Tóthpál Dániel

(1907–1936) erdélyi csángó költő

Tóthpál Dániel (Türkös, 1907. december 11.Budapest, 1936. június 10.) erdélyi csángó költő.

Tóthpál Dániel
Élete
Született1907. december 11.
Türkös
Elhunyt1936. június 10. (28 évesen)
Budapest
SírhelyÚj köztemető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers

Származása szerkesztés

Apja Tóthpál András (Türkös, 1884. május 19. – Skrobowa-Galícia, 1916. június 2-4.), anyja Jakab Péter Anna (Csernátfalu, 1884. január 31. – Türkös, 1974. május 15.) evangélikus vallású napszámosok és földművesek voltak. A házaspár Türkösben a Főutca 28. szám alatt lakott (a szocializmus alatt Lenin utca 166, 1990 után pedig Brassó út 166).

Korai évei szerkesztés

Tóthpál Dániel tanulmányait 1913-ban a türkösi általános iskolában, Köpe Lujza nevű tanítónál kezdte. Mind a négy évet kitűnő minősítéssel végezte. Harmadik osztályos volt, amikor apja az első világháborúban hősi halált halt.

A Tóthpál család az apa halála után nehéz anyagi körülmények között élt. Anyja ennek ellenére Dániel fiát beíratta a brassói Római Katolikus Főgimnáziumba, amelyet sikeresen el is végzett 1926-ban.

Bukaresti évei szerkesztés

1926 októberében Bukarestbe költözött ahol beiratkozott az Orvosi Egyetemre. Orvosi tanulmányait félbehagyva jogi tanulmányokat folytatott. Hogy fia tanulmányait támogatni tudja, anyja a türkösi házukat bérbe adta és Bukarestben vállalt különböző háztartási állásokat.

A bukaresti pezsgő élet magával ragadta: hétvégenként öt-hat magyar bál is volt, de a Bukarasti Magyar Operett Színház és a Kovács-féle vendéglő is a bukaresti csángók egyik találkozóhelye volt. Eljárt a Koós Ferenc Körbe, szervezői aktivitást is kifejtett ott. Ezekben az időkben számos verset írt, szerelemről, a magyar kisebbségi sorsról, az életről.

1928. november 19-én a Keleti Újság bukaresti szerkesztősége tudósítóként szerződtette. Ugyanez időtájt a kolozsvári Realitatea nevű, hetenként megjelenő román nyelvű újság bukaresti tudósítója is volt. De megjelentek írásai a sepsiszentgyörgyi megjelenő Délkelet című hetilapban (a lap 1932-ben szűnt meg). A Délkelet hasábjain Tóthpál Dániel írásait T.D. rövidítéssel publikálta.

1930. november 22-én megjelent első verseskötete Sírás az estben... címmel. A könyv borítója, melyet szobrász barátja Jakab András tervezett, egy az eget és a tökéletességet ostromló ifjút ábrázolt. A kötet elején Oscar Wilde idézet olvasható: "Ifjú ember első alkotása, amelyet élete tavaszán ad a világnak olyan legyen, akárcsak a tavasszal nyíló virág: igénytelenül egyszerű."Az első példányt saját magának dedikálta: "Első példány az első kötetemből, amely talán az első lépés is verseim révén a népem emlékezetében, a számomra biztosítandó kegyeletteljes leendő megemlékezések első lépcsején, Türkös 1930. április 20., Tóthpál Dániel"

Második verseskötete 1932 novemberében jelent meg Dalok és jajok címmel. A könyv borítóját, Hadnagy Árpád híres grafikus tervezte. Egy lantot pengető ifjút ábrázol, aki zenéjével, verseivel életre kelti az elesettségből, sebesültségből a barátját, a karizmatikus erdélyi fenyő gyógyító környezetében. A kötet elején a következő ajánlást írja a szerző:

"A csángó népé ez a kötet. Azé a népé, amelyről eddigé mindenki, még a saját fiai is csupán csak vettek, de viszontszolgálatul soha semmit, se semmit még szeretetet sem adtak. Talán e füzetben én sem adok sokat. Egypár személyes polémát, melyek tán anakrisztikusak is tünhetnek fel, ósdi forma- és gondolatköreik a mai szenzációhajhászó irodalmi különcködések közepett; ám szolgáljon mentségemül a tény, hogy én a népem primitív lelkületének írtam e verseimet, iparkodva alkalmazkodni annak egyszerű igényű szó és gondolatvilágához: legfőképp pedig a szándék szolgáljon mentségeműl, hogy amit adtam, azt szeretettel, minden anyagi és dicsszómj vágytól mentes önzetlen szeretettel adtam, nem várva érte semminemű viszontszolgálatot, – talán egy kis szeretetet. Türkös, 1932. november 10., Tóthpál Dániel."

Ebben a kötetben lírai nyíltsággal vall éntudatának állapotairól, a magyar lét és sors kisebbségi kérdéseiről.

1932 nyarán Tóthpál Dániel szervezi meg a csernátfalusi Papp-féle sörkertben a Zajzoni Rab István költő születésének századik évfordulójára tartott megemlékezést. Majd 1932. november 27-én, a bukaresti Zajzoni Rab István megemlékezésen is szervezői szerepet vállalt.

1932. november 22-én, Tóthpál Dániel befejezte egyetemi tanulmányait, majd az elkövetkező hat hónapban katonai kötelezettségeinek is eleget tett. Altiszti fokozattal szerelt le.

1933. március 11-én a bukaresti Jogi Egyetem diplomát állított ki a nevére (19561 sorszámmal).

Utolsó évek szerkesztés

1933. január 23-án, a 32/1933 -as rendelettel a brassói Ügyvédi Kamara ügyvédi bojtárként alkalmazta, igazolványát 1933. február 8-án kapta kézhez. A Hosszúfalu-Alszegben működő dr. Papp Endre ügyvédi irodája bojtárként alkalmazta.

Ezekben az években, Tóthpál Dániel elkötelezetten dolgozott a Hétfalusi Ifjúsági Egyesület létrehozásán. Számos előadást tartott több településen is, a trianon utáni helyzet túléléséről, a magyarság önszerveződéséről és jogainak kivívásáról.

Miután egy enyhén értelmi fogyatékos lányon tett erőszak elkövetésével vádolták, Budapestre költözött. 1934-ben Rómába utazott, ahol beiratkozott a római Jogi Egyetemre doktorálni. 1935 októberében a Nemzeti Szalonban Horthy Miklós üdvözlő beszéde után Tóthpál Dániel nyitotta meg az Erdélyi Képzőművészek Tárlatát.

1936 -ban egy római étteremben ételmérgezést kapott, így kénytelen volt hazautazni. Állapota annyira leromlott, hogy az 1. számú klinikára került, ahol sárgaság, fekete-sárgaság gyanújával és vese-elégtelenséggel kezelték. Tóthpál Dániel 1936. június 10-én halt meg májelégtelenségben. 1936. június 13-án temették el a budapesti Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe. Sírja a 135-ös parcella 18. sor 15. oszlopában található.

Irodalom szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés