Tűlevelű erdők és rokon társulások

Hegyvidéki tűlevelű erdő (Vaccinio-Piceetea) Csehországban, a Krušná hora fennsíkon
A 14 szárazföldi biom a WWF szerint[1]
  11. Tundra
  14. Mangrove
   Szikla és jég

NövénytársulásaikSzerkesztés

A tűlevelű erdők és rokon társulások (Abieti-Piceea Hadač 1967) divízió a növénytársulástan egyik alapkategóriája. Borhidi Attila (2003) felosztása szerint ez a taxon Magyarország növénytársulásainak 13. nagy csoportja.

A Kárpát-medencében a fenyvesek alapvetően extrazonális helyzetűek; igazi változatosságuk a hideg mérsékelt égövben figyelhető meg. Hazánkban csak három társulástani osztályuk fordul elő:

Földrajzi helyzetükSzerkesztés

Az összes tűlevelű erdő az északi féltekén, zömmel a mérsékelt égövben alakult ki. Ennek fő oka, hogy a fenyőfélék (Pinaceae) a déli féltekén nem terjedtek el.

A biomoknak a WWF által felosztása szerint (ábra) a tűlevelű erdők három biomra jellemzőek:

élőhelyeire. Magyarul ez a megkülönböztetés problémás, mivel a magyar szaknyelv (tartalmilag helyesen) a tajgát tekinti a „mérsékelt övi tűlevelű erdő” alaptípusának.[4]

TajgaSzerkesztés

A tajga a Föld legnagyobb területet foglakló biomja az északi féltekén a mérsékelt övi lomberdők és a tundra között.

Mérsékelt övi tűlevelű erdőkSzerkesztés

A szűkebb értelemben (tehát a tajga nélkül) vett mérsékelt övi tűlevelű erdők a mérsékelt övi lombhullató erdők övében, intrazonálisan jelennek meg. Ebbe a kategóriába több, egymástól eltérő erdőtípust soroltak be:

Ezekben az erdőtípusokban tűlevelűek, örökzöld és lombhullató fafajok egyaránt nőhetnek. Jellegzetes nemzetségeik:

Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdőkSzerkesztés

Ezek a tűlevelűek által uralt, zárt lombsátrú trópusi erdők leginkább Mexikó egyes területeire és a Karib-tenger némely szigeteire jellemzőek; ezek mellett Délkelet-Ázsiában fordulnak elő. Sok helyen kéttűs fenyők (Pinus spp.) és tölgyek (Quercus spp.) uralják őket. Sok bennszülött növény- állat és zuzmófaj él bennük, különösen idősebb állományaikban. A vándorló lepke- és madárfajok kedvelt pihenőhelyei. Szárazabb típusaik gyakran kigyulladnak.[6]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés