Főmenü megnyitása

Folyófűszender

rovarfaj
(Szulákszender szócikkből átirányítva)

A folyófűszender, más néven szulákszender (Agrius convolvuli), a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Folyófűszender
Imágó
Imágó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Szenderszerűek (Sphingoidea)
Család: Szenderfélék (Sphingidae)
Nem: Agrius
Faj: A. convolvuli
Tudományos név
Agrius convolvuli
Carl von Linné, 1758[1]
Szinonimák
Szinonimák
  • Sphinx convolvuli
    Linnaeus, 1758
  • Agrius abadonna
    Fabricius, 1798
  • Sphinx abadonna
    Fabricius, 1798
  • Sphinx patatas
    Ménétriés, 1857
  • Sphinx roseafasciata
    Koch, 1865
  • Sphinx pseudoconvolvuli
    Schaufuss, 1870
  • Protoparce distans
    Butler, 1876
  • Protoparce orientalis
    Butler, 1876
  • Sphinx distans
    Butler, 1876
  • Agrius batatae
    Christ, 1882
  • Sphinx convolvuli batatae
    Christ, 1882
  • Agrius Alicea
    Neuburger, 1899
  • Sphinx convolvuli alicea
    Neuburger, 1899
  • Agrius nigricans
    Cannaviello, 1900
  • Sphinx convolvuli nigricans
    Cannaviello, 1900
  • Agrius convolvuli fuscosignata
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli grisea
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli ichangensis
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli intermedia
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli javanensis
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli major
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli minor
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli obscura
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli suffusa
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli tahitiensis
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli unicolor
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli variegata
    Tutt, 1904
  • Agrius convolvuli virgata
    Tutt, 1904
  • Agrius fuscosignata
    Tutt, 1904
  • Agrius grisea
    Tutt, 1904
  • Agrius ichangensis
    Tutt, 1904
  • Agrius intermedia
    Tutt, 1904
  • Agrius javanensis
    Tutt, 1904
  • Agrius obscura
    Tutt, 1904
  • Agrius suffusa
    Tutt, 1904
  • Agrius tahitiensis
    Tutt, 1904
  • Agrius unicolor
    Tutt, 1904
  • Agrius variegata
    Tutt, 1904
  • Agrius virgata
    Tutt, 1904
  • Agrius fasciata
    Pillich, 1909
  • Protoparce convolvuli fasciata
    Pillich, 1909
  • Agirus indica
    Skell, 1913
  • Protoparce convolvuli indica
    Skell, 1913
  • Agrius marshallensis
    Clark, 1922
  • Agrius peitaihoensis
    Clark, 1922
  • Herse convolvuli marshallensis
    Clark, 1922
  • Herse convolvuli peitaihoensis
    Clark, 1922
  • Agrius aksuensis
    O. Bang-Haas, 1927
  • Agrius convolvuli aksuensis
    O. Bang-Haas, 1927
  • Agrius extincta
    Gehlen, 1928
  • Herse convolvuli extincta
    Gehlen, 1928
  • Agrius posticoconflua
    Bryk, 1946
  • Herse convolvuli posticoconflua
    Bryk, 1946[2][3][4]
Elterjedés
Elterjedési területe; a vörösben állandó és a narancssárgában vándorló
Elterjedési területe; a vörösben állandó és a narancssárgában vándorló
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Folyófűszender témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Folyófűszender témájú médiaállományokat és Folyófűszender témájú kategóriát.

Nevét, hernyójának magyarországi fő tápnövényéről az apró szulákról, (népies nevén folyófű, folyondár) kapta.[5]

ElterjedéseSzerkesztés

A Paleartktikum déli része, a trópusi Ázsia, Ausztrália[5] főleg Tasmania,[6] Észak- és Közép-Afrika lakója.[7] Egész Európában elterjedt faj, mint ahogy Magyarországon is mindenütt megtalálható,[8] de Európában nem telel át, évente rendszeresen bevándorol.[9] A Földközi-tengert átrepülve érkezik a Kárpát-medencébe, ha kedvez az időjárás egészen Izlandig repül.[10]

ElőfordulásaSzerkesztés

Meleg domb- és hegyoldalak, virágos rétek, mezsgyék, káposztaföldek, főként ahol tápnövényei megtalálhatóak, kivéve a sűrű erdők. Nagy területeken előfordul, nem veszélyeztetett faj, de pontos egyedszámuk nem ismert, mivel főként a nyár elején berepült példányokat számolják, melyek évről évre nagy változékonyságot mutatnak, valamint ősszel mindig gyakoribbak, jelentősen többen vannak a nyáron kikelt nemzedékszám miatt.[10]

Magyarországra dél felől érkeznek, általában május körül jelennek meg az első példányok és kora ősszel érik el a legnagyobb példányszámot.[11]

MegjelenéseSzerkesztés

ImágójaSzerkesztés

Átlagosan 80 mm hosszú, szürke alapszínű. Elülső szárnyai szürkésbarnák, hamuszürkék, feketén márványozottak. Hátulsó szárnyai fakó kékesszürkék, négy fekete harántsávval csíkozottak, melyek közül a két középső közel fut egymás mellett. Legfeltűnőbb a potroha, melyet fekete, és sötét rózsaszínes, vöröses keresztsávok díszítenek. Pödörnyelve több mint 10 cm hosszú.[10][12][13][14] A hímek elülső szárnymintázata díszes, bonyolult mintázatú, a nőstényeké szinte egyszínű, halvány cirkás mintázattal. Torukon két kék színű kitinpamacs.[9] A nőstények gyakran nagyobbak mint a hímek.[2]

Magyarország egyik legnagyobb szenderfaja.[15]

 
Alsó része
 
Testüket fedő, sűrű szőrbunda
 
Hosszú pödörnyelve

HernyójaSzerkesztés

A zöld hernyók testén és fején fekete mintázat látható, a szelvények oldalán 1-1 fekete folttal. Ferde oldalvonalai okkerszínűek, felül fekete szegélyűek. A barna színváltozatúak hátán három világosabb sáv látható, potrohszelvényein oldalt, hét ferde, fekete sávval, torszelvényein pedig okkerszínűekkel. Fekete légzőnyílásait sárga gyűrű veszi körül. A fekete színváltozat fő rajzolati eleme sárga hosszanti vonal, vagy vonalak a háton. Mindenféle színváltozatú hernyó feje kicsi, far részén fekete, vagy piros-fekete szarvacska található.[5]

 
Zöld színváltozat
 
Barna színváltozat
 
Feketésbarna színváltozat

BábjaSzerkesztés

Fényes, mahagóni színű, 50-60 mm hosszú, 12 mm széles, a nyelvtok kb. 13,5 mm hosszú,[2] a kremaster erős, hegyes.[5] Az ormányszerű tokban a nagyon hosszú pödörnyelve fejlődik.[9]

SzaporodásaSzerkesztés

A nőstények egyesével, több helyre, akár 200 petét is rakhatnak, általában a tápnövények leveleinek fonákjára. A majdnem gömbölyű, fényes, zöld peték a lepke testhosszához viszonyítva igen aprók. Méretük 1,15 mm x 1,30 mm. A peték burka 10-15 nap alatt nyílik meg. A kikelő hernyók először a burkot eszik meg, majd kis pihenés után a tápnövény leveleit fogyasztva táplálkozni kezdenek. A növény bármely részén megtalálhatóak, napközben általában a gyökerek között rejtőznek. Ha veszélyt észlelnek, testüket oldalra fordítják, karikába hajtják, hogy kisebb méretűnek tűnjenek. A hernyók rendkívül lassúak, csak annyit mozognak, míg az aktuálisan elfogyasztott levélről átmásznak egy másikra.[2] A hernyók éjjel táplálkoznak, júliustól szeptember végéig tart a teljes kifejlődésük. Kifejlett állapotban igen nagyméretűek.[5] A nedves, puha talajba 10-20 cm mélyre beásva magukat egy laza szövésű gubóban bábozódnak be.[2] Kikelésük után rögtön megkezdik a délre való vonulásukat Afrikába, ott párzanak, majd a visszatértük után a nőstények lerakják a petéiket.[9]

A hernyó tápnövényeiSzerkesztés

 
Táplálkozó hernyó

ÉletmódjaSzerkesztés

Európában májusban jelennek meg az első példányok, de jellemzően júniusban és július elején, majd augusztus végén és szeptemberben láthatóak. Egész évben tart a vándorlásuk, de ősszel láthatóak a legnagyobb példányszámban, amikor a frissen kikelt példányok is rajzanak az idősebb példányokkal.[10]

Vándorlepke. Nagy területeket bejár, hosszú időn keresztül akár 50 km/óra repülési sebességre is képes.[16]

A lepkék nappal valamilyen szilárd felületen maradnak, fatörzseken, kerítéseken, falakon, de akár a földön is. Szürkésbarna, összezárt szárnyaival betakart teste szinte láthatatlanná teszi a környezetében. Általában egyedül, ritkán párban pihennek. Főleg alkonyatkor táplálkoznak, a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvükkel szívogatják a nektárt. Szinte fáradhatatlanul egyik virágról a másikra szállnak, sem a sötétedés, sem az eső, de még a szél sem tudja elrettenteni őket. A fény is nagyon vonzó számukra. Érzékenyek a hidegre, ezért kevés báb éli túl a telet.[2]

KártételeSzerkesztés

Hasonló fajokSzerkesztés

Öves szender[17][18] és fagyalszender.[19]

 
Öves szender
 
Fagyal szender

JegyzetekSzerkesztés

  1. Convolvulus Hawk-moth Agrius convolvuli. ukmoths.org.uk. (Hozzáférés: 2017. június 2.)
  2. a b c d e f AGRIUS CONVOLVULI (Linnaeus, 1758). tripod.com. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
  3. Agrius convolvuli (LINNAEUS, 1758). lepiforum.de. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
  4. Convolvulus Hawk-moth Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758). biolib.cz. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
  5. a b c d e Agrius convolvuli. macrolepidoptera.hu. (Hozzáférés: 2017. június 19.)
  6. a b Convolvulus Hawk-moth (Agrius convolvuli). ozanimals.com. (Hozzáférés: 2017. június 19.)
  7. a b Agrius convolvuli. africanmoths.com. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  8. Mezőtúron és környékén 1995-2004 között kimutatott nagylepkefajok. nimfea.hu. (Hozzáférés: 2017. június 27.)
  9. a b c d Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) – folyófűszender. jasius.hu. (Hozzáférés: 2017. június 19.)
  10. a b c d Lepkék. Dr. Helgard Reichholf-Riehm. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. 116. o. ISBN 963-548-293-0  
  11. „Magyar kolibrik” – A szenderek. agraroldal.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  12. Convolvulus Hawk-moth (Agrius convolvuli). ozanimals.com. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  13. Convolvulus Hawk-moth Agrius convolvuli. ukmoths.org.uk. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  14. Az állatok világa. books.google.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  15. Convolvulus Hawk-moth (Agrius convolvuli). tiszaalpar.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  16. Természet és vadvilág. geo-magazin.hu. (Hozzáférés: 2017. június 20.)[halott link]
  17. Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758) sec CATE Sphingidae, 2009. cate-sphingidae.org. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  18. A világ lepkéi. David Carter. Budapest: Panem Kft. és Grafo Kft. 1994. 237. o. ISBN 963-7628-83-5  
  19. szenderek(Sphingidae). oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. június 16.)