Főmenü megnyitása

A Tűzmadár (franciául: L'Oiseau de feu; oroszul: Жар-птица, Zsar-ptyica) egy balettelőadás, az orosz zeneszerző, Igor Stravinsky műve. Az 1910-es évadban, Szergej Gyagilev Párizsban működő Orosz Balett Társulata mutatta be, Mihail Fokin koreografálásával. A forgatókönyvet Alekszandr Benua írta; Mihail Fokin az orosz Tűzmadár mesét vette alapul, melyben a madár egyaránt jelenthet áldást, de átkot is a tulajdonosának. Az 1910. június 25-én tartott bemutató Párizsban nagy sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok előtt.

A balett történelmi jelentőséggel bír, nem csak mint Sztravinszkij úttörő darabja, de úgy is, mint a Gyagilev és a zeneszerző együttműködésének kezdete, amelyből később megszületett a Petruska, a Tavaszi áldozat, a Pulcinella és más művek.

HáttérSzerkesztés

A zeneszerző apja Fjodor Sztravinszkij, a Cári Opera igazgatója Szentpéterváron, anyja Anna Sztravinszkaja, született Holodovszkaja, amatőr énekesnő és zongorista, régi orosz család sarja. Fjodor társulata sok vezető orosz zenésszel tartott kapcsolatot (köztük Rimszkij-Korszakov, Borogyin, Muszorgszkij). Ennek révén Igor zeneileg intenzív közegben nőtt fel.[1] 1901-ben jogi tanulmányokat kezdett a Szentpétervári Egyetemen. Miután lenyűgözte Rimszkij-Korszakovot néhány korai kompozíciójával, az idős zeneszerző irányításával kezdett el dolgozni. Mentora halála után, 1907-ben több művet is szerzett, többek között az F-moll zongoraszonátát (op. 1.), 1908-ban pedig a zenekarra írt Tűzijáték című darabját.[2][3]

1909-ben mutatták be a Tűzijátékot, Szentpétervárott. A közönség soraiban ott volt a társulat vezetője, Szergej Gyagilev, aki abban az időben tervezte bemutatni az orosz zenét és művészetet a nyugati közönségnek[4] Eredetileg Gyagilev is jogot tanult, de érdekelte az újságírás és a színház világa is.[5] 1907-ben kezdte színházi karrierjét öt koncertjének bemutatásával Párizsban; a következő évben bemutatta Muszorgszkij operáját, a Borisz Godunov-ot. 1909-ben, szintén Párizsban, ő alapította az Orosz Balett Társulatot, akik többek között az Igor herceget és a Seherezádét vitték színre. Ezekhez a művekhez Gyagilev Mihail Fokin koreográfust hívta meg, a díszlet- és ruhatervező Leon Bakszt volt, a táncosok egyike pedig Vaclav Fomics Nyizsinszkij. Gyagilev szándéka azonban az volt, hogy létrehozzon egy új, működőképes, jellegzetesen 20. századi társulatot, ehhez keresett friss, tehetséges zeneszerzőket.[6]

Keletkezés és premierSzerkesztés

Alekszandr Benua azt írta 1910-ben, hogy ő már két évvel korábban javasolta Gyagilevnek az orosz nemzeti balett fellendítését.[7] Az ötlet annál is inkább vonzó volt, mivel a franciáknál ismét feléledt az érdeklődés az orosz táncok iránt, valamint az állami opera nagyon drágán működött. Az ötlet, hogy összekeverjék a mitikus Tűzmadarat a Halhatatlan Koscsej orosz népmesével, talán egy népszerű gyermekvers révén született meg. Jakov Polonszkij, Téli utazásában (1844) olvashatjuk:

És álmaimban láttam magamat egy farkas hátán

Ahogy megyek az erdő ösvényén
Hogy megütközzek a varázslócárral
Azon a földön, ahol a cárevna ül a zár és a kulcs alatt,
Felrakva egy tömör fal mögé.
Kertek veszik körül az üvegpalotát;
Tűzmadarak dalolnak éjszakánként
És arany gyümölcsből csipegetnek. 

JegyzetekSzerkesztés

  1. Walsh, Stephen: Stravinsky, Igor, §1: Background and early years, 1882–1905. Grove Music Online, 2012. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  2. Walsh, Stephen: Stravinsky, Igor, §2: Towards The Firebird, 1902–09. Grove Music Online, 2012. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  3. Stravinsky, Igor, §11: Posthumous reputation and legacy: Works. Grove Music Online, 2012. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  4. White 1961, pp. 52–53
  5. Diaghilev, Serge. The Oxford Dictionary of Music Online edition, 2012. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  6. Griffiths, Paul: Diaghilev [Dyagilev, Sergey Pavlovich]. Grove Music Online, 2012. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  7. Benois' 1910 article: "Two years ago I gave voice … to the dream that a true 'Russian (or perhaps Slavonic) mythology' would make its appearance in ballet"; quoted in Taruskin (1996), p.555