a Dnyeper középső folyása mentén - elsősorban annak nyugati oldalán - elhelyezkedő Szubbotyici-horizontnak nevezett lelőhelycsoport (Szubotcy, Katerinovka, Korobcsino stb.) nagy valószínűséggel az írott forrásokból ismert Etelköz területét rajzolják ki. Az itt feltárt leletek közeli kapcsolatokat mutatnak egyrészt a Kárpát-medence honfoglalás kori, illetve a Volga-Dél-Ural vidék 8-10. századi régészeti hagyatékával.[13]

További fontos jellegzetesség, hogy a fenti lelethorizont jól elkülöníthető a környező, főleg szláv népek, törzsek régészeti hagyatékától. V.V. Szedov térképén - Régészeti kultúrák Kelet-Európában (8-9. század) - kiválóan érzékelhető, hogy az általa (is) magyarnak jelölt Szubbotyici-horizont területe jól elkülönül a szaltovói kultúrkör - alán, bolgár, kazár - lelőhelyeitől (keleten és északkeleten), a Luka-Rajkoveckaja-kultúra (nyugaton), a Volicenszkaja-kultúra és a Romenszkaja-kúltúra (északon) szlávjaitól.[14]

A többféle kormeghatározási módszerrel a 9. század második felére keltezett temetkezésekből kiválóan követhető a lelőhelycsoport és a szomszédos területek közötti kereskedelem: északról a szláv kerámiák érkezése, illetve délről - a Krím-félsziget irányából- a bizánci selyem megjelenése.

A Szubbotyici-horizont keltezése alapján elmondható, hogy „a délorosz sztyeppén eltöltött idő talán rövidebb is volt, mint eddig feltételeztük - mindössze 50-60 év.”[15]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A névadó lelőhely ukrán neve Суботці (Szubotcy, Szubotci).
  2. Régészeti horizontnak nevezzünk az azonos régészeti kultúrához tartozó, egy nagyobb földrajzi területen elhelyezkedő lelőhelyek csoportját (lásd Archaeological horizon).
  3. ...az újabban napvilágot látott keleti leletekkel kapcsolatban sok a bizonytalanság, egyelőre még pontosabb a honfoglalás kori hagyaték keleti kapcsolatrendszeréről, semmint a honfoglalók elődeiről beszélni.[1]
  4. Ukránul Katerinovka.
  5. A szablyahüvely koptatója.
  6. Összesen tehát három, NY–K tájolású sírt figyeltek meg, egymástól mért távolságuk 2–3,5 m, kurgán nélküli egyszerű aknasíros temetkezések. A sírokban megfigyelt arany, ezüst és aranyozott ezüst leletek szoros kapcsolatot mutatnak elsősorban a Volga-Urál vidék 9. századi leletanyagával, de a Kárpát-medence 10. századi horizontjával is. A temetkezési szokások közül a lábnál elhelyezett részleges lovastemetkezéseket kell kiemelni. A 2. sírban megfigyelt kerámia (ún. Tmutarakany-típusú korsó) 10. századi keltezése — mely alapján Sz. A. Pletnyova a lelőhelyet datálta — ma már nem tartható, e jellegzetes vörös anyagú kerámia a 8. század második felétől feltűnik Kelet-Európában a Krím-félsziget műhelyeiből.[8]
  7. A lapos csattesten „egy törökülésben ábrázolt, hosszú szakállú aggastyán látható. Baljában egy T alakú tárgyat fog, mig jobb kezét áldást osztóan emeli fel. Az ábrázolás hangsúlyos eleme a homlokot övező textilpánt, mely kiszélesedő végeivel zárja le kétoldalt a kompozíciót”.
  8. Hibásan megadott folyónév; helyesen Oril (ukránul Орі́ль) vagy Orel (oroszul Орель, Єрель), a Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Vorszklától délre.

HivatkozásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Bokij, N. M. – Pletnyova, Sz. A.: Nomád harcos család 10. századi sírjai az Ingul folyó völgyében. Arch. Ért. 1989, 86–98.
  • Комар, А. В.: Древние Мадьяры Этелькеза: перспективы исследований. Мадяри в Середньому Подніпров'ї. Археологія і давня історія України. Вып. 7. Київ, 2011. 21–76.
  • Türk Attila Antal: A szaltovói kultúrkör és a magyar őstörténet régészeti kutatása. In: Középkortörténeti tanulmányok 6. A VI. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2009. június 4-5.). szerk.: G. Tóth P. –Szabó P. Szeged, 2010, 284–285.
  • Türk Attila: The new archeological research design for early hungarian history. Hungarian Archaeology 2012, 2-6.

ForrásokSzerkesztés

  • Sudár 2014: Sudár Balázs (szerk) – Petkes Zsolt (szerk): A honfoglalók viselete. Budapest: Helikon. 2014. = Magyar őstörténet, 1. ISBN 978-963-227-625-0  
  • Sudár 2015: Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában. Helikon, 2015
  • Komar 2018: Olekszij Komar: A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Budapest, 2018.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés