Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) a magyar büntetőjog legsúlyosabb büntetése. Legfőbb jellemzője, hogy – az életfogytiglani szabadságvesztéssel ellentétben – az ítélet kizárja annak lehetőségét, hogy bizonyos idő elteltével a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét megvizsgálják.

ElőzményekSzerkesztés

A halálbüntetésSzerkesztés

Magyarországon 1990-ig a halálbüntetés volt a legsúlyosabb büntetés. 1990. október 31-én az Alkotmánybíróság Dr. Horváth Tibor (Halálbüntetést Ellenzők Ligája) kezdeményezése nyomán született határozata (23/1990.) – egy alkotmánybíró különvéleménye mellett – alkotmányellenesnek nyilvánította, és megsemmisítette a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint a Büntetés-végrehajtási Szabályzatról szóló 8/1979. (VI. 30.) IM rendelet halálbüntetésre vonatkozó részeit. Ezzel Magyarország követte Nyugat-Európa példáját, és eleget tett azoknak az elvárásoknak, amelyek szerint a diktatórikus rendszerrel együtt ezt az intézményt is fel kell számolni.

Az életfogytiglani szabadságvesztésSzerkesztés

Ezzel a kizárólag fegyház fokozatban végrehajtható életfogytig tartó szabadságvesztés vette át a csúcsbüntetés szerepét, melynek során a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés megkezdése után húsz évvel esedékes.

A jogi helyzet megváltozott 1999 márciusában, amikortól az 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) módosítása lehetővé teszi a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés (mozaikszóval: TÉSZ) kiszabását. Rendes (nem tényleges) életfogytig tartó büntetést továbbra is ki lehet szabni.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésSzerkesztés

A korábbi életfogytiglani ítéleteknél az ítéletben ki kellett térni arra, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátását legkorábban mikor lehet kezdeményezni. Ez legkevesebb 20 évvel a büntetés megkezdése után lehetett esedékes. Fontos, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - ez nem azt jelenti, hogy egy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott, akinél a feltételes szabadságra bocsátás pl. 25 év után kezdeményezhető, 25 év múlva szabadul is. A jogszabály csupán megadja a lehetőséget, hogy annak engedélyezését megvizsgálják. Így csak akkor helyezik feltételesen szabadságra a fogvatartottat, ha arra alkalmasnak találják, pl. jó magaviseletű volt, vagy nem jelent kockázatot a civil társadalom számára. Ez elég ritka. A módszer legfőképp arra szolgál, hogy általa érdekeltté tegyék az elítéltet az együttműködésben, a jó magaviseletben.

Ezen feltételes szabadságra bocsátást zárja ki a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés. Ilyen esetben ennek még csak a lehetőségét sem vizsgálják. Ennek megfelelően az elítélt - rendkívüli körülmény (pl. államfői kegyelem) hiányában - biztosan a fegyintézetben tölti élete hátralevő részét, függetlenül attól, hogy jó magaviseletű volt-e vagy sem.

Szakmai viták a TÉSZ körülSzerkesztés

Mivel a TÉSZ-szel sújtott fogvatartott magaviselete nem releváns a büntetés végrehajtásának tekintetében, sokan ellenzik ezt az intézményt a jogászok, a büntetés-végrehajtási szakemberek, a kriminológusok, a politikusok, de legfőképpen az emberi jogi szervezetek körében. Főleg azt emelik ki, hogy a reménytelenné váló fogvatartottal szemben nem marad a büntetés-végrehajtási intézet kezében olyan eszköz, amivel fegyelmezheti az elítéltet. Így az bármikor dühöngő, vagy akár gyilkoló fenevaddá változhat.

A támogatói azonban azzal érvelnek, hogy bizonyos bűnelkövetőknél minden lehetőséget ki kell zárni annak, hogy a társadalomba valaha is visszakerüljenek. Ezen csoport szerint nem kizárt, hogy egy elkövető - a szakembereket megtévesztve - magát a feltételes szabadságra bocsátásra alkalmasnak mutatja, valójában azonban továbbra is veszélyes. Az ellenzők körébe tartozik az Országos Kriminológiai Intézet. Az Európai Unióban a TÉSZ-t Magyarországon kívül még az alábbi országokban alkalmazzák: Franciaország, Észtország, Ausztria, Bulgária, Dánia, Írország, Olaszország, Hollandia, Egyesült Királyság.[forrás?]

TÉSZ a gyakorlatbanSzerkesztés

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt férfiak főszabály szerint a Szegedi Fegyház és Börtön (az ún. „Csillag”) fegyházépületének (csillag épület) harmadik emeletén található hosszúidejű speciális rezsimű körleten (HSR körlet), illetve a Budapesti Fegyház és Börtön "A" obejktumában[1] kezdik meg büntetésük letöltését, de fogad már "tészeseket" Sopronkőhida[2] és Sátoraljaújhely[3] is. Az életfogytig tartó (inkluzíve tényleges életfogytiglani) szabadságvesztésre ítélt nőket Kalocsán helyezik el.[4] [5]

A HSR lakóinak van arra lehetőség, hogy kérvényezzék áthelyezésüket normál rezsimbe, ez azonban ritka, ugyanis a HSR körlet hazai viszonylatban luxusnak számít. Hazánkban jelenleg több mint 30 fogvatartott tölt tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetést.

ForrásokSzerkesztés

  • Lándori Tamás: A Szegedi Fegyház és Börtön HSR körlete
  • A Szegedi Fegyház és Börtön hivatalos honlapja [1]
  • A Magyarország.hu portál jogszabálykeresője: [2]

- 23/1990. (X.31.) AB határozat - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény - 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól) - 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról)

  • Jelentés a Magyar kormány számára a CPT által 2007. január 30. és 2007. február 1. napja között tartott helyszíni vizsgálatról

JegyzetekSzerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap