Tahy Sándor

Vitéz Tahy Sándor László (Nyíregyháza, 1896. április 9. – Mansue, 1918. március 7.) az Osztrák–Magyar Monarchia nyolc légi győzelmet elérő pilótája az első világháborúban.

Tahy Sándor
Született	1896. április 9. , Nyíregyháza
Meghalt	1918. március 7. (21 évesen) Mansue
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	tüzérség, légierő
Rendfokozata	főhadnagy
Egysége	Flik 19, Flik 51J
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Katonai érdemkereszt Osztrák Császári Lipót-rend Vitézségi Érem Signum Laudis
A Wikimédia Commons tartalmaz Tahy Sándor témájú médiaállományokat.

Élete

Tahy Sándor 1896. április 9-én született Nyíregyházán. 1914-ben lépett a hadsereg kötelékébe; zászlós lett a 6. tüzérezrednél. Az alakulatot később a 15. nehéz tábori tüzérezredbe integrálták. 1915. szeptember 1-én előléptették hadnaggyá. 1916 elején Tahy kérte a Légjárócsapatokhoz való áthelyezését. Október 25-ére elvégezte a bécsújhelyi megfigyelőtiszti tanfolyamot, és az olasz frontra, a 12. repülőszázadhoz irányították. Nem sokkal érkezése után összeveszett parancsnokával, Gruber Árpáddal, de az ugyanott, Haidenschaftban állomásozó 19. repülőszázad hajlandó volt őt átvenni.

1916. december 3-án Tahy és Heinrich Machner pilóta a Trieszt ellen vonuló olasz bombázókat támadta kétüléses felderítő gépével és Goriziánál sikerült lelőniük az egyik Caproni Ca.1-et. 1917. május 11-én Ernst Heinz pilótával Vertoiba körzetében kényszerített földre egy Nieuport felderítőt. A 10. isonzói csata (1917. május 12.-június 6.) alatt újabb két légi győzelmet aratott: május 14-én Mernánál, június 3-án pedig Sobernél lőtt le egy-egy olasz Nieuportot. Június 26-án Fejes István pilótával közösen földre kényszerített egy Caudront és megszerezte az ászpilótai minősítéshez szükséges ötödik győzelmét.

Tahy szabad idejében megtanulta a repülőgépek vezetését is és 1917 szeptemberében kérelmezte, hogy helyezzék át a szintén haidenschafti bázisú 51. vadászrepülő-századhoz. Már a hónap végén, szeptember 28-án Albatros D.III-ával kilőtt egy légelhárítás és vadászok védelmezte megfigyelőballont; másnap pedig egy Nieuport vadászgépet semmisített meg. Októberben hivatalosan is pilótatanfolyamra küldték, november 1-én pedig előléptették főhadnaggyá.

1918 januárjában visszatért egységéhez, amelyet időközben áthelyeztek Ghiranóba. Utolsó győzelmét február 21-én érte el, ekkor a Papadopoli-szigettől délre lőtt le egy Sopwith Camel vadászt.

Tahy Sándor 1918. március 7-én Mansuénál járőrözött, amikor gépe ismeretlen okból (feltehetően műszaki hiba miatt) dugóhúzóba került és a földnek csapódott.

Kitüntetései

• Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal
• Katonai Érdemkereszt III. osztály hadidíszítménnyel és kardokkal
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Ezüst Vitézségi Érem I. osztály
• Ezüst Vitézségi Érem II. osztály
• Károly-csapatkereszt
• Sebesültek Érme szalagján egy sebesülést jelző sávval

Győzelmei

Sorszám	Dátum	Beosztási hely	Repülőgépe	Ellenfél
1	1916 december 3.	19. repülőszázad	Kétüléses repülőgép	Caproni
2	1917 május 11.	19. repülőszázad	Hansa-Brandenburg C.I	Nieuport
3	1917 május 14.	19. repülőszázad	Hansa-Brandenburg C.I	Nieuport
4	1917 június 3.	19. repülőszázad	Hansa-Brandenburg C.I	Nieuport
5	1917 június 26.	19. repülőszázad	Hansa-Brandenburg C.I	Caudron
6	1917 szeptember 28.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Ballon
7	1917 szeptember 29.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Nieuport
8	1918 február 21.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith

Források

• Tahy Sándor az Aerodrome honlapján (angol nyelven). Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2010. december 28.)
• szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 69-70. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1