Távoli Szivárvány
A Távoli Szivárvány (oroszul: Далёкая радуга) Arkagyij és Borisz Sztrugackij tudományos-fantasztikus kisregénye, a Delelő Univerzum 3. része. Magyarországon a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 2010-ben. A kötet másik – címadó – kisregénye a Menekülési kísérlet.
| Távoli Szivárvány | |
| Szerző | Arkagyij és Borisz Sztrugackij |
| Főszerkesztő | Németh Attila Burger István (sorozatszerkesztő) |
| Eredeti cím | Далёкая радуга |
| Ország |  Szovjetunió,  Oroszország |
| Nyelv | orosz |
| Műfaj | sci-fi regény disztópia |
| Sorozat | Delelő Univerzum |
| Előző | Menekülési kísérlet |
| Következő | Nehéz istennek lenni |
| Kiadás | |
| Kiadó | Znanie Kiadó |
| Kiadás dátuma | 1963[1] |
| Magyar kiadó | Metropolis Media |
| Magyar kiadás dátuma | 2010 |
| Fordító | Weisz Györgyi |
| Borítógrafika | Sallai Péter |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 132[2] |
| ISBN | ISBN 9789639828551 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Előzmények szerkesztés
Borisz Sztrugackij szerint 1962 augusztusában Moszkvában került sor a science fiction műfajában dolgozó írók és kritikusok első találkozójára. Bemutatták Stanley Kramer Az utolsó part című filmjét,[3] amely az emberiség utolsó napjairól szól, egy nukleáris katasztrófa után haldokló világot mutat be. Ez a vetítés nagyon megdöbbentette a Sztrugackij-testvéreket. Borisz felidézi, hogyan szeretett volna akkor minden katonaembert, akivel ezredesi és annál magasabb ranggal találkozott, „Hagyjátok abba ..., az anyátokat, azonnal hagyjátok abba!” felkiáltással arcul ütni.[4]
Szinte azonnal a megtekintés után Sztrugackijék egy kortárs anyagon alapuló katasztrófaregény ötletével álltak elő, Az utolsó part szovjet változatával, ennek a munkacíme: a „Vadkacsák szállnak” (egy dal, aminek a regény vezérmotívumává kellett volna válnia) lett.[4]
Az első tervezetet 1962 novemberében kezdték el, és decemberben már be is fejezték. Az írók ezt követően még sokáig dolgoztak a művön, átdolgozták, átírták, rövidítették, újraírták. Ez a munka több mint fél évig tartott, mire a történet elnyerte a mai olvasó számára ismert végleges formáját.[4]
Történet szerkesztés
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A regény 2156-ban játszódik. A Szivárvány bolygót a tudósok évek óta használják kísérletek elvégzésére, beleértve a teleportációt is. Minden teleportációs kísérlet után egy úgynevezett „Hullám” jön létre a bolygón: két energiafal, amely a földtől az égig ér, a bolygó pólusától az egyenlítőig haladva, elégetve az útjukba kerülő összes szerves anyagot. Egészen a közelmúltig a hullámot rendszeresen meg lehetett állítani energiaelnyelőkkel. A következő teleportációs kísérlet eredményeként fellépő hullám azonban erősebb, mint bármelyik korábban előforduló, és nem lehet megállítani. Néhány órán belül elkerülhetetlenül elpusztítja az összes életet a bolygón.
Megkezdődik a tudósok, családtagjaik és a turisták evakuálása. A szállítási kapacitás azonban csak a lakosság töredékének elegendő, és sok tudós és művész ragaszkodik munkája vagy kutatásai eredményeinek megmentéséhez. Míg egyesek feladják és beletörődnek sorsukba, mások reménykednek a megmenekülésben. Kétségbeesetten szeretnék, hogy szeretteik biztonságban legyenek, még akkor is, ha maguk nem tudnak velük menni. Az idealista tudósok közül sokan még a saját helyüket is feladják az egyetlen űrhajóban, csak azért, hogy befejezhessék a munkájukat. Végül még az űrhajó kapitánya, Leonyid Gorbovszkij is a bolygón marad, és nyugodtan várja a közeledő Hullámot.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Szereplők szerkesztés
- Mark Walkenstein, a Tariel-Kettő szigma-D deszant csillaghajó navigátora
- Alekszandra Posztiseva, tudós
- Leonyid Andrejevics Gorbovszkij, a Tariel-Kettő csillaghajó kapitánya
- Matvej Szergejevics Vjazanicsin, a Szivárvány bolygó tudósainak igazgatója, Gorbovszkij régi barátja, űrpilóta
- Kamill, titokzatos tudós
- Étienne Lamondois, a modern null-fizika vezetője
- Robert Szkljarov, laboratóriumi asszisztens, null-fizikus
- Tánya, tanárnő, Robert szerelme
- Fedor Anatoljevics Maljajev, tudós, feltaláló
- Kaneko, tervező energiamérnök
- Patrick, tudós, Robert munkatársa
- Gina Pickbridge, vezető bolygóbiológus
Utóhatások szerkesztés
A későbbi történetek Gorbovszkijt élve és egészségesen mutatják be. Közvetett módon azt feltételezik, hogy a helyzet hatástalanította magát, és a Hullámok megsemmisítették egymást, mielőtt elérték volna a fővárost. Mégsem ez volt a szerzők szándéka; ahogy később utaltak rá, egyszerűen megfeledkeztek Gorbovszkij sorsáról. A Déli Világ kronológiája tele van következetlenségekkel, amelyek közül talán Gorbovszkij csodás megmenekülése a legkiemelkedőbb.[4]
Megjelenések szerkesztés
A kisregény eredetileg 1962-ben keletkezett, és először oroszul a szovjet Znanie Kiadó 1963-as Új jelrendszer (Новая сигнальная) című sci-fi-válogatásában jelent meg. Angol nyelven először Alan Myers fordította le, és a szovjet Mir Kiadó adta ki 1967-ben.
Magyarul szerkesztés
- Menekülési kísérlet (2 kisregény, Metropolis Media, Budapest, 2010, fordította: Weisz Györgyi)
- Menekülési kísérlet (E-könyv, Metropolis Media, Budapest, 2015, fordította: Weisz Györgyi)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A keletkezés dátuma: 1962.
- ↑ A magyar kiadás Menekülési kísérlet címmel jelent meg (264 oldal), a kötet első kisregénye a Távoli Szivárvány.
- ↑ Az utolsó part a PORT.hu-n (magyarul)
- ↑ a b c d Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet (Metropolis Media, Budapest, 2010, Borisz Sztrugackij: Kommentárok a megtett úthoz (1961–1963) 249–252. oldal
Források szerkesztés
- Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet (Metropolis Media, Budapest, 2010, 5–132. oldal)
- A kötet adatlapja Moly.hu
- Galgóczi Tamás könyvajánlója Ekultura.hu, 2010. december 2.
- Amikor nincs kiút – Sztrugackij: Menekülési kísérlet Sfmag.hu, 2011. január 10.
További információk szerkesztés
- Részlet a regényből Ekultura.hu
- A regény szövege (oroszul)
