Főmenü megnyitása

Tábori György (drámaíró)

író, színházi rendező

Tábori György, vagy nemzetközileg ismert nevén George Tabori (Budapest, 1914. május 24.Berlin, 2007. július 23.) magyar író, forgatókönyvíró és színházi rendező, a 20. századi világszínház meghatározó alakja, Tábori Kornél fia, Tábori Pál magyar író, újságíró bátyja. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta.

Tábori György
Varga Imre domborműve, berlini lakóházán
Varga Imre domborműve, berlini lakóházán
Élete
Született 1914. május 24.
Budapest
Elhunyt 2007. július 23. (93 évesen)
Berlin
Sírhely Dorotheenstadti temető
Szülei Tábori Kornél
Házastársa Viveca Lindfors (1954–1972)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) színmű
Kitüntetései
  • Büchner-díj (1992)
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Walter-Hasenclever-Literaturpreis (1998)
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Nestroy színművészeti díj (2001)
  • Kainz Medal
  • Concordia Prize (1998)
  • Kassel Literary Prize (2001)
  • Ernst Hoferichter-díj (1987)
  • Berliner Kunstpreis (1981)
  • Mülheimer Dramatikerpreis (1990)
  • Peter-Weiss-díj (1990)
  • Goethe-érem (2000)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1997)
Tábori György weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tábori György témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Anyja, Elsa osztrák orvos lánya volt, innen Tábori kétnyelvűsége. Fiatalon költözött az akkori Európa színházi fővárosába, Berlinbe, de 1935-ben zsidó származása miatt el kellett hagynia az országot. Londonban a BBC-nek dolgozott és brit állampolgárságot szerzett. 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Bertolt Brecht és Max Frisch műveket fordított és forgatókönyveket írt. Ő írta például Alfred Hitchcock 1953-ban forgatott I Confess című filmjének forgatókönyvét).

Az 1950-es és '60-as években több darabját állították sikerrel színpadra New Yorkban, az elsőt (Menekülés Egyiptomba) 1952-ben a Music Boxban, Elia Kazan rendezésében. Saját művein kívül színpadi kollázsokat állított össze más szerzők, például Brecht műveiből, akit személyesen ismert, miként Thomas Mannt is.

1966-tól második feleségével, Viveca Lindforsszal, akinek három gyerekét adoptálta, öttagú színjátszó csoportot vezetett The Strolling Players néven.[1] 1971-ben visszatért Németországba. Életének ebben az utolsó korszakában főképp színházi területen dolgozott, főleg Berlinben, Münchenben, Brémában és Bécsben. 1989-től jórészt Ausztriában élt, de utolsó időszakát Berlinben töltötte. 1987-ben alapította és 1990-ig vezette a bécsi „Der Kreis” színtársulatot. Utolsó éveiben szinte háziszerzője volt a Brecht alapította Berliner Ensemble-nak, több darabját állították színre.

DíjaiSzerkesztés

  • 1976 – a Német Kritikusok Szövetségének díja
  • 1981 – a Berlini Művészeti Nagydíj és a Mannheimi Filmfesztivál Nagydíja
  • 1984 – a Mülheimi Drámaíró Díj
  • 1988 – Berliner Theaterpreis
  • 1991 – Peter Weiss díj
  • 1992Büchner-díj (a nem anyanyelvi németek közül elsőként kapta meg)

Fontosabb rendezéseiSzerkesztés

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • George Tabori: Companions of the left hand; Mifflin, Boston, 1946
  • Original sin. Novel; Boardman, London–New York, 1947
  • The caravan passes; Boardman, London–New York, 1951
  • 1952Menekülés Egyiptomba
  • 1953A császár ruhái
  • 1958Bruhaha
  • The journey; Transworld, London, 1959 (Corgi books)
  • The Good One; Pocket Books, New York, 1960 (Permabook)
  • 1960Brecht, Brecht (kollázs)
  • 1968The Niggerlovers; Kannibálok
  • 1969Pinkville
  • 1972Bohócok
  • 1975Sigmund öröme
  • 1977Az éhezőművész (Kafka nyomán)
  • Unterammergau oder Die guten Deutschen. Hörspiele, Essays; Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1981 (Edition Suhrkamp)
  • Son of a bitch. Erzählungen; németre ford. Ursula Grützmacher, Peter Sandberg; Hanser, München–Wien, 1981
  • 1983Jubileum
  • Spiele; németre ford. Ursula Grützmacher-Tábori, Peter Hirche, dalszöveg Volker Ludwig, előszó Peter von Becker; Prometh, Köln, 1984
  • Mein Kampf. Farce; németre ford. Ursula Tabori-Grützmacher, zene Stanley Walden; Burgtheater, Wien, 1987
  • 1990Babilonian Blues
  • Theaterstücke, 1-2.; Hanser, München–Wien, 1994

MagyarulSzerkesztés

  • A köd mögött; angolból ford. Ambrózy Ágoston; Anonymus, Bp., 1947
  • Jubileum. Színművek; Ab Ovo, Bp., 1996 (Abgang könyvek)
  • Mein Kampf (Harcom); ford. Kurdi Imre; Nemzeti Színház, Bp., 2010 (Nemzeti Színház színműtár, 178)

EmlékezeteSzerkesztés

2010. május 26-án emléktáblát avatott szülőháza, a VIII. kerület, Krúdy Gyula utca 16. homlokzatán a Magyar Színházi Társaság és a Fővárosi Önkormányzat (az emléktábla Varga Mátyás alkotása). Bécsben és Berlinben hasonló emléktáblák felavatására készülnek.

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés