Szun Pin
Szun Pin ( ) kínai hadvezér a Hadakozó fejedelemségek idején, a Szun Pin ping-fa ( ) (孫臏兵法) („A hadviselés szabályai”) című hadtudományos kézikönyv szerzője. Nem keverendő össze egyik ősével, az egy évszázaddal korábban élt Szun-ce ( )val, akinek a neve alatt egy ugyanilyen címet viselő hadtudományos, stratégiával kapcsolatos művet tartanak számon.
Szun Pin ( ) | |
Szun Pin ( ) portréja | |
Született | kb. i. e. 380. |
Elhunyt | i. e. 316. |
Nemzetisége | kínai (a Hadakozó fejedelemségek korában több államban) |
Foglalkozása | hadvezér, stratéga, katonai szakíró |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szun Pin ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Szun Pin | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 孫臏 |
Egyszerűsített kínai | 孙膑 |
Mandarin pinjin | Sūn Bìn |
Wade–Giles | Sun1 Pin4 |
Kora
szerkesztésSzun Pin ( ) a Hadakozó fejedelemségek középső korszakában élt, amikor a fejedelemségek politikai megmaradásukért vívtak fegyveres harcokat egymással. Az egymással rivalizáló fejedelemségek közül Vej ( ) fejlődött a legdinamikusabban, ő vált a legerősebbé mindközül. Wei hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt a Közép-Kínában, olyan hatalommal, amelyre korábban nem volt példa. Miközben állandó fenyegette Han és Csao ( ) államokat, több ízben csapást mért Csin ( )re, Csu ( )ra, Csi ( )re és más kisebb fejedelemségekre, hatalmas területeiket bekebelezve. Vej ( ) trónjára i. e. 370-ben Huj ( ) király léphetett, aki országa valamennyi szomszédja ellen háborút viselt, még több ellenséget szerezve magának. Szövetségre lépett azzal a Han és Csao ( ) fejedelemséggel, akikkel korábban a Cin ( ) államot alkották. Vej ( ) tekintélye és hatalma ahhoz is elég volt, hogy ne csupán e két szövetségese tartsa fenn vele jó viszonyát, de a többiek is igyekeztek közeledni felé. i. e. 356-ban még egy liga is létrejött, amely célja egyértelműen a keleti Csi ( ) fejedelemség megtörése volt. A ligát alkotó államok szomszédjainak azonban ez nem állt érdekében, hiszen attól tartottak, hogy a hajdani erős Cin ( ) újjáéled, ezért minden eszközzel azon voltak, hogy a ligában szövetkezett államokat szétszakítsák egymástól. Végül a ligán belüli ellentétek és a külső nyomás hatására megroppanni látszott Vej ( ) presztízse, csupán Han maradt hozzá továbbra is hűséges. Ebben az időszakban már csupán két fejedelemség volt elég erős ahhoz, hogy Közép-Kína sorsát eldöntse. A nyugati Csin ( ) és a keleti Csi ( ) nézett egymással farkasszemet. Csi ( ) erejét leginkább Vej ( ) királynak köszönhette, aki i. e. 357-ben lépett a fejedelemség trónjára. Bölcs uralkodóként maga köré gyűjtötte a legtehetségesebb tanácsadókat, akik segítségével reformokat vezetett be a kormányzati politikába, a gazdaságba és a hadseregbe egyaránt. Vej ( ) és Han fejedelemség dolgát megnehezített, hogy a liga felbomlását követően Csi ( ) befolyása folyamatos növekedett a térségbe. Az egyre erősödő állam ellen kénytelenek voltak Csin ( )nel szövetségre lépni i. e. 350-ben. A következő évben átengedték területeiken a Csi ( ) ellen vonuló seregeket. Ám ez a szövetség is gyorsan felbomlott, amikor Han a meggyöngült Vej ( ) fejedelemséggel szemben fegyveresen lépett fel. Csi ( ) örömmel szemlélte a riválisai közt kibontakozó feszültséget, és mihelyt lehetősége nyílt rá katonai segítséggel sietett Han védelmére Vej ( )jel szemben. A küzdelem Vej ( ) vereségével zárult, akinek hatalma ezzel végleg megtört.
Élete
szerkesztésA Szun ( ) nemzetség eredetileg a nagy és hatalmas Csi ( ) államból származott, valamikor az i. e. 6. század közepe táján. Családja férfi tagjai hagyományosan a hadviseléssel, katonai dolgokkal foglalkoztak. Ősei között találjuk azt a Szun Vu ( )t is, akinek a nevéhez a Szun-ce ping-fa ( ) („A hadviselés szabályai”) című 13 fejezetes hadtudományos kézikönyv is köthető.
A korai évek
szerkesztésA fiatal Szun Pin ( ) a veszélyes időszakban, minden bizonnyal embert próbáló eseményeket élt át. Országát, ahol gyermekkorát és ifjúságát élte, Vej ( ), Han, Csao ( ), Jen ( ) és a többi fejedelemség állandó betörésekkel fenyegette, így első kézből volt alkalma szembesülni a háborúk borzalmaival, és az állandó hadi készültség szükségével. Ebben a bizonytalan, veszélyes időszakban Szun Pin ( ), akárcsak akkoriban valamennyi fiatal, aki tanulni vágyott, elhagyta otthonát, szülőföldjét, és a hagyomány szerint ő is a hegyek közé vonult, ahol Kuj-ku-ce ( )val, az „Ördögvölgyi mesterrel” tanult. Szu Csin ( )[1] és Csang Ji ( )[2] életrajzaiból tudjuk, hogy ők is a titokzatos Ördögvölgyi mester tanítványai voltak. Azért különösen fontos megemlíteni, hogy ők azok, akiket a Csin ( ) elleni ún. „vertikális szövetség”, és a Csu ( ) elleni ún. „horizontális szövetség” kidolgozóinak tartanak. A történetíró feljegyzéseiben az olvasható, hogy Szun Pin ( ) valahol a Csi ( ) államban található O ( )[3] és Csüen ( )[4] városok között született, több mint egy évszázaddal a legendás Szun Vu ( ), az első Szun-ce ( ), azaz Szun ( ) mester halála után, sőt magának a nagy stratégának kései leszármazottja is volt.
Büntetése
szerkesztésSzun Pin ( ) neve tulajdonképpen beszélőnév, hiszen a nagy hadvezér személyes tragédiájára utal. A pin ( ) írásjegy egyik jelentése: „térdkalács”, azonban jelenti a lábak térdből történő eltávolítását is, amelyet Szun Pin ( ) korában csonkításos büntetésként használtak. Világosan látszik, hogy Szun Pin ( ) nevét, a történeti írásokban is feljegyzett büntetéséről kapta, amelyet a vele egyidős, egykori diáktársa, Pang Csüan ( ) 龐涓 ármánykodása miatt volt kénytelen elszenvedni:
- „Szun Pin ( ) Pang Csüan ( )nal együtt tanulta a hadművészetet. Pang Csüan ( ) amikor Vej ( )ben szolgált, Huj ( ) fejedelem kinevezte tábornokká, de jól tudta magáról, hogy tehetsége nem mérhető a Szun Pin ( )éhez. Majd titokban egy futárral magához hívatta Szun Pin ( )t. Mikor Szun Pin ( ) megérkezett Pang Csüan ( ) attól félve, hogy érdemeivel különbnek bizonyul nálánál, féltékenységében azzal büntette, hogy levágatta mindkét lábát, és billogot égetett arcára, el akarta őt rejteni, hogy ne is mutatkozzon.”[5]
Noha Pang Csüan ( ) első támadása Szun Pin ( ) ellen sikeres volt, hiszen elmozdította Vej ( )béli hivatalából őt, ám mégis végzetes hibát követett el azzal, hogy alábecsülte leleményes ellenségét. A csonkításos büntetés az egyént nem csupán kirekesztette a társadalomból azzal, hogy bűnözőnek minősítették, de ráadásul még őseire is szégyent hozott. Aki temetésekor nem rendelkezett teste valamennyi porcikájával, az nem tett eleget a gyermeki szeretet, a szülő tisztelet törvényének. Az ilyen személyt tehát még életében kirekesztették a közösség társadalmi és vallási tevékenységeiből, és magányos szolgai munkára, vagy még ennél alantasabb munkára osztották be. Így aztán Pang Csüan ( ) még csak nem is sejthette, hogy Szun Pin ( ), akivel sikerült így elbánnia, esetleg egy rivális ország szolgálatába állíthatja stratégiai tehetségét. Fogyatékossága ellenére, Szun Pin ( ) katonai karrierje nem rekedt meg:
- „Egyszer egy Csi ( )beli követ érkezett Liangba (a mai Kajfeng ( )). Szun Pin ( ) büntetése miatt csak titokban találkozhatott és beszélhetett vele. A Csi ( )beli követ rendkívüli tehetségnek tartotta őt, ezért titokban Csi ( )be csempészte. Csi ( ) tábornoka, Tien Csi ( ) is nagyra becsülte és vendégnek kijáró tisztelettel fogadta.”[6]
Csi ( ) fejedelemség szolgálatában
szerkesztésAhogyan Pang Csüan ( ) vált Szun Pin ( ) legádázabb ellenségévé, úgy vált Tien Csi ( ) az ő legközelebbi barátjává és pártfogójává. A Szun Pin ( ) és Tien Csi ( ) közötti együttműködésről a korszak eseményeit tárgyaló történeti följegyzések tudósítanak. Kettejük szövetsége különösen szoros volt a Vej ( ) elleni hadjáratban, amikor is Csi ( ) katonai segítséget nyújtott Csao ( )nak i. e. 354-ben. Noha Tien Csi ( )t száműzték Csi ( )ből, Hszüan ( ) király[7] azonban visszahelyezte őt korábbi tisztségébe, hogy a Csi ( ) seregeket ő vezesse a Malingnál vívott harcba, Kr. e. 341-ben. Vej ( ) hadseregével megtámadta Csao ( )t. Pang Csüan ( ) a nyolcvanezer fős Vej ( ) sereg élén ostrom alá vette Csao ( ) fővárosát, Hatan ( )t. Csao ( ) segítséget kért Csi ( )től, amit Vej ( ) király meg is ígért. Csakhogy Vej ( ) fejedelemség katonai erejétől tartva, csupán egy kisebb különítmény bevetésével szeretett volna kockázatot vállalni, amelyet két kisebb fejedelemség, Szung ( ) és Vej ( ) erőivel szövetségbe küldött ki. Amikor Csi ( ) Szung ( ) és Vej ( ) fejedelemség erőivel egyesült serege ostrom alá vette Hszialing ( )et, Vej ( ) fejedelemség délkeleti határvidékén, Vej ( ) serege több mint egy esztendő után, a végső győzelem előtt alig valamivel felhagyott Hantan ( ) ostromával. Ekkor azonban nyugatról és dél felől Csi ( ) és Csu ( ) seregei is megindultak Vej ( ) ellen kihasználva annak egyre apadó tartalékait. I. e. 354-ben Csi ( ) uralkodója, Vej ( ) király pedig kiadta a parancsot csapatainak az ütközetre, amely elsöprő győzelmükkel zárult.[8]
A Történeti följegyzésekben, Szun Pin ( ) életrajzában hosszú leírását olvashatjuk a kb. i. e. 341-ben, Malingnál vívott háborúnak is. A történeti dokumentumok számottevő mennyiségének dacára, a Szun Pin ( ): A hadviselés szabályainak nem oly rég előkerült példányának első fejezete, amely a Pang Csüan ( ) foglyul ejtése címet viseli, részletes leírását adja a kujling ( )i hadjáratnak, bizonyos kérdéseket vet fel a kujling ( )i és malingi hadjáratra vonatkozó más történeti följegyzések hitelességével kapcsolatban, különös tekintettel a Vej ( ) hadsereg tábornokának kilétére és sorsára ebben a két ütközetben.
A Szun Pin ( ): A hadviselés szabályainak megfelelő részleteit tanulmányozva, az eddig ismert időpont helytelennek látszik, hiszen a mű azt korábbra helyezik. Valóban, ha összevetjük, a kujling ( )i és a malingi hadjáratra vonatkozó különböző hivatkozásokat A történeti följegyzésekben, A hadakozó fejedelemségek intrikáiban, valamint Szun Pin ( ) művében, akkor viszonylag határozottan kijelenthetjük, hogy mindkét alkalommal Tien Csi ( ) és Szun Pin ( ) vezette a Csi ( ) seregeket. A Vej ( ) oldalon pedig, a kujling ( )i ütközetkor Pang Csüan ( ) volt a hadvezér, de a Csi ( ) sereg elfogta. Mintegy tizenhárom évvel később a tapasztalatlan és szerencsétlen csillagzat alatt született Vej ( )beli Sen ( ) herceg vezette a Vej ( ) seregeket, ám Tien Csi ( ) és Szun Pin ( ) őt is foglyul ejtette Malingnál. A hadakozó fejedelemségek intrikái egy tapasztalatlan fiatalemberként mutatja be Sen ( ) herceget,[9] már amennyiben csakugyan ő volt az, akit Pang Csüan ( ) kísért. Hasonlóképpen számolnak be róla A történeti följegyzéseknek és A hadakozó fejedelemségek intrikáinak más részei is.[10] Azok a tudósok, akik azon a nézeten vannak, hogy Pang Csüan ( ) és Sen ( ) herceg együtt vettek részt, ugyanabban az ütközetben, Szun Pin ( ) művének a negyedik fejezetében olvasható részlettel támasztják alá véleményüket: „Ezt (a taktikát) használtam akkor, amikor legyőztem Pang Csüan ( )t, és amikor rabul ejtettem Sen ( ) herceget.” Ámbár, meg kell jegyezni, hogy mivel Szun Pin ( ) mindkét ütközetben, Kujiling ( )nál és Malingnál egyaránt jelen volt, lehetséges, hogy arra a taktikára hivatkozik, amelyet két hadjárat során alkalmazott, nevezetesen az ellenség fővárosa ellen nyomulni, és így szabadítani meg az ostrom alól a szövetséges államot, mivel a támadó kénytelen erőivel visszavonulni saját területének védelmére. Ez a taktika, amelyet először a kujling ( )i ütközetben használtak, majd azt követően a malingiban a kínai irodalom, és ami még fontosabb a katonai stratégia egyik klasszikus fogásává vált, amelyet úgy emlegetnek, hogy „Vej ( ) bekerítésével megmenteni Csao ( )t” (vej Vej csiu Csao ( ) 围魏救赵 / 圍魏救趙).[11]
A Szun Pin ( ) és Tien Csi ( ) közötti barátság oly szoros volt, hogy úgy tűnik Szun Pin ( ) a nehéz esztendőkben is Tien Csi ( ) mellett maradt, még akkor is ez feltételezhető, ha róla külön nem emlékezik meg a történeti irodalom. A 341-es, malingi csatát követően Szun Pin ( )t és Tien Csi ( )t is szem elől veszítjük, további sorsukról, a források hiányában semmit nem tudunk.
Műve
szerkesztésSzun Pin ( ) művét, A hadviselés szabályai (Szun Pin ping-fa ( )) című hadtudományos értekezést, majd kétezer évig elveszettnek hitték. 1972 áprilisában a Santung ( ) tartománybeli Linji ( )nél található Jincsüesan ( ) közelében feltárt sírkomplexum egyikében – amely a Nyugati Han-dinasztia idején, feltehetően i. e. 134. és i. e. l18. között került lezárásra – számos tárgyi lelet (edények, fegyverek stb.) és más, már ismert hadtudományos mű mellett 364 bambuszcsík is előkerült, melyről ott helyben megállapítást nyert, hogy a rajta olvasható több mint 11 000 írásjegy Szun Pin ( ) elveszettnek hitt művét tartalmazza. Az erősen töredékes szöveg rekonstrukciója során az első, legfőbb problémát az okozta, hogy a műről eddig azt hitték, hogy valamikor 89 fejezetből állt, az előkerült töredékekből azonban összesen csak 30 fejezetet lehetett többé-kevésbé rekonstruálni. A kötetekbe sorolást a tudósok önkényesen hajtották végre, hiszen a fellelt anyag erre semmiféle utalást nem tartalmazott. A hajdani 4 kötet helyet csupán 2 kötetet különítettek el. A felosztás alapja pedig az lett, hogy az első kötetbe sorolt 15 fejezet mindegyike a „Szun-ce ( ) mondotta” bevezetéssel kezdődik, és Szun-ce ( ) neve mindegyik fejezetben megjelenik, míg a második kötetbe sorolt 15 fejezet egyike sem tartalmazza a Szun-ce ( ) nevet. A későbbi kiadások kínai szerkesztői általánosan azt az álláspontot fogadták el, hogy csupán Az első kötet tartalmazta 15 fejezet tekinthető a Szun Pin ( ) ping-fa ( ) részének. Ezt a 15 fejezetet kiegészítették egy 16. fejezettel, amelyet szintén a Szun Pin ( ) ping-fa ( )t is tartalmazó sírban találtak, azonban egyetlen ismert mű részeként sem tudták azonosítani.[12]
A mű történetileg legizgalmasabb és legértékesebb része az első fejezet, amely a Kujling ( )nál és a Malingnál vívott csatákat meséli el, mindkettőt történeti aspektusból és párbeszédes formában feldolgozva.
A Szun Pin ( ) ping-fa ( ) filológia vizsgálatai a mai napig is tartanak. A világ legtöbb nyelvére lefordították. Magyarul A háború művészete címen Tokaji Zsolt tolmácsolásában olvasható.[13]
Szun Pin ( ) a kínai panteonban
szerkesztésSzun Pin ( ) a csizmadiák, vargák és szíjgyártók védőistene a késői kínai mitológiában. Ez arra az eseményre vezethető vissza, hogy Szun Pin ( )t riválisa koholt vádjai miatt térdből történő csonkolással büntették. A legenda tudni véli, hogy Szun Pin ( ) később bőrcsizmát csinált magának (afféle bőrből készített műlábat) és kocsin (afféle tolószéken) követte a sereget. Más változat szerint, mivel nehezen tudott lóra szállni, ő nevéhez fűződik a nyereg feltalálása is. Magas szárú csizmában, mankókkal ábrázolják.[14]
Hatása
szerkesztés- A Szun Pin Ököl ( ) vagy Szun Pin ( ) ökle (Szun Pin csüan ( ) 孙膑拳/孫臏拳) néven ismert egy hagyományos kínai kungfu stílus, amely a hosszú ököl irányzatok közé tartozik.[15]
- Szun Pin ( ) egyike annak a 32 történeti figurának, akinek karaktere megjelenik A három királyság regényes története XI (Romance of the Three Kingdoms XI) című videójátékban.[16]
Magyarul
szerkesztés- A háború művészete; ford., jegyz. Tokaji Zsolt, kalligráfia Gao Xue Hai; Szukits, Szeged, 2003
Irodalom
szerkesztés- Crump, James (tr.). Chan-kuo ts’e (A hadakozó fejedelemségek intrikái). San Francisco: Chinese Materials Center, Inc., 1979. (Második javított kiadás).
- Lau, D. C. (tr.). Chinese Classics: Mencius. Hong Kong: Chinese University Press, 1984.
- Liu Hsiang. Intrigues of Warring States (Csan-kuo c’e). Peking, 1920.
- Sawyer, Ralph D (tr., ed.). The Seven Military Classics of Ancient China. Boulder – San Francisco – Oxford: Westview Press, 1993. ISBN 0-8133-1228-0
- Sawyer, Ralph D. (tr., ed.). Sun Pin. Military methods. San Francisco – Oxford: Westview Press, 1995.
- Sima Qian. Shi ji (Történeti följegyzések). Zhonghua shuju, Beijing 1959.
- Sun Pin: The Art of Warfare. Lau, D.C. and Ames, Roger T. ISBN 0-345-37991-8
- Tokaji Zsolt (ford.). Szemelvények a Történetíró Feljegyzéseiből. Kínai–magyar irodalmi gyűjtemény II/5. Budapest: Balassi Kiadó, 1999.
- Tokaji Zsolt. Kínai jelképtár. Szukits Könyvkiadó, Szeged 2002. ISBN 963-9393-27-4
- Tokaji Zsolt (ford.). Szun Pin: A háború művészete. Szukits Könyvkiadó, Szeged 2003. ISBN 963-9344-63-X
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2241.
- ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162.
- ↑ A mai Santung ( ) tartományban található, Jangku ( )tól északkeletre.
- ↑ A mai Santung ( ) tartományban található Tungpu ( ) járás keleti részén lévő Csuancseng ( ).
- ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 14.
- ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 15.
- ↑ A Shi ji Xuan király uralkodását i. e. 342. és 324. közé teszi, de a helyes dátum i. e. 319-301. Lásd Lau (1984): 310.
- ↑ Sima Qian: Shi ji (1959): 1893-1894.
- ↑ Liu Hsiang (1920): 7/8b; vö. Crump (1979): 398-380.
- ↑ Például lásd Sima Qian: Shi ji (1959): 1845, 1893-1894, 2164 és 2351, valamint Liu Hsiang (1920): 4/6b; vö. Crump (0979): 154.
- ↑ http://baike.baidu.com/view/28441.htm
- ↑ Erről bővebben lásd Tokaji (2003): 197-208.
- ↑ Lásd Irodalom.
- ↑ Tokaji (2002): 242-243.
- ↑ Archivált másolat. [2010. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
- ↑ http://www.gamecity.net.cn/sangokushi/11/ China Gamecity RTK11 page