Szucsou
Szucsou (, régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, a 21. század elején pedig az egyik leggazdagabb kelet-kínai város és prefektúra Csiangszu ( ) tartományban, Sanghaj ( ) és Hangcsou ( ) közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó ( ), magyarul Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.[4]
Szucsou (Suzhou, 苏州市) | |
Fenn balra: „A szerény hivatalnok kertje”; fenn jobbra:Jünjan ( ) pagoda a Tigris-hegyen; középen: Szucsou kora esti fényben; lent balra: Csangmen ( )-kapu éjjel; lent jobbra: a Santang ( ) csatorna | |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Alapítás éve | i. e. 514[2] |
Irányítószám | 215000 |
Körzethívószám | 512 |
Testvérvárosok | Lista
|
Népesség | |
Teljes népesség | 12 748 262 fő (2020)[3] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 5,0 m |
Terület | 8657,32 km² |
Időzóna | UTC+8 |
é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.300000°N 120.619444°EKoordináták: é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.300000°N 120.619444°E | |
Szucsou weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou témájú médiaállományokat. |
A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt.[5][6] A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia ( ) idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított,[7] és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghaj ( )jal szemben.[8] Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.[9]
A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.[10]
A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.[10]
Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.
Etimológia
szerkesztésA Szucsou ( ) nevet hivatalosan i. sz. 589-ben, a rövid életű Szuj-dinasztia ( ) (581–618) idején használták először.
A 蘇 karakter, vagy egyszerűsítve 苏, a szu ( ), tulajdonképpen egy rövidített utalás a közeli Kuszu ( ) hegyre. Ennek a névnek a második szótagja egy fűszernövényt, a kínai bazsalikomot (Perilla frutescens) jelöli. Ehhez adódik a városnév második tagja, a csou ( ), ami eredetileg egy adminisztratív körzetet jelentett, de fokozatosan, metonímia révén tartalma egy ilyen megye vagy tartomány székhelyére, azaz városra tolódott át. (Lásd pl. Hangcsou ( )t is.)[12]
Történelem
szerkesztésA város helyén volt a vu ( ) kultúra bölcsője.[13][11] A Tavasz és ősz korszak idején, a Csou-dinasztia ( ) (i. e. 1046 körül – i. e. 256) korában a kou vu ( ) nevű törzsek éltek a vidéken, a dombok és a vizek találkozásánál, a Taj ( )-tó partján.
Sze-ma Csien ( ) A történetíró feljegyzései című művében számol be arról, hogy a Csou ( )-dinasztia uralkodója, Vu Tajpo ( ) az i. e. 11. században megalapította a Vu ( ) államot a közeli Vuhszi ( ) várossal mint központtal. Az udvart később a modern Szucsou ( ) körzet helyén fekvő Kuszu ( ) városba költöztették, amit a királyság nevéről Vu ( )nak is neveztek. I. e. 514-ben Ho Lü ( ) király új fővárost alapított Ho Lü ( ) városa néven, és ebből fejlődött ki a mai Szucsou ( ). I. e. 496-ban Ho Lü ( ) királyt a város mellett lévő Tigris-hegyen temették el. I. e. 473-ban Vu ( ) államát legyőzte Jüe ( ) királysága, és területét annektálta. Jüe ( ) királyságát később, i. e. 306-ban Csu ( ) állama foglalta el. Ebből a korból származnak a városfal egyes fennmaradt részei.
A Hadakozó fejedelemségek korában a várost Vu ( ) megye (Vuhszian ( )) vagy parancsnokság (Vucsün ( )) néven ismerték.[14]). A Kínát egyesítő első császári uralkodóház, a Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) ( ) idején a nevét Kuajcsi ( )ra változtatták. Hsziang Jü ( ), a híres hadvezér i. e. 209-ben itt indította meg felkelését, ami hozzájárult a Csin ( )-dinasztia megdöntéséhez.
A Nagy-csatorna megépülte után, i. sz. 605-től Szucsou ( ) stratégiai pozícióba került e fontos gazdasági útvonal mentén, és ettől kezdve a város az egész kínai történelem során ipari és kereskedelmi központ volt. A Tang-dinasztia idején a nagy költő és kormányzó Po Csü-ji ( ) megépíttette a Santang ( )-csatornát, ami azóta is összeköti a város központját a Tigris-heggyel. 1035-ben Konfuciusz-templomot alapított itt a híres költő és író, Fan Csung-jen ( ). A város az egyik fontos székhelye lett a császári vizsgáknak is. Ezen a hagyományon alapult az 1910-es években itt megnyitott korszerű főiskola.
1130-ban az északi Csin-dinasztia (1115–1234) ( ) feldúlta a várost. Ezt követte a mongol invázió 1275-ben. 1356-ban Szucsou ( ) a vörösturbánosok felkelése egyik vezetőjének, Csang Si-cseng ( )nek a székvárosa lett, aki királynak kiáltatta ki magát. 1367-ben riválisa, a szintén a Jüan-dinasztia ( ) ellen lázadó Csu Jüan-csang ( ) 10 hónapos ostrom után foglalta el a várost, majd Hung-vu ( ) néven császárrá proklamálta magát, és ezzel megalapította a Ming-dinasztiát. Az új uralkodó leromboltatta a belvárosi palotákat és súlyos adókat vetett ki a helyiekre.[15] A helyi vezető réteg egy része az új fővárosba, Nanking ( )ba költözött. Ennek ellenére a város hamarosan újra gazdasági virágzásnak indult.
Marco Polo is öregbítette a város hírnevét a 13. században. Feljegyezte, hogy itt nagy tömegben gyártanak selymet, brokátot; iparból és kereskedelemből élnek. A nagy itáliai utazó szokásos túlzásaitól nem mentesen azt írta, hogy a város kerülete negyven mérföld és hatezer magas kőhíd található benne.[10]
1488-ban a koreai Csoszon-dinasztia egy magas rangú tisztviselője, Cshö Bu ( ) járt a városban, és úti beszámolójában elragadtatással emlékezett meg annak szépségéről és gazdagságáról.[16] A város már ekkor is messze földön híres volt kertjeiről.
Virágzó Szucsou ( )
szerkesztésHszü Jang ( ) (Szucsou ( ), 1712–1777 után), Csien-lung kínai császár ( ) udvari festője 1759-ben alkotta ezt a 12 méter hosszú tekercsfestményt, ami művészi értéke mellett felbecsülhetetlen értékű dokumentuma a város akkori állapotának, életének, a korabeli kínai hétköznapoknak.[17] A tekercset asztalra helyezve, a jobb oldalán kezdve lehetett megtekinteni, szakaszonként, mintegy utazást téve a városban és környékén. Ebben a korban a kínai festők már kezdték alkalmazni a nyugati perspektivikus ábrázolást, ezért a kép részletei nagy hűséggel és jól tanulmányozhatóan ábrázolják a 18. századi kínai városok életének egyes jeleneteit. A festményen több mint 4800 emberi alak, 2000 építmény és 400 hajó, csónak látható.[17] A művet 2013 októberétől 2014 januárjáig a londoni Victoria and Albert Museumban állították ki.
Részletek a tekercsről
szerkesztés-
Falusi asszonyok munkában
-
Színház
-
Kereskedés a vízen
-
A császári vizsga csarnoka
-
Esküvői szertartás
-
A Tigris-hegy
19. és 20. század
szerkesztés1860-ban újabb csapás sújtotta a várost, a tajping-felkelés katonái foglalták el. Az ópiumháborúk nyomán félgyarmati sorba süllyedt Kínában a Charles George Gordon brit hadvezér vezette császári csapatok foglalták vissza 1863-ban.
Lóczy Lajos már a tajping-felkelés után látogatta meg a várost. Úti beszámolója szerint a szabályos négyzet alakú várost 20 kilométernyi magas kőfal és széles csatorna vette körül. Vízi útjait a hajók tömkelege lepte el. A város ebben a korban, a 19. század végén is selyemszöveteiről, porcelánjáról – különösen a vörös mázas, úgynevezett bikavér vázákról – volt híres messze földön. A kor kínai divatáruit Szucsou ( ) neve úgy fémjelezte, ahogy Európában Párizs vagy London neve segített eladni az árukat.[9]
A város történetében a következő katasztrófát a második kínai–japán háború jelentette 1937-ben, amikor a japán invázió során számos kert is elpusztult. Ezek helyreállítása csak az 1950-es években indult meg.
Baracs Dénes az 1970-es években is arról számolt be, hogy a csatornák sűrű hálózata meghatározza a város életformáját, ezért is nevezik Szucsou ( )t Kelet vagy Kína Velencéjének. A lakosság jelentős hányada a vízen ringó hajókon születik, ott él, dolgozik és ott is hal meg végül. A csatornák partját szegélyező egy-két emeletes házak mindegyikéből lépcső vezet le a partra. A kor új jelensége volt a vasbeton bárkák megjelenése. A drága fa helyettesítésére vékony vasbetonból építették a hajókat, nagy, zárt légkamrákkal, amik biztosították ezeknek az 5–30 tonnás teherbírású alkotmányoknak az úszóképességét.[9]
Földrajz
szerkesztésSzucsou ( ) prefektúra a Kínai-alföld délkeleti részén, Csiangszu ( ) tartományban, a Jangce torkolatvidéke feltöltött síkságának és a dombvidéknek a találkozásánál fekszik. Keleten Sanghaj ( ), délen Csöcsiang ( ) tartomány, nyugaton a Taj ( )-tó, északon a Jangce határolja.
Közigazgatási beosztása
szerkesztésTérkép | Név | Lakosság (2010-es kínai népszámlálás)[18] |
Terület (km²) |
Népsűrűség (per km²) | ||
---|---|---|---|---|---|---|
Népszerű magyar átírás | Kínai | Pinyin | ||||
Belváros | ||||||
Kuszu körzet | 姑苏区 | Gūsū Qū | 954 455 | 372 | 2565,73 | |
Szucsou Új körzet | 苏州高新技术产业开发区 | Sūzhōu Gāo Xīnjìshù Chǎnyè Kāifāqū | 572 313 | 258 | 2218,26 | |
Vucsong körzet | 吴中区 | Wúzhōng Qū | 1 158 410 | 672 | 1723,82 | |
Szucsou ipari park | 苏州工业园区 | Sūzhōu Gōngyèyuán Qū | lásd Kuszu körzet | |||
Elővárosok | ||||||
Hsziangcseng körzet | 相城区 | Xiāngchéng Qū | 693 576 | 416 | 1667,25 | |
Vucsiang körzet | 吴江区 | Wújiāng Qū | 1 275 090 | 1093 | 1166,59 | |
Környező megyei jogú városok | ||||||
Csangsu | 常熟市 | Chángshú Shì | 1 510 103 | 1094 | 1380,35 | |
Tajcang | 太仓市 | Tàicāng Shì | 712 069 | 620 | 1148,49 | |
Kunsan | 昆山市 | Kūnshān Shì | 1 646 318 | 865 | 1903,25 | |
Csangcsiakang | 张家港市 | Zhāngjiāgǎng Shì | 1 248 414 | 772 | 1617,11 | |
Összesen | 10 465 994 | 8488 | 1233,03 |
Éghajlat
szerkesztésSzucsou ( ) a monszun által befolyásolt nedves szubtrópusi éghajlati övezetben fekszik. Nyarai forrók és nedvesek, a tél hűvös, párás. A téli, Szibéria felől fújó északnyugati szelek erős éjszakai lehűlést, havazást is okozhatnak. A hőmérsékleti maximum rekordját, az 1951-ben indult mérések óta, 2013. július 31-én mérték 40,1 °C-kal.[19] A negatív rekordot 1958. január 16-án jegyezték fel −9,8 °C-kal.[20]
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlaghőmérséklet (°C) | 4,8 | 7,0 | 9,1 | 13,1 | 20,9 | 24,3 | 28,7 | 30,9 | 26,0 | 18,6 | 13,3 | 7,5 | 17,1 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 41 | 75 | 193 | 83 | 67 | 59 | 191 | 54 | 67 | 56 | 3 | 43 | 932 |
Forrás: Suzhou Bureau of Statistics (2010)[21] |
Látnivalók
szerkesztésKertek
szerkesztésA város legfontosabb látnivalói a kertek, a kínai kertművészet kiemelkedő alkotásai, amelyek a világörökségi listára is felkerültek. A kertek általános jellemzői a kis tavak és a csatornák, a közeli Taj-tóból származó fantasztikus alakú sziklák, valamint a pavilonok és más építmények egyedi kombinációi.[22] A kertépítés csúcspontján, a Ming-dinasztia idején 150–200 kert volt a városban, amiből mára 69 maradt fenn, ezek közül pedig 9 került fel a világörökségi listára.
A kínai kertek társadalmi szervezete, a Chinese Garden Society a kulturális forradalom kényszerű szünete után 1978-ban újította fel a tevékenységét, helyi egyesülete, a Suzhou Garden Society pedig egy évvel később alakult. A szervezet a nagy nemzetközi érdeklődésre támaszkodva gyorsan élénk kapcsolatokat épített ki, nem függetlenül az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatoknak az 1970-es években megindult fejlődésétől. Ennek egyik eredménye volt az Astor-udvar (Astor Chinese Garden Court) nevű állandó kiállítás létrehozása 1981-ben a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, a szucsou ( )i Hálók mesterének kertje fő motívumaival.[22][23]
A kínai kertek elemeivel is ékesített természetes domb, a Tigris-hegy(en) a történelmi óváros közelében a kínai történelem legnevezetesebb helyei közé tartozik. A 36 méter magas domb szigetként emelkedett ki a vízből, amikor a környéket még a tenger borította. Nevét állítólag alakjáról kapta, mivel némi fantáziával egy kuporgó tigrisre hasonlít. A legenda szerint i. e. 500 körül ide temették a Vu ( ) állam uralkodóját, Ho Lü ( ) királyt. Eszerint a sírba temérdek kincset, aranyat és jádét, 3000 kardot helyeztek. A temetés utáni harmadik napon egy fehér tigris jelent meg a dombon.[24] A dombot a későbbiek során számos uralkodó kutattatta, de nem találták meg a kincset.[25] A hely ennek ellenére már a középkorban sok „turistát” vonzott, számos híres ember felkereste és meg is írta itteni élményeit. Szu Si ( ) Szung-dinasztia ( ) kori költő arról emlékezett meg, hogy egy életen át sajnálta: járt Szucsou ( )ban, de a Tigris-hegy megtekintését elmulasztotta.
Templomok
szerkesztésA Tigris-dombon áll Szucsou ( ) emblematikus jelképe, a nyolcszögletes, hétszintes, 54 méter magas téglapagoda, amit 959–961 között építettek. A pagoda a pisai ferde toronyhoz hasonlóan megdőlt, teteje 2,3 méterrel tér el a függőlegestől, de a dőlést itt is megállították.[24]
Szucsou ( ) számos híres buddhista és taoista temploma körül a legnevezetesebb a Hansan-templom ( ). Ismertsége nagyrészt a Hupej ( ) tartománybeli Csang Csi ( ) költőnek köszönhető, aki már a 8. században költeményt írt róla, és ez bekerült A Tang-kor háromszáz verse című nevezetes gyűjteménybe is. A kolostort még 502-ben alapították, de jelenlegi épülete a 19. századból származik.[24]
Csatornák
szerkesztésA városra jellemző csatornák közül a legnevezetesebbek az 1200 éve kiépült 3 kilométeres Santang ( )-utca és csatorna, valamint a 800 éve, körülbelül 120 hektáron létrehozott Pingcsiang ( )-úti negyed a csatornáikkal, folyóvizeikkel, ódon házaikkal, kulturális emlékeikkel.
Felhőkarcolók
szerkesztésA város új üzleti negyede hatalmas felhőkarcolókkal büszkélkedhet. A legmagasabb a 302 méteres, 64 emeletes, kaput formázó kettős felhőkarcoló, a Kelet kapuja, amit 2014/2015-ben fejeztek be, de teljes magasságát már 2012-ben elérte.
Gazdaság
szerkesztésA város gazdasági élete a Tang-dinasztia kora óta a textiliparra, elsősorban a selyem és az arannyal átszőtt brokát gyártására, valamint a fontos vízi utak – a Jangce és a Nagy-csatorna – által elősegített kereskedelemre épült. Már a 15. századtól fennmaradtak adatok a selyemszövő munkások sztrájkjairól, amelyek gyakran erőszakba torkollottak.[26]
A kommunista forradalom győzelem után, 1949-től Szucsou ( ) is az iparosítás útjára lépett. Megjelent, majd megerősödött a városban a fémfeldolgozás, szerszámgépipar, műszeripar, elektronikai ipar, vegyipar. Emellett a hagyományos iparágak is fennmaradtak, a kézműves termékeket, a lakkfa-árut, a jáde- és fafaragványokat, a szantálfából készült termékeket, a bársonyt elsősorban exportra termelték.[26]
Szucsou ( ) a 20. század nagy visszaesései, illetve csendesebb fejlődése után az ezredforduló tájától az országgal együtt a gyors növekedés útjára lépett, és egyúttal a vezető városok közé emelkedett. 2012-ben a GDP termelése szempontjából Kína hatodik városa volt Sanghaj ( ), Peking ( ), Kanton (település) ( ), Sencsen ( ) és Tiencsin ( ) után; az ipari termelés értéke szerint a második volt Sanghaj ( ) után; a helyi költségvetés nagysága szerint a hatodik Sanghaj ( ), Peking ( ), Tiencsin ( ), Csungking ( ), Sencsen ( ) után; az export tekintetében a harmadik Sencsen ( ) és Sanghaj ( ) után; a befektetett külföldi tőke szerint az ötödik Sanghaj ( ), Tiencsin ( ), Dalien és Csungking ( ) után.[27]
A város, mint közigazgatási egység nemzeti jövedelme 2012-ben 10,1%-kal emelkedett. A helyi költségvetés bevétele 2002-től 2012-ig, összehasonlítható árakon 17-ről 120 milliárd jüan ( )ra (CNY, 2014. február 3-án 1 CNY egyenlő 37,6 HUF),[28] mintegy hétszeresére nőtt. A három fő gazdasági ágazat, a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások aránya a GDP termelésében 1,5:54,2:44,2 volt.[29]
A nagy külföldi multinacionális vállalatok közül 43 amerikai, 39 japán, 13 francia és 5 brit cég telepedett meg a városban.[30]
Mezőgazdaság
szerkesztésA mezőgazdaság (beleértve az erdészetet, állattenyésztést és halászatot is) termelési értéke 2012-ben 4,1%-os emelkedéssel elérte a 33,8 milliárd CNY-t. A gabonatermelés 1,177 millió tonna volt. A város környékén mintegy 1700 fajta terméket igazoltak szennyeződésmentes, „zöld” árunak. 431 új gazdasági szövetkezet alakult, ezzel a városkörnyéki szövetkezetek száma 2012-ben 3928-ra nőtt, amelyekben a vidéki háztartások 96%-a vett részt. A vidéki lakosság átlagos jövedelme 2012-ben 15%-kal nőtt.[31]
Ipar és építőipar
szerkesztésA város legújabb ipari fellendülése 1990-ben indult meg egy új ipari terület létrehozásával, amit 1992-re országos szintű kiemelt high-tech zónának nyilvánítottak (Suzhou National New & Hi-Tech Industrial Development Zone, SND). 2007 végére a külföldi vállalatok már 6,8 milliárd dollárt ruháztak be itt. Az SND területén 2014-ben mintegy 1500 külföldi vállalat működik, közülük 40 szerepel a Forbes magazin 500-as listáján.[32]
1994-ben avatták fel szingapúri közreműködéssel az óvárostól nyugatra, 288 km² területen létesült másik ipari parkot (Suzhou Industrial Park, SIP).[33] 2002-ben a SIP területén belül létrehoztak egy külön, exportra termelő zónát, fejlett infrastruktúrával. Minden adminisztratív feladatot, vámeljárást már számítógépen lehetett intézni, és a külföldi befektetők jelentős kedvezményeket kaptak.
A város egészének ipari termelése 2012-ben 3,5%-kal nőtt és elérte a 3452,8 milliárd CNY-t. Ebből a magánvállalatok termelése 14%-ot, a külföldi tulajdonban lévő vállalatok termelése 55,4%-ot tett ki. Az építőipar termelése 12%-kal nőtt ebben az évben.[34]
Közlekedés és hírközlés
szerkesztésAutóutak
szerkesztésSzucsou ( ) a 274 km hosszú Sanghaj ( )–Nanking ( ) autópálya vonalán helyezkedik el. Emellett érinti a Jangce folyó menti autópálya, valamint Hangcsou ( )ba is vezet egy autópálya. A város körüli külső körgyűrű 2005-ben készült el. A 312-es számú kínai országos főútvonal is érinti a várost. 2012-ben 11,61 milliárd CNY-t fektettek be a közlekedés további fejlesztésébe, ebből 6,07 milliárdot útépítésbe és 3,5 milliárdot kikötőépítésbe. A városban és környékén az autópályák hossza elérte az 533,1 km-t. A magán-személygépkocsik száma egy év alatt 20,65-kal emelkedett és elérte az 1,445 milliót.[35]
Vasút
szerkesztésSzucsou ( ) a Sanghaj ( )–Nanking ( ) vasúti korridoron fekszik, amihez három párhuzamos vasútvonal is tartozik. A város központi pályaudvara Kínában a legforgalmasabbak közé tartozik. Ezen halad át a Peking és Sanghaj ( ) közötti „hagyományos” vasútvonal, a Sanghaj ( )–Nanking ( ) intercity vasút és a nagy sebességű D- és G-sorozatú, főleg szintén Sanghaj ( ) és Nanking ( ) között közlekedő vonatok. A Sanghaj ( )ig tartó 100 km-es utat a leggyorsabb vonatok 25 perc alatt teszik meg.
A Szucsou ( ) Északi Pályaudvaron halad át a 2011-ben megnyílt Peking–Sanghaj nagysebességű vasútvonal.
Légiközlekedés
szerkesztésSzucsou ( ) elérhető közelségében három repülőtér van. A Vuhszi ( ) városával közösen üzemeltetett Sunan Shuofang International Airport, és Sanghaj ( ) mellett két repülőtér, a Shanghai Hongqiao International Airport és a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőtér (Shanghai Pudong International Airport) is elérhető.[36] Igaz, az utóbbihoz a közvetlen buszjárat menetideje három óra.[37] A gyorsvasúthoz átszállás szükséges, de így is rövidebb idő alatt (két óra körül) megtehető az út. Rendelkezésre áll még 5 utasos iránytaxi[38] és normál taxi is.
Folyami közlekedés
szerkesztésSzucsou ( ) kikötője a Jangce jobb partján 2012-ben 428 millió tonna árut és 5,86 millió konténert mozgatott meg, amivel a világ legforgalmasabb belvízi folyami kikötője lett.[39][40] A városi kis folyókon és csatornákon élénk turistaforgalom is zajlik.
Városi közlekedés
szerkesztésA városban gyors ütemben folyik a tömegközlekedés fejlesztése. A kilenc vonalra tervezett metróhálózat első vonalát 2012 áprilisában, a másodikat 2013 decemberében adták át.[41]
A városi buszokkal a település minden része elérhető. A viteldíj a megtett úttól függetlenül 1 CNY, illetve 2 CNY a légkondicionált buszokra.
A taxiközlekedés jól szervezett, okostelefon-applikációkon is megrendelhető. Az alapdíj 2014-ben 15 CNY + 3 CNY kilométerenként.[42]
A régi, hagyományos riksák helyett az újabban Nyugaton, illetve Magyarországon is divatos pedálos járműveket, a pedicab-et lehet bérelni. Természetesen a kerékpár-kölcsönzés is széles körben elérhető.
Telekommunikáció
szerkesztésA telekommunikáció szektorában termelt jövedelem 2012-ben 9,1%-os emelkedéssel elérte 18,46 milliárd CNY-t. A telefonok száma 15,47 millió, a széles sávú internetet használók száma 2,678 millió lett.[43]
Turizmus
szerkesztésA 21. század elején a városban virágzó tömegturizmus nagy előzményekre tekinthet vissza. A városba már a kínai középkorban is sok látogató érkezett, az utazgató gazdag írástudók körében szinte elengedhetetlen volt a meglátogatása.
A 20. század viharos évtizedei után, már a viszonylagos konszolidáció hajnalán, a Kínába érkező külföldi turistacsoportokat a Tiltott Város és a kínai nagy fal mellett leggyakrabban a Szucsou ( )–Sanghaj ( )–Hangcsou ( ) háromszög megtekintésére vitték el.
2012-ben már 3,22 millió külföldi turista érkezett a városba, ami 8,1%-os növekedést jelent a megelőző évhez képest. A turizmusból származó jövedelem 15,1%-kal nőtt. A belföldi turistákkal együtt a teljes idegenforgalom elérte a 115 millió főt. A városban 148 minőségi szálloda volt, közülük 75 darab 4 vagy több csillagos minősítésű.[44]
Szolgáltatás
szerkesztésA széles értelemben vett pénzügyi szolgáltató szektorban működő vállalatok száma elérte a 70-et, összesen több mint 800 000 alkalmazottal. Együttes forgalmuk 20%-os növekedéssel meghaladta a 600 milliárd CNY-t. További 260 modern szolgálató vállalkozás jött létre, így számuk összesen 1042-re emelkedett.[45]
Környezetvédelem
szerkesztésSzucsou ( ) városa nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre is. 2012-ben a város területén már 339 nap folyamán jó minőségű volt a városi levegő. A vezetékes ivóvíz minősége mindenütt kitűnő volt.[46]
A városban 2012-ben 174 környezetvédelmi projekt végrehajtása volt folyamatban, főleg a különböző légköri szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében.[47]
Tudomány és technika
szerkesztésA K+F kiadások a hegyi GDP 2,6%-át tették ki 2012-ben. A hi-tech ipar termelése 10,9%-kal nőtt. A város nagy figyelmet fordít a szellemi tulajdon védelmére, az elsők között van Kínában e téren. Ugyancsak nagy erőket összpontosítanak tehetségkutatásra, a kiemelkedő képességű fiatalok speciális oktatására.[48]
Oktatás és kultúra
szerkesztésA városban összesen 97 200 oktatási intézmény működik, köztük 20 egyetem és főiskola.[49]
A színjátszó és kulturális előadócsoportok száma 15, 12 kulturális múzeum és 36 egyéb múzeum valamint 12 közkönyvtár működik. A Szucsou tartomány hagyományos népi színjátszási hagyomány a Kun Qu opera UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára.[50][51]
2008-ban került fel aEgészségügy, társadalombiztosítás, átlagjövedelem
szerkesztésSzucsou ( )ban 3028 egészségügyi intézmény működik, közöttük 326 kórház. A kórházi ágyak száma 46 000, az orvosoké 20 800 (8,4 illetve 6,4%-os növekedés 2011-hez képest). Az egészségügyi hálózat mind a városi, mind a vidéki körzetek 100%-át lefedi.[52]
A városban a társadalombiztosítás rendszere élenjáró. Ez az első olyan körzet Kínában, ahol a különböző szociális és egészségbiztosítások rendszere gyakorlatilag a lakosság egészére kiterjed.[53] Az egy főre jutó havi átlagjövedelem 2012-ben a körzetben a városi lakosság körében 117 600 forintnak felelt meg, a vidéki lakosság esetében 60 744 forint volt.[54]
Sport
szerkesztésA városban született sportolók a 2012. évi nyári olimpiai játékokon két arany- és egy ezüstérmet szereztek a kínai csapatnak. Ebben az évben még négy atléta lett világbajnok, és ezzel Szucsou ( ) világbajnokainak száma 23-ra emelkedett. A városban 2012-ben 23 nemzetközi sportversenyt rendeztek. A lakosság 3,3 milliárd CNY értékben (124 milliárd forint) fogadott a sportra a számítógépes lottón, és ezzel a második lett a kínai nagyvárosok sorában.[55]
Kínai mondások a városról
szerkesztés- „Szüless Szucsou ( )ban, élj Hangcsou ( )ban, egyél Kanton ( )ban, halj meg Liucsou ( )ban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州) (Azaz Szucsou ( ) az ott született híres emberekről, Hangcsou ( ) szépségéről, Kanton ( ) ételeiről, Liucsou ( ) pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test).
- „Fent az ég, lent Szucsou ( ) és Hangcsou ( ).” (上有天堂,下有苏杭). (Azaz ami az égben a mennyország, az a földön ez a két város.)[10]
- „Szucsou ( )ban a vita kellemesebb, mint Kanton ( )ban a hízelkedés.” (Utalás a városi vu ( ) dialektus kellemesnek tartott hangzására.)[26]
Híres Szucsouiak
szerkesztés- Szun-ce hadvezér, a hadtudomány egyik legnagyobb géniusza
- Po Csü-ji a Tang-dinasztia korának egyik legismertebb költője
- I. M. Pei Pritzker-díjas kínai származású amerikai építész
- Li Cseng-tao fizikai Nobel-díjas kínai-amerikai fizikus
- Fej Csün-lung kozmonauta
Testvérvárosok
szerkesztésSzucsou ( ) testvérvárosai[56] (zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):
- Velence, Olaszország (1980)
- Victoria, Kanada (1980)
- Ikeda, Japán (1981)
- Kanazava, Japán (1981)
- Portland, Oregon, Amerikai Egyesült Államok (1988)
- Tulcea, Románia (1995)
- Csondzsu, Dél-Korea (1996)
- Riga, Lettország (1997)
- Iszmáilija, Egyiptom (1998)
- Grenoble, Franciaország (1998)
- Nijmegen, Hollandia (1999)
- Esbjerg, Dánia (2002)
- Porto Alegre, Brazília (2004)
- Antananarivo, Madagaszkár (2005)
- Constanz, Németország (2007)
- Taupo, Új-Zéland (1987)
- Logan, Ausztrália (1988)
- Dél-Småland régió, Svédország (2012)
Ezen kívül a Szucsou ( ) vezette prefektúra, illetve annak egyes városai is létesítettek számos, 2012-ig összesen 25 testvérvárosi kapcsolatot világszerte.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 2013 Survey 11. oldal
- ↑ [1]
- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
- ↑ 2013 Survey 7. oldal
- ↑ Tertius Chandler. Four Thousand Years of Urban Growth: An Historical Census. St. David's University Press (1987). ISBN 978-0889462076
- ↑ Top 10 Cities of the Year 100. About.com. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
- ↑ The Grand Canal. UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
- ↑ Michael Marme. Suzhou: Where the Goods of All the Provinces Converge. Stanford, California: Stanford University Press (2005). ISBN 9780804731126
- ↑ a b c Polonyi 407. oldal
- ↑ a b c d Polonyi 406. oldal
- ↑ a b Jiangsu
- ↑ Dictionary of Chinese Place-names Ancient and Modern (中国古今地名大词典, Csungkuo kucsin timing tacetien ( )) (kínai nyelven). Sanghaj ( ): Shanghai Lexicographical Publishing House, 1438. o. (2006)
- ↑ Suzhou. China Daily. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
- ↑ Supplement to the Local Gazetteer of Wu Prefecture (nyomatott helyi földrajzi tájékoztató 1134-ből) (angol, kínai nyelven). World Digital Library , 1134. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
- ↑ Johnson, Linda C. Cities of Jiangnan in Late Imperial China. SUNY Press, 26-27.. o. (1993). ISBN 0-7914-1423-X, 9780791414231
- ↑ Brook, Timothy. The Confusions of Pleasure: Commerce and Culture in Ming China (angol nyelven). Berkeley, California: University of California Press, 45. o. (1988)
- ↑ a b Paintings depict prosperous cities of Ming and Qing dynasties. info.gov.hk, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2014. február 27.)
- ↑ [Census 2010. Suzhou Statistics Bureau. [2014. február 1-i dátummal az 《苏州市2010年第六次全国人口普查主要数据公报》 eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 17.) 《苏州市2010年第六次全国人口普查主要数据公报》 Census 2010]. Suzhou Statistics Bureau. (Hozzáférés: 2014. április 17.)(kínaiul)
- ↑ 《昨最高气温再创历史新高苏州筹划人工增雨降温》 Zuó zuìgāo qìwēn zài chuàng lìshǐ xīngāo, Sūzhōu chóuhuà réngōng zēng yǔ jiàngwēn, "Tegnap hőmérsékleti rekordot mértek, Szucsou mesterséges esőt tervez a hűsítés érdekében" (kínai nyelven). 名城新闻网 (Míngchéng Xīnwén Wǎng, City News Online), 2013. augusztus 11. [2013. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
- ↑ 《苏州历史最高最低气温问题》}, Sūzhōu Lìshǐ Zuìgāo Zuìdī Qìwēn Wèntí' (kínai nyelven). 中国苏州, Zhōngguó Sūzhōu, Suzhou Municipal Government Website, 2011. január 20. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
- ↑ 1-2. Monthly Climate Conditions of Urban Area (2010). Suzhou Bureau of Statistics. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
1-3. Climate and Hydrologic Conditions by Region (2010). Suzhou Statistical Yearbook 2011. (Hozzáférés: 2014. február 1.) (kínaiul) & (angolul) - ↑ a b Guide 357. oldal
- ↑ The Chinese Garden Court (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 11.)
- ↑ a b c Polonyi 413. oldal
- ↑ Wonders 67. oldal
- ↑ a b c Guide 356. oldal
- ↑ 2013 Survey 95. oldal
- ↑ CNY-HUF átváltó. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
- ↑ 2013 Survey 29. oldal
- ↑ 2013 Survey 63. oldal
- ↑ 2013 Survey 31. oldal
- ↑ Suzhou Hi-Tech Industrial Development Zone. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
- ↑ Suzhou Industrial Park. Rightsite.asia. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
- ↑ 2013 Survey 33. oldal
- ↑ 2013 Survey 35. oldal
- ↑ 苏州交通运输 (kínai nyelven). People's Daily. [2013. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
- ↑ Shanghai Pudong Airport to Suzhou Bus Schedule (angol nyelven). transportinchina.com. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
- ↑ Shanghai-pudong-airport-transfer (angol nyelven). learn4good.com. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
- ↑ „苏州港外贸吞吐量首破1亿吨”, 新华日报 , 2013. január 13. (Hozzáférés: 2013. január 15.) (kínai nyelvű)
- ↑ 小汤: 苏州港去年货物吞吐量4.28亿吨 (kínai nyelven). 苏州日报. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 24.)
- ↑ 苏州地铁规划图 (Suzhou MRT Map) (kínai nyelven), 2009. április 20. [2012. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
- ↑ 电调专用出租车乘车指南 (kínai nyelven). Suzhou City Passenger Transport Traffic Management Department. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
- ↑ 2013 Survey 35. oldal
- ↑ 2013 Survey 41. oldal
- ↑ 2013 Survey 45. oldal
- ↑ 2013 Survey 75. oldal
- ↑ 2013 Survey 75. oldal
- ↑ 2013 Survey 77. oldal
- ↑ 2013 Survey 79. oldal
- ↑ Kun Qu opera. UNESCO. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
- ↑ 2013 Survey 83. oldal
- ↑ 2013 Survey 85. oldal
- ↑ 2013 Survey 89. oldal
- ↑ 2013 Survey 91. oldal
- ↑ 2013 Survey 87. oldal
- ↑ 2013 Survey 66-67. oldal
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Suzhou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ 2013 Survey: 2013 - A Survey of Suzhou (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
- ↑ Guide: Arne J. de Keijzer, Fredric M. Kaplan. China Guidebook. New York: Eurasia Press (1980). ISBN 09-32030-07-6
- ↑ Jiangsu: Suzhou (Jiangsu tartomány hivatalos honlapja a városról) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 2.)
- ↑ Polonyi: Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma (1986). ISBN 963-243-256-8
- ↑ Wonders: 60 Scenic Wonders in China. Beijing: New World Press (1980)
További információk
szerkesztés- A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou témájú kategóriát.
- Suzhou hivatalos turisztikai honlapja (angol nyelven). [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
- Terebess Gábor honlapja Szucsou klasszikus kertjeiről
- Suzhou Classical Gardens
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés