Turós Emil

(1906-1991) magyar mesterszakács, szakíró
(Túrós Emil szócikkből átirányítva)

Turós Emil (Budapest, 1906. február 4. — Budapest, 1991. december 22.)[1] szakácsmester, szakíró, Turós Lukács szakácsmester bátyja.

Turós Emil
Született1906. február 4.
Budapest
Elhunyt1991. december 22. (85 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamesterszakács
SablonWikidataSegítség

Életrajz szerkesztés

Szülei, id. Turós Lukács és Leicht Matild erdélyi származásúak voltak, ezért 1922-ben a trianoni előírások miatt az egész család visszatelepült Kolozsvárra. Édesapja akaratából másfél évig lakatosinasnak kellett lennie, amihez semmi kedve sem volt. Ezért megszökött.

A rendőrség azzal vitte vissza a szülői házhoz, hogy ha továbbra is kényszerítik a gyereket a neki nem tetsző pályára, úgy a szülőket felelősségre fogják vonni. Szerencsére ezek után már engedélyezték, hogy a kolozsvári New York Szállóba beálljon szakácstanulónak.

Mestere, Forrai József, kinek már édesapja is urasági szakács volt a Bethlen és Teleky családnál. Forrai József mellette tanult, majd a grófok segítségével a bécsi Jockey Club-ban folytatta tanulmányait.

Ezt a szellemet adta át Turós Emilnek, és a szintén kuktáskodó öccsének, Turós Lukácsnak. Emil 1925-ben szabadult a kolozsvári New Yorkban, majd Bukarestben dolgozott. Itt azonban rövidesen besorozták a román hadseregbe. Ekkor egy teljes havi fizetése árán szerzett egy útlevelet, és Budapestre jött, ahová később öccse is követte.[2]

Pályája ezután már töretlen. 1928-tól neves budapesti szállodákban, szanatóriumokban, vendéglátóhelyeken tevékenykedett. Park és Liget szanatórium Rt., Svábhegyi szanatórium, Royal Szálló étterme, Zsigmond László étterme, Városházi étkező és Diétás étterem.

1937. április 26-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Földi Borbálával, Földi Miklós és Paulen Gizella lányával.[3]

1935-től a Bristol Hotel konyhafőnöke, 1941-től az Elzett Rt.-nél vezető szakács. 1942-ben az Elysée kávéházban, 1943 és 1951 között a Budapesti Vendéglátó Vállalatnál, 1952-ben a V. kerületi Vendéglátó Vállalatnál konyhafőnök. Ezután 1954-ig a Minisztertanács balatonőszödi üdülőjének konyháját vezette. Még ugyanebben az évben májustól szeptemberig a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumban tanfolyami előadó. 1954 és 1962 között a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője.

Közben sokat dolgozott külföldön is: Borszékfürdőn, Szováta fürdőn, 1952-ben a Lipcsei Vásár magyar éttermében konyhafőnökösödött, 1957-ben pedig Párizsban a Nemzetek Éttermében. 1958-ban 8 hónapig dolgozott a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének konyhafőnök helyetteseként Venesz József mellett. Több ízben volt a magyar delegáció vezetője Frankfurt am Mainban a Nemzetközi szakácskiállításokon, Angliában a Torquay-i Gasztronómiai Fesztiválon és 1966-ban a floridai Miamiban rendezett: „Főszakácsok a dobogón” versenyen. Minden alkalommal, aranyéremmel tértek haza.

Temérdek elfoglaltsága mellett maradt még ideje a szakmát továbbadni a következő nemzedéknek, mint szakoktató. Számtalan tanuló nőtt fel a keze alatt.

1964-től 1968-ig a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főosztályának kísérleti konyháját szervezte és irányította, egészen nyugdíjba vonulásáig. Számos olyan korszerű ételt itt „állítottak elő” először, melyek ma már nélkülözhetetlenek a háztartásokban s a nagyüzemi konyhákban egyaránt. Többek között gyorsfagyasztott élelmiszerekkel végeztek sorozatos próbafőzéseket, de kísérleteztek különböző porított levesek gyártásával is.

A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alapító tagjai közé tartozott, annak alelnöke, majd örökös tiszteletbeli alelnökévé lett.

Turós Emil szorgalmas önképzéssel kulturált, nagynevű mesterévé vált a gasztronómiának. Magas fokon sajátította el a francia nyelvet s a francia konyhaművészetet is. Tudatos szakember volt, aki nemcsak a gyakorlat erejével, de a toll fegyverével is harcolt a „fehér sapka becsületéért”. A nemzetközileg is elismert szakíró könyveit idegen nyelvekre is lefordították. Önálló szakirodalmi munkássága mellett számos könyv megírásában társszerzőként vett részt.

A Vendéglátás (folyóirat) című szakfolyóiratban megalapításától, mint egy 20 évig rendszeresen írt cikksorozatokat is. (Ételek tejtermékekből, Kímélő ételek, Régi ételek - új ízek) Publikációival is jelentősen hozzájárult étkezési szokásaink, kultúránk megújításához. A Vendéglátás című szaklapnak rendszeres és megbecsült cikkírója volt. A magyar mesterszakács nők nemzedékeit tanította sütni-főzni oly módon is, hogy szakácskönyveket és tankönyveket írt, vagy társszerzőként működött közre létrejöttükben.

A szakmában eltöltött csaknem hat évtized alatt sok ötlettel szolgálta a magyar vendéglátást.

Könyvei szerkesztés

  • Gyorsételek szakácskönyve
  • Tejtermékek az étlapon
  • A mai nő szakács könyve (Tréfás Sándorral)
  • Vendéglátóipari konyhatechnológia[4]
  • Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia (Venesz Józseffel,[5]
  • Vendéglátóipari technológia (Schulhof Géza és Túrós Lukáccsal közösen,[6]
  • Sütés főzés[7]
  • Zöldségfélék, saláták, gyümölcsételek[8]
  • Ételek, ízek, fűszerek[9]
  • Vad-Hal Szakácskönyve (Venesz Józseffel,[10]
  • A szakácsmesterség kézikönyve (Venesz Józseffel,[11]
  • Nagy salátakönyv[12]
  • Új szakácskönyv[13]
  • A legízletesebb receptjeim[14]
  • A mi szakácskönyvünk (Turós Lukáccsal,[15]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Népszabadság, 1992. január 13.
  2. Családtag közlése.
  3. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 474/1937. folyószáma alatt.
  4. (1956.)
  5. Novorg Kiadó, Budapest, 1961, 1964, 1988.)
  6. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1964.)
  7. 1967.
  8. (Minerva, Budapest, 1967.)
  9. (1970. A/5 méretben 33 oldal)
  10. Corvina Kiadó - 1972. Budapest: szlovák nyelven is - 251 s. - 251 p.)
  11. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976, 1980.)
  12. (1989, 205 recept)
  13. (Totem Könyvkiadó, Budapest, 1992.)
  14. (Merényi Kiadó 1995.)
  15. Anno Kiadó, Budapest, 1996, 1998. ISBN 963-85485-8-4)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Magyar Nemzet, 1992. január 17.