Tallium-trijodid

Tallium-trijodid
IUPAC-név tallium(I)-trijodid
Más nevek tallo-trijodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 60488-29-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet TlI3
Moláris tömeg 585,097 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tallium-trijodid szervetlen vegyület, képlete TlI3. A többi tallium-trihalogeniddel ellentétben nem található benne tallium(III) ion, hanem egy tallium(I) iont és egy trijodidiont I3 tartalmaz.

A Tl+ ion nem oxidálódik Tl3+ ionná, azaz a

Tl3+ + 2 I → Tl+ + I2

reakció nem megy végbe, ami az alábbi félreakciók standardpotenciáljai alapján értelmezhető:

Tl3+ + 2 e → Tl+  ; Er° = 1,252
I2 + 2 e → 2 I  ; Er° = 0,5355;

A kedvezményezett reakció tehát a Tl3+ redukciója (1,252 > 0,5355). A standardpotenciál ilyen értelmezésénél azonban figyelni kell arra, hogy a reakciót bizonyos tényezők, például a komplexképződés vagy szolvatáció befolyásolhatják. A tallium(III) iont stabilizálhatja a feleslegben levő I ion, ilyenkor TlI4 képződik (mely izoelektronos a tetrajodo-merkurát anionnal és az ólom(IV)-jodiddal).

Szerkezete és előállítása szerkesztés

A tallium-trijodidot Tl+ és I3− ionok alkotják. A szerkezete hasonló a NH4I3, CsI3 és a RbI3-hoz.[1] Benne a trijodidion csaknem lineáris, de aszimmetrikus, mert az egyik jód–jód kötés hosszabb, mint a másik. Néhány Ia−Ib−Ic trijodid szerkezeti adatai:

vegyület Ia−Ib (pm) Ib−Ic (pm) kötésszög (°)
TlI3 306,3 282,6 177,90
RbI3 305,1 283,3 178,11
CsI3 303,8 284,2 178,00
NH4I3 311,4 279,7 178,55

Elő lehet állítani sztöchiometrikus mennyiségű tallium-jodid, jód és hidrogén-jodid tömény vizes oldatának reakciójával, vagy tallium-jodid és jód reakciójával etanolban.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Die Kristallstrukturen von Rubidiumtriiodid und Thalliumtriiodid Tebbe K.F., Georgy U Acta Crystallographica,C (1986) 42, 1675 doi:10.1107/S0108270186090972

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thallium triiodide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.