Főmenü megnyitása

Törökkanizsa (szerbül Нови Кнежевац / Novi Kneževac, németül Neu-Kanischa) város és község Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben.

Törökkanizsa
(Нови Кнежевац / Novi Kneževac)
A Szent György vértanú római katolikus templom
A Szent György vértanú római katolikus templom
Törökkanizsa címere
Törökkanizsa
címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bánsági
KözségTörökkanizsa
Rang városi jellegű település
Polgármester Dragan Babić
Irányítószám 23330
Körzethívószám +381 230
Rendszám KI
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség6960 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság71 m
Terület124,0 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Törökkanizsa (Szerbia)
Törökkanizsa
Törökkanizsa
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 03′, k. h. 20° 06′Koordináták: é. sz. 46° 03′, k. h. 20° 06′
Törökkanizsa
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökkanizsa
témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Szegedtől délre, Magyarkanizsával átellenben, a Tisza bánáti oldalán fekszik.

A község településeiSzerkesztés

Törökkanizsán kívül nyolc falu tartozik a községhez (zárójelben a szerb név szerepel):

TörténeteSzerkesztés

 
A görögkeleti templom

Törökkanizsa és környéke már az ősidőkben is lakott hely lehetett, mellyet a területén talált őskori és népvándorlás korából származó leletek is bizonyítanak.

Törökkanizsa Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1200-ban említették először Kenesna néven.

1237-1240. között Kenesna, 1332-ben Reu Kanizsa, 1337-ben Kanisa (Temes) néven írták.

A Tisza révjének mindkét oldalán kialakult egy-egy Kanizsa nevű helység. A két Kanizsa fontos tiszai átkelőhely volt, melyről Anonymus is megemlékezett honfoglalás történetében, és a Gellért legenda írója is Csanád és Ajtony harcában.

1237. körül a bodrogi Kanizsa határjárásávan említették a révet. A csanádi oldalon levő neve a 14. században Révkanizsa volt, mely 1337-ben részben köznemesi birtok volt.

Kanizsa korán kereskedelmi gócponttá fejlődött; egykor mezőváros lehetett, 1329-ben már említették csütörtöki napon tartott hetivásárát is.

1333-ban már egyházas hely volt, nevét a pápai tizedjegyzékben is említették. Ez évben papja 72 garas, 1334-ben 7 és fél garas, 1335-ben 1 és fél garas pápai tizedet fizetett.

A település dővel a Tisza jobb partjára is átterjedt, s ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ben van első ízben adatunk (Ó-Kanizsa). A városban királyi sókamara hivatal is működött.

A 15. század elején azonban a kanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket és földesúri hatóság alá kerültek.

1401. január 17-én Zsigmond király Kanizsát Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe.

1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, aki a helységet elzálogosította Bakócz bíboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszegét.

A mohácsi vész után Kanizsa török uralom alá került. 1542-ben pedig itt szállította át hadait a Tiszán Begler bég.

1557-1558-ban a temesvári defterdár 85 házat írt itt össze, lakosai ekkor mind magyarok voltak. 1582-ben már csak négy magyar lakost talált itt a török adószedő, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak.

A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Rév-Kanizsára. 1647-ben is lakott helységként volt említve, 1717-ben pedig már ismét 40 házból állt. 1738-1739-ben pedig pestisjárány pusztított a lakosok között.

A törökök kiűzetése után kezdték a helységet Török-Kanizsának nevezni. 1718-ban Török-Kanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyéhez csatolták.

1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet.

A kanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg.

1832. augusztus 2-án Törökkanizsa országos és hetivásárok tartására is kiváltságot nyert.

1838-ban Szerviczky György volt a település földesura, majd az 1900-as évek elején Vizeki Tallián Béla tanácsos és neje báró Baich Mária, Törökkanizsai Schulpe Vilmos és Alfonz, gróf Maldeghem Mária, Georgina, Albertina és Károly, valamint Weiszhut Lajos volt a helység legnagyobb birtokosa. A községben álló kastélyok közül az egyiket 1793-ban Szerviczky György építtette. A két Tallián-féle kúria közül az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült.

A községbeli római katolikus plébánia már 1333-1335-ben fennállt. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Mostani plébániája csak 1807-ben alakult. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni, és örökösei 1858-ban fejezték be.

A Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd kötötte össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat1885-ben Szegedről hozták és 80.000 forint költséggel állították fel.

A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásának volt a székhelye. 1897-ben a Szeged–Karlova-vasútvonal megnyitásával vasúti kapcsolata lett.

1910-ben 4938 lakosából 3168 magyar, 62 német, 1664 szerb volt. Ebből 2995 római katolikus, 1674 görögkeleti ortodox, 10 izraelita volt.

A községhez tartozott Firigyháza puszta, Parlag-major, Tallián-major, Új szállás-major, Budzsáki tanyák és Kupuszina is.

FejéregyházSzerkesztés

Firigyháza-puszta helyén a középkorban Fejéregyház helység feküdt, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott és azok sorsát osztotta meg. Az 1514. évi pórlázadás alkalmával a helység legnagyobb része elpusztult. Thelegdy Gábor 1514 június 30-án elpusztított birtokait a budai káptalannak engedte át; de Telegdy Miklós és Ferenc ellene mondtak a beiktatásnak; az e miatt támadt per még 1526-ban is folyt és a Thelegdyek javára dőlt el, mivel még később is itt találjuk őket.

A török hódoltság első évtizedében a helység elpusztult. A 17. század közepe körül rácok költöztek ide, akik a helység nevét, melyet a 16. században Félegyháznak is neveztek, Felityre ferdítették el.

1647-ben Horváth-Voxith István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc lett e puszta birtokosa.

1681-ben I. Lipót király Solt vármegyei pusztaként Gbelani Miklósnak, Mihalek Miklósnak és társainak adományozta.

A törökök kiűzetése után a temesvári bánsághoz tartozott és Firigyháza néven volt ismeretes. 1781-ben a török-kanizsai uradalommal együtt Szerviczky Márkus vette meg. E család 1804-ben Csongrád vármegyéből haszonbéreseket telepített ide.

1858-ban a telep önálló község lett. Később ismét pusztaként Törökkanizsához csatolták.

Nevezetes emberekSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Demográfiai változásokSzerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
7246 7784 8235 8134 8166 8062 7581[2] 6960[1]

Etnikai összetételSzerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 4369 57,63
Magyarok 2657 35,04
Jugoszlávok 131 1,72
Cigányok 107 1,41
Horvátok 37 0,48
Montenegróiak 20 0,26
Macedónok 19 0,25
Szlovének 7 0,09
Németek 6 0,07
Románok 5 0,06
Bunyevácok 5 0,06
Albánok 5 0,06
Szlovákok 4 0,05
Muzulmánok 3 0,03
Ukránok 2 0,02
Oroszok 1 0,01
Bolgárok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

 
Törökkanizsa egy régi térképen