Szinice

falu Romániában, Mehedinți megyében
(Szvinica szócikkből átirányítva)

Szinice, 1911-ig Szvinica (románul: Svinița, szerbül: Свиница vagy Свињица) falu Romániában, a Bánságban, Mehedinți megyében, a Vaskapu-szorosban. Az egykori Nagy-Magyarország legdélebbi településeként tartják számon.

Szinice (Svinița)
A Trikule
A Trikule
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióDélnyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMehedinți
Rang község
Polgármester Nicolaie Curici (Mișcarea pentru Noul Mehedinți)[1]
Irányítószám 227440
SIRUTA-kód 113616
Népesség
Népesség741 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)
Népsűrűség7,64 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság42 m
Terület97 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 30′, k. h. 22° 06′Koordináták: é. sz. 44° 30′, k. h. 22° 06′
Szinice weboldala
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Orsovától 40 km-re délnyugatra, a Duna partján fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Neve szláv eredetű és végső forrása az ősszláv *svinja 'disznó' szó. Az elnevezés ókori eredetű lehet, mert az al-dunai római útnak a környékre eső szakaszát iter Scrofularumnak, 'malacok útjá'-nak nevezték. A mai név történeti alakjai: Zinicze (1443), Isvıniča (1569), Szvinyicze (1700 után), Svinica (1774).

Története szerkesztés

A falut 1968 és 1970 között följebb telepítették, mert a Vaskapu-erőmű építése miatt régi helyét elárasztották.

Szerb határőrtelepülés volt, 1775 és 1872 között a Román-bánáti Határőrezred egyik századának székhelye. 15691573-ban említették szerb ortodox kolostorát, amely később nyom nélkül elpusztult.[2] 18731880-ban Szörény vármegyéhez, 18761919-ben Krassó-Szörény vármegyéhez, 19191950-ben Szörény megyéhez, 19551968-ban Orsova rajonhoz tartozott. 1900-ban az újmoldovaitól az orsovai járáshoz csatolták.[3] 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[4]

A határőrség megszüntetése után lakói megélhetését a halászat biztosította. 1879-ben két kőszénbányája volt, mindössze négy-négy bányásszal.[5] 1955 és 1992 között határában, a Dunától három kilométerre fekvő tölgyesben uránbánya működött.[6] 1992-től 1995-ig, a Jugoszlávia elleni embargó idején a faluban virágzott a motorcsónakos csempészet, a Duna túlpartján fekvő Donji Milanovacra.[7]

Szerb lakói a mindennapi életben is a Julián naptárhoz igazodnak. Igen archaikus szerb nyelvjárásáról monográfia is megjelent.[8]

Népessége szerkesztés

  • 1900-ban 1419 lakosából 1291 volt szerb, 58 cigány és bolgár, 33 román és 26 magyar anyanyelvű; 1370 ortodox és 39 római katolikus.
  • 2002-ben 1132 lakosából 988 volt szerb, 119 román és 20 cigány nemzetiségű; 1053 ónaptárt követő ortodox és 74 ortodox vallású.

Politika szerkesztés

A 2012-es helyhatósági választásokon a Mișcarea pentru Noul Mehedinți 4 mandátumot, a Szociálliberális Unió 3 mandátumot, a Romániai Szerbek Szövetsége és a Partidul Poporului – Dan Diaconescu 1-1 mandátumott szerzett.[9]

Látnivalók szerkesztés

  • A falutól négy kilométerre délkeletre, a Duna partján álló Trikule (Tri Cule, Háromtorony) várrom alacsonyabban fekvő része a vízállás függvényében néha a folyó vízszintje alá kerül. Három, négyszög alaprajzú toronyból áll. A 13. század második fele és a 15. század eleje között épült, a 18. században a határőrség használta.
  • Szerb temploma 1751-ben épült.
  • Hat vízimalom, sok különböző méretű malomkerékkel. Egy kőből épült horizontális vízimalmát a nagyszebeni falumúzeumba szállították.
  • Fosszíliarezervátum (95 hektáron), ammoniteszek, belemniteszek, pörgekarúak és kagylók maradványaival.
  • Fügefesztivál, minden szeptember 6-án.[10] A faluban 2000 körül kezdődött jelentősebb fügetermesztés, mára Szinice Románia legjelentősebb fügetermő községe.[11]
 
Délszlávok Romániában

Jegyzetek szerkesztés

  1. polgármester[halott link]
  2. Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Kolozsvár, 2007. [2020. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 27.)
  3. Belügyi Közlöny 1900, 18. o.
  4. Belügyi Közlöny 1907, 2. o.
  5. Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881
  6. [1]
  7. Carmen Bulzan – Florina Bulzan: Interacțiune socială și comunicare interculturală în Clisura Dunării. Craiova, 2007, 333. o.
  8. Mile Tomić: Govor Svinicana. Beograd, 1984
  9. választások. [2020. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
  10. www.rodulpamantului.ro. [2009. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 2.)
  11. 'Cotidianul 2010. szeptember 2.. (Hozzáférés: 2011. március 2.)

Források szerkesztés