Főmenü megnyitása
Tallium(III)-oxid[1]
Tl2O3structure.jpg
Tallium(III)-oxid
Más nevek tallium-trioxid, tallium-szeszkvioxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1314-32-5
PubChem 9804116
ChemSpider 7979876
EINECS-szám 215-229-3
SMILES
[O-2].[O-2].[O-2].[Tl+3].[Tl+3]
StdInChIKey LPHBARMWKLYWRA-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Tl2O3
Moláris tömeg 456.76 g/mol
Megjelenés nagyon sötét, közel fekete színű
Sűrűség 10.19 g/cm³, szilárd (22 °C)
Olvadáspont 717 °C
Forráspont 875 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet köbös[2]
Tércsoport Ia-3, No. 206
Veszélyek
EU osztályozás nincs osztályozva
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
4
0
 
LD50 44 mg/kg (szájon át, patkány)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tallium(III)-oxid tallium és oxigén alkotta kémiai vegyület. A természetben előforduló ásványának neve avicennit.[3] Kristályszerkezete a mangán(III)-oxidéhoz hasonló. Fémes, áram- és hővezető képessége magas, n típusú félvezető, emiatt felhasználják napelemekben.[4][5] A vegyület gyakorlati alkalmazásakor mindig figyelembe kell venni a tallium mérgező jellegét. A levegő páratartalmával vagy savakkal közvetlenül érintkezve mérgező talliumvegyületek keletkezhetnek.

GyártásaSzerkesztés

Olyan lúgos kémhatású oldat oxigénnel vagy hidrogén-peroxiddal való reakciójában, amelyben a tallium oxidációs száma +1, tallium(III)-oxid keletkezik. Egy másik előállítási módja, amikor kálium-hidroxid vizes oldatában klórral oxidálják a tallium(I)-nitrátot.[6]

 

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium(III) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. szerk.: Weast, Robert C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 62nd, Boca Raton, FL: CRC Press, B156. o. (1981. augusztus 26.). ISBN 0-8493-0462-8 
  2. Otto H.H., Baltrasch R., Brandt H.J. (1993). „Further evidence for Tl3+ in Tl-based superconductors from improved bond strength parameters involving new structural data of cubic Tl2O3”. Physica C 215 (1-2), 205. o. DOI:10.1016/0921-4534(93)90382-Z.  
  3. http://www.handbookofmineralogy.org/pdfs/avicennite.pdf Handbook of Mineralogy
  4. Phillips R. J., Shane M. J., Switzer J. A. (1989). „Electrochemical and photoelectrochemical deposition of Thallium(III) Oxide thin films”. Journal of Materials Research 4 (04), 923. o. DOI:10.1557/JMR.1989.0923.  
  5. D. Berry, R. T. Holm, R. L. Mowery, N. H. Turner, and M. Fatemi (1991). „Thallium(III) Oxide by Organometallic Chemical Vapor Deposition”. Chemistry of Materials 3 (1), 72–77. o. DOI:10.1021/cm00013a019.  
  6. Anthony John Downs: Chemistry of aluminium, gallium, indium, and thallium, S. 286; ISBN 978-0751401035