Távoli Szivárvány

Arkagyij és Borisz Sztrugackij tudományos-fantasztikus kisregénye

A Távoli Szivárvány (oroszul: Далёкая радуга) Arkagyij és Borisz Sztrugackij tudományos-fantasztikus kisregénye, a Delelő Univerzum 3. része. Magyarországon a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 2010-ben. A kötet másik – címadó – kisregénye a Menekülési kísérlet.

Távoli Szivárvány
SzerzőArkagyij és Borisz Sztrugackij
FőszerkesztőNémeth Attila
Burger István (sorozatszerkesztő)
Eredeti címДалёкая радуга
Ország Szovjetunió,  Oroszország
Nyelvorosz
Műfajsci-fi regény
disztópia
SorozatDelelő Univerzum
ElőzőMenekülési kísérlet
KövetkezőNehéz istennek lenni
Kiadás
KiadóZnanie Kiadó
Kiadás dátuma1963[1]
Magyar kiadóMetropolis Media
Magyar kiadás dátuma2010
FordítóWeisz Györgyi
BorítógrafikaSallai Péter
Média típusakönyv
Oldalak száma132[2]
ISBNISBN 9789639828551
SablonWikidataSegítség

Előzmények

szerkesztés

Borisz Sztrugackij szerint 1962 augusztusában Moszkvában került sor a science fiction műfajában dolgozó írók és kritikusok első találkozójára. Bemutatták Stanley Kramer Az utolsó part című filmjét,[3] amely az emberiség utolsó napjairól szól, egy nukleáris katasztrófa után haldokló világot mutat be. Ez a vetítés nagyon megdöbbentette a Sztrugackij-testvéreket. Borisz felidézi, hogyan szeretett volna akkor minden katonaembert, akivel ezredesi és annál magasabb ranggal találkozott, „Hagyjátok abba ..., az anyátokat, azonnal hagyjátok abba!” felkiáltással arcul ütni.[4]

Szinte azonnal a megtekintés után Sztrugackijék egy kortárs anyagon alapuló katasztrófaregény ötletével álltak elő, Az utolsó part szovjet változatával, ennek a munkacíme: a „Vadkacsák szállnak” (egy dal, aminek a regény vezérmotívumává kellett volna válnia) lett.[4]

Az első tervezetet 1962 novemberében kezdték el, és decemberben már be is fejezték. Az írók ezt követően még sokáig dolgoztak a művön, átdolgozták, átírták, rövidítették, újraírták. Ez a munka több mint fél évig tartott, mire a történet elnyerte a mai olvasó számára ismert végleges formáját.[4]

Történet

szerkesztés
  Alább a cselekmény részletei következnek!

A regény 2156-ban játszódik. A Szivárvány bolygót a tudósok évek óta használják kísérletek elvégzésére, beleértve a teleportációt is. Minden teleportációs kísérlet után egy úgynevezett „Hullám” jön létre a bolygón: két energiafal, amely a földtől az égig ér, a bolygó pólusától az egyenlítőig haladva, elégetve az útjukba kerülő összes szerves anyagot. Egészen a közelmúltig a hullámot rendszeresen meg lehetett állítani energiaelnyelőkkel. A következő teleportációs kísérlet eredményeként fellépő hullám azonban erősebb, mint bármelyik korábban előforduló, és nem lehet megállítani. Néhány órán belül elkerülhetetlenül elpusztítja az összes életet a bolygón.

Megkezdődik a tudósok, családtagjaik és a turisták evakuálása. A szállítási kapacitás azonban csak a lakosság töredékének elegendő, és sok tudós és művész ragaszkodik munkája vagy kutatásai eredményeinek megmentéséhez. Míg egyesek feladják és beletörődnek sorsukba, mások reménykednek a megmenekülésben. Kétségbeesetten szeretnék, hogy szeretteik biztonságban legyenek, még akkor is, ha maguk nem tudnak velük menni. Az idealista tudósok közül sokan még a saját helyüket is feladják az egyetlen űrhajóban, csak azért, hogy befejezhessék a munkájukat. Végül még az űrhajó kapitánya, Leonyid Gorbovszkij is a bolygón marad, és nyugodtan várja a közeledő Hullámot.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

szerkesztés
  • Mark Walkenstein, a Tariel-Kettő szigma-D deszant csillaghajó navigátora
  • Alekszandra Posztiseva, tudós
  • Leonyid Andrejevics Gorbovszkij, a Tariel-Kettő csillaghajó kapitánya
  • Matvej Szergejevics Vjazanicsin, a Szivárvány bolygó tudósainak igazgatója, Gorbovszkij régi barátja, űrpilóta
  • Kamill, titokzatos tudós
  • Étienne Lamondois, a modern null-fizika vezetője
  • Robert Szkljarov, laboratóriumi asszisztens, null-fizikus
  • Tánya, tanárnő, Robert szerelme
  • Fedor Anatoljevics Maljajev, tudós, feltaláló
  • Kaneko, tervező energiamérnök
  • Patrick, tudós, Robert munkatársa
  • Gina Pickbridge, vezető bolygóbiológus

Utóhatások

szerkesztés

A későbbi történetek Gorbovszkijt élve és egészségesen mutatják be. Közvetett módon azt feltételezik, hogy a helyzet hatástalanította magát, és a Hullámok megsemmisítették egymást, mielőtt elérték volna a fővárost. Mégsem ez volt a szerzők szándéka; ahogy később utaltak rá, egyszerűen megfeledkeztek Gorbovszkij sorsáról. A Déli Világ kronológiája tele van következetlenségekkel, amelyek közül talán Gorbovszkij csodás megmenekülése a legkiemelkedőbb.[4]

Megjelenések

szerkesztés

A kisregény eredetileg 1962-ben keletkezett, és először oroszul a szovjet Znanie Kiadó 1963-as Új jelrendszer (Новая сигнальная) című sci-fi-válogatásában jelent meg. Angol nyelven először Alan Myers fordította le, és a szovjet Mir Kiadó adta ki 1967-ben.

  • Menekülési kísérlet (2 kisregény, Metropolis Media, Budapest, 2010, fordította: Weisz Györgyi)
  • Menekülési kísérlet (E-könyv, Metropolis Media, Budapest, 2015, fordította: Weisz Györgyi)
  1. A keletkezés dátuma: 1962.
  2. A magyar kiadás Menekülési kísérlet címmel jelent meg (264 oldal), a kötet első kisregénye a Távoli Szivárvány.
  3. Az utolsó part a PORT.hu-n (magyarul)
  4. a b c d Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet (Metropolis Media, Budapest, 2010, Borisz Sztrugackij: Kommentárok a megtett úthoz (1961–1963) 249–252. oldal

További információk

szerkesztés