Tátra-osztály

osztrák-magyar hajóosztály

A Tátra-osztály az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi haditengerészetének rombolóosztálya volt.

Tátra-osztály
Hajótípusromboló
NévadóSMS Tátra
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Építő
  • Ganz
  • Kraljevica Shipyard
Általános jellemzők
Vízkiszorítás850 t
1050 t (teljes terhelés)
Hossz80,7 m
Szélesség7,8 m
Merülés2,42 m
3,2 m (teljes terhelés)
Hajtóműkazán, gőzturbina, 4 hajócsavar, 2000 tonna szén
Sebesség32,5 csomó
Fegyverzet
  • 2 db 10 cm-es L/50-es ágyú
  • 4 db 7 cm-es L/45-ös gyorstüzelő löveg
  • 2 db 7 cm-es L/45-ös légvédelmi löveg
  • 7 db 8 mm-es géppuska
  • 2 db 45 cm-es iker torpedóvető cső
Páncélzat
  • Övpáncél: mm
  • Fedélzet: mm
  • Lövegtornyok: mm
  • Parancsnoki torony: mm

  • Legénység105 fő
    A Wikimédia Commons tartalmaz Tátra-osztály témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Története szerkesztés

    A Huszár-osztályú rombolók elkészülte után a Tengerészeti Szekció felkért több hajóépítő vállalatot (Stabilimento Tecnico Triestino, Cantiere Navale Triestino et Monfalcone, Danubius, és a német Vulcan A.G. Stettin), hogy nyújtsanak be terveket egy 800 t vízkiszorítású rombolóra, A követelmények az új hajóosztállyal szemben: 32,5 tengeri mérföldes sebesség, gőzturbinás üzemmód, Yarrow kazánok 2/3 olaj- és 1/3 széntüzeléssel (legalább fele-fele arányban), a tárolható üzemanyag legyen elegendő 16 órás, azaz mintegy 530 tmf-es hatótávolságra; a fegyverzet 2 db 10 cm L50-es gyorstüzelő löveg, 3 db torpedóvetőcső 6 db 45 cm átmérőjű torpedóval.

    A pályázatot a Danubius Hajó- és Gépgyár nyerte. Az 1911. június 13-án kelt szerződésben 6 rombolót rendeltek meg.

    A rombolók tömege 977 tonnás lett. A hajók építése a az acélöntvény járókeretek és dobtárcsák használhatatlansága miatt késett.

    A rombolók ára egyenként 3.000.000 korona volt.

    A Lika és a Triglav megsemmisülése után a haditengerészet rendelt még négy darabot a hajóosztályból.

    Az osztály tagjai:

    Források szerkesztés

    Csonkaréti Károly: Császári és királyi haditengerészet, Hajja és Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2002, 54–71. o.