Támár Imre (Törökszentmiklós, 1822. március 22.Nagykálló, 1873. április 7.) katolikus plébános.

Támár Imre
Született 1822. március 22.
Törökszentmiklós
Elhunyt 1873. április 7. (51 évesen)
Nagykálló
Foglalkozása pap

ÉleteSzerkesztés

Az egyházi pályát választván, 1845-ben felszentelték és Egyekre helyezték. Innét mint lelkészhelyettes Nagykállóba, majd Miskolcra küldte főpásztora segédlelkésznek, ahonnan 1848-ban az egri székesegyházhoz hitszónoknak nevezték ki. A szabadságharc mozgalmai őt is magukkal ragadták és 1849-ben tábori káplánságot vállalt, melyért a leveretés után öt hónapig fogságot szenvedett. Visszatérvén egyházmegyéjébe, egy ideig mint kunhegyesi lelkészhelyettes működött, míg 1850-ben ugyanott lelkész lett. 1859-ben átköltözött a pócspetri, 1861-ben a nagykállói plébániára. Nagy feltűnést keltett egyházi és politikai beszédeivel.

Cikkei a Religióban (1858-59. Lelkipásztori tárgyalások, 1860. Anglia ujból egyesülése a kath. egyházzal, 12 közlés, 1861. Fridrik és a kath. egyház Sziléziában); a Tanodai Lapokban (1860. Miként tanultak és tanítottak ezer év előtt); a Magyar Sionban (1864. A nagykállói plébánia története); az Idők Tanújában (1863. P. Deschamps conferentiai beszédeiből, Reményeink Oroszország egyesüléséhez, 1864. Egy orosz katekizmus, Visszapillantás a Jézus-társaság magyar származású tagjainak irodalmi működése és érdemei A-tól K-ig, Begovcsevics kéziratából); a Kath. Lelkipásztorban (több egyházi beszéd).

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Egri Emlékkönyv 1865. 288. l.
  • Borsodmegyei Lapok 1889. 72. sz.
  • Koncz Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 229. l. és gyászjelentés.