Törpemaréna

halfaj

A törpemaréna (Coregonus albula) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Törpemaréna
Régi rajz a halról
Régi rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae)
Nem: Coregonus
Faj: C. albula
Tudományos név
Coregonus albula
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Törpemaréna témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpemaréna témájú médiaállományokat és Törpemaréna témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

A törpemaréna élőhelye Észak-Európa országai Svédország, Finnország, Dél-Norvégia, a Balti-tenger vidéke egészen Észak-Oroszországig. Betelepítés útján került a Waginger-tóba (Bajorország), Franciaországba és Dél-Oroszországba. Magyarországon alkalmi vendég a Dunában. Több alkalommal kísérleteztek magyarországi telepítésével 1955-ben és 1958-ban a Balatonba helyeztek ki zsenge ivadékot, de a faj nem tudott alkalmazkodni a sekély és erősen felmelegedő vízhez. Utoljára 1972.-ben a Duna felső szakaszán sikerült két példányát azonosítani.[1]

  • Coregonus albula albula
  • Coregonus albula vodlosericus

Megjelenése

szerkesztés

A teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Kúp alakú feje viszonylag apró a testéhez viszonyítva. Az orra hegyes, szájnyílása kicsi, és felső állású. Szűk szájnyílása csak a szem elülső szegélyéig ér, rézsút felfelé irányul. Alsó állkapcsa kissé előrenyúlik. Szemei nagyok, körülbelül olyan hosszúak, mint az orra. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké és oldalvonala teljes. A hátúszó 11-13, farok alatti úszója 13-17 úszósugár merevíti és a mélyen kimetszett farokúszó között zsírúszó van. Az első kopoltyúíven 36-52 hosszú, sűrűn elhelyezkedő kopoltyútüske van. Háta sötét, kékesen vagy zöldesen csillogó, oldala és hasoldala ezüstösen fehér. Úszói sötéten szegettek szürke színűek. Testhossza 15-30 centiméter, a leghosszabb példányok a (Ladoga-tó)ban élnek, ezek elérik a 45 centiméteres hosszúságot is.

Életmódja

szerkesztés

A törpemaréna a tavakban csapathalként a nyílt vízben él, a sekélyebb parti részek homok- vagy kavicspadjait csak íváskor keresi fel. A Balti-tengerben vándorhal. Tápláléka planktonrákok (vízibolhák, kandicsrákok stb.).

Szaporodása

szerkesztés

A szeptember és december közötti ívási időben a folyókba úszik fel. Ikrái (a nőstény nagyságától függően 3000-14000 darab között lehet) a fenéken homokos aljzaton tapadnak meg. A kelési idő 100-150 nap 6-7 Celsius-fokos vízhőmérsékletnél. A fiatalok nagyon gyorsan nőnek, és már 2. életévük végén ivarérettek.

Horgászata és felhasználása

szerkesztés

Védett és ritka állat, azonban Finnországban korlátok között, de engedélyezett a horgászata. Az áramlatban felfelé törekvő halat speciális merítőhálóval fogják a finn horgászok kihasználva azt a tulajdonságát, hogy időnként megpihen a folyómeder mélyedéseiben.[2] Az ország belső területein horgásszák és a finn konyha ínyenc falatjait adja. .[3]

  1. 61. Törpe maréna – Coregonus albula (Linnaeus, 1758). Tankönyvtár.hu. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, 2006 (Hozzáférés: 2007. május 20.)
  2. Kukkolaforsen A maréna merítős horgászata. [2013. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
  3. A finn konyha: A hal (kala). [2010. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 1.)