Táncházmozgalom

A táncházmozgalom ötlete a Budapesten működő Bihari Együttestől eredeztethető. Ők fedezték fel, hogy a nem megkomponált táncokat sokkal élvezetesebben adják elő a táncosok, mint a sokadszor előadott koreográfiát. Innen jött a gondolat, miszerint egy privát, csak a négy nagyobb budapesti táncegyüttes tagjait érintő táncházat kellene szervezni. Táncház viszont nincs élő, nem magnóról szóló zene nélkül. Így került képbe a SebőHalmos páros, akik addigra köztudottan a népi hangszeres zene elkötelezettjeivé váltak. 1972-ben egyedinek bizonyultak az országban, hiszen ők voltak az elsők, akik úgy nyúltak a népzenéhez, hogy annak Bartóki „tiszta forrását” igyekeztek szem előtt tartani úgy, hogy mindeközben mégis újat hozott az akkori ember számára.

Táncházmozgalom
UNESCO-ICH-blue.svg A Táncházmozgalom az emberiség szellemi kulturális örökségének része.
35 tanchaz 90cm.tif
Adatok
Ország Magyarország
Felvétel éve 2011
UNESCO azonosító
A Wikimédia Commons tartalmaz Táncházmozgalom témájú médiaállományokat.

Az első táncház megrendezésére 1972. május 6-án került sor a Liszt Ferenc téren. A SebőHalmos duó szolgálta a „talpalávalót”, a Bihari Együttes pedig házigazdaként szerepelt. Ugyanakkor ez a táncház oly mértékben sikeresen végződött, hogy felkeltette az utcáról betérő emberek érdeklődését is. Ekkor nézeteltérés alakult ki: a Bihari továbbra is a privát, szakszerű táncházat szerette volna, míg Sebő Ferenc, Halmos Béla, és Timár Sándor, a Bartók Együttes akkori vezetője jó ötletnek tartotta kinyitni az ajtókat, és beengedni a táncolni vágyókat. Így történt, hogy a Bartók Együttes ezek után átvette a táncházak szervezését, az azokon való oktatással együtt.

Néhány jellemző a „modern” táncházról, Halmos Béla tollából:

  • A táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc-zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként-eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg.
  • A népzene és a néptánc már nem ösztönösen hagyományozódik, hanem – a tudományos kutatás eredményeit és értékcentrikus szelekcióját alkalmazva – tudatos válogatás, összehasonlítás és összegzés után kerül be a táncházak repertoárjába.
  • A táncházmozgalom olyan kisközösségek összessége, amelyben a résztvevők aktívak, öntevékenyek és nem a „kitenyésztett” profik iparilag előállított termékeinek passzív hallgatói-nézői (ez egyben kemény munkát is jelent, hiszen a zene és a tánc csak hosszú, évekig tartó tanulás, rendszeres képzés, gyakorlás után válik szórakozása, de úgy, hogy már az első megtanult dallam vagy az első lépések is örömet okoznak).
  • A táncházmozgalom a kezdettől fogva azonos értékű, szuverén minőségként kezeli a magyar néphagyományok mellett a hazai nemzetiségek illetve a más népek folklórját is.
Halmos Béla

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

A táncházmozgalom indulása az 1970-es évek elejére datálható. Előzményeinek és szellemi előkészítőjének a Gyöngyösbokréta mozgalom (1931–1944), az 1950-es években a Magyar Állami Népi Együttes megalakulása, illetve több, amatőr népi együttes létrejötte, és az 1960-as években a Röpülj páva TV-vetélkedővel induló mozgalom. Kallós Zoltán személye megkerülhetetlen volt az Erdélybe látogató gyűjtők számára, az ő kalauzolása nélkül az induló táncházmozgalom sem juthatott volna táptalajhoz, általa ismerünk számtalan népdalt, balladát. Ezek az előzmények kellettek ahhoz, hogy végül, a 70-es évekre létrejöjjön a társadalomban a magyar népi kultúra megismerése és megélése iránti igény.

Az első táncházSzerkesztés

1972. május 6-án megnyílt Budapesten az első táncház Sebő Ferenc, Novák Ferenc, Halmos Béla és Martin György részvételével. A táncokat, zenéket színpadra kezdték alkalmazni mindenféle változtatás nélkül. Egy új szakma született. Megjelentek a néptáncosok, népzenészek, népdalénekesek, néptánc-koreográfusok, néptáncegyüttesek, népzenekarok, néptánckutatók és népzenekutatók.

A 70-es években kezdetben három ismertebb táncház-helyszínről beszélhetünk:

  • Fővárosi Művelődési Ház: amit havonta egyszeri alkalommal rendeztek meg.
  • A Budapesti Műszaki Egyetem „R”-klubja: ami lényegesen kisebb méretű táncház volt.
  • A Zuglóban található Kassák Művelődési Ház, avagy közismertebb nevén a Kassák-klub: amely mint a Sebő-együttes klubja működött.

A táncházmozgalom óriási lendülettel haladt előre. Rengeteg lelkes amatőr indult gyűjteni, zenekarok, táncegyüttesek, dalkörök alakultak. A táncház a városi fiatalok egyik szórakozási formájává vált.

A néptánctáborok lehetőséget kínáltak bárki számára, hogy a táncok származási helyén, a még élő, idős adatközlőktől személyesen tanulhassák meg a hagyományos kultúra értékeit.

A rendszerváltás utánSzerkesztés

Mára a táncházmozgalom nemzetközivé terebélyesedett. Minden jelentősebb magyar kolóniának van saját táncegyüttese és néha zenekara is. Az USA és Ausztrália minden nagyobb városában, Kanadában, Argentínában, Nyugat-Európában, Japánban, Hongkongban egyaránt. A tagok általában magyar származásúak, de nem magyar származású barátaik, házastársuk is gyakran részt vesz. Zenekaroknál már gyakoribb, hogy semmilyen magyar háttérrel nem rendelkeznek a zenészei.

A táncházmozgalom mintaértékűvé vált a világ folkloristái számára. A szakmai kutatók és a lelkes amatőrök sehol nem tudtak ilyen szerencsésen együttműködni.

Az rendszerváltás újabb nagy változást hozott. A táncházmozgalom intézményesülni kezdett. Elindultak a népzene iskolák (elsőként az Óbudai népzenei iskola) alap-, közép- és felsőfokon. A néptáncoktatás bekerült az általános iskolák órarendjébe. A Magyar Táncművészeti Főiskolán elindult a néptánc szak. Folkmagazin címmel lap indult, a www.tanchaz.hu címen pedig hivatalos honlap, amelyet azóta már rengeteg másik követett. Folkrádió néven internetes rádió indult, kizárólag népzenét sugározva. Szakmai rendezvények indultak, mint a Néptánc Antológia, a Szólótáncverseny, a Táncháztalálkozó és a szakmai Minősítő.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Abkarovits Endre: Népzene, néptánc, táncházmozgalom az ezredforduló előtt. Távol Betlehem. (Az egri Kálnoky László Társaság antológiája) Eger, 2000. 143-161. o.
  • Abkarovits Endre:Táncházi portrék. Hagyományok Háza, 2003
  • Abkarovits Endre: Negyvenéves a magyarországi táncházmozgalom. Csodaszarvas, IV. kötet, 183-220. o. Molnár Kiadó, 2012
  • Siklós László: Táncház; Zeneműkiadó, Bp., 1977 (Zeneélet)
  • A betonon is kinő a fű. Tanulmányok a táncházmozgalomról; szerk. Sándor Ildikó; Hagyományok Háza, Bp., 2006
  • A táncház módszer mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje. Felterjesztési anyag és dokumentáció az Unesco szellemi kulturális örökség megőrzését célzó legjobb gyakorlatok regiszterébe; szerk. Csonka-Takács Eszter, Havay Viktória; Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 2011
  • "Meg kell a búzának érni". A magyar táncházmozgalom 40 éve; szerk. Halmos Béla, Hoppál Mihály, Halák Emese; Európai Folklór Intézet, Bp., 2012
  • A hagyományos tánckultúra metamorfózisa a 20. században. Tudományos szimpózium a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 2010. június 11-12.; szerk. Bolvári-Takács Gábor et al.; Magyar Táncművészeti Főiskola, Bp., 2012 (Táncművészet és tudomány)
  • Jávorszky Béla Szilárd: A magyar folk története. Népzene, táncház, világzene; Kossuth–Hagyományok Háza, Bp., 2013
  • "Haza a magasban...", 2014–2016. A FolkEmbassy szabadegyetem és táncház előadásaiból készült jegyzetek válogatása; Hungarian FolkEmbassy-Magyar Népzenei Nagykövetség, Bp., 2016 (FolkEmbassy füzetek)
  • "Egy kicsi mindig hiányzott". Varga Gyula élete és munkássága; szerk. Solymos József; Déri Múzeum, Debrecen, 2016 + DVD-ROM (A debreceni Déri Múzeum közleményei)
  • Kővágó Zsuzsa–Kővágó Sarolta: A magyar amatőr néptáncmozgalom története a kezdetektől 1948-ig; Magyar Táncművészeti Főiskola, Bp., 2016 (A Magyar Táncművészeti Főiskola tankönyv- és jegyzetsorozata)