Tamás Gáspár Miklós
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Tamás Gáspár Miklós (TGM) (Kolozsvár, 1948. november 28. –) erdélyi magyar filozófus, politikus, közíró.
Tamás Gáspár Miklós | |
![]() | |
Született |
1948. november 28. (73 éves) Kolozsvár |
Beceneve | TGM, Gazsi |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Georgina Mary (Nina) Elston |
Szülei | Tamás Gáspár |
Foglalkozása | filozófus |
Tisztség |
|
Iskolái | Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1972) |
Kitüntetései |
|
Tamás Gáspár Miklós aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tamás Gáspár Miklós témájú médiaállományokat. |
CsaládjaSzerkesztés
Apja Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója,[1] anyja a nagyváradi Krausz Erzsébet, műtősnő a Román Kommunista Párt egyik alapitója. Első felesége Fränkel Anna, akivel 1969-ben kötött házasságot, második felesége Nina Elston, akivel 1987-ben házasodtak össze. Gyermekei: Ábel (1981) klasszika-filológus, irodalomtörténész; Rebecca (1988); Jonathan (1991)[2] és Hanna (2005).
ÉletpályájaSzerkesztés
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt.
1978-ig irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának.
A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora.
2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje; ez év október 23-án Húszéves a Köztársaság Díjjal tüntették ki.[3] 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját; ezt a tisztségét később ő maga pusztán szimbolikusnak nevezte.[4]
Díjai, elismeréseiSzerkesztés
- Open Society Foundations alkotói díja (1995)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje („kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréseként”) (2005)
- Húszéves a Köztársaság díj (2009)
- Budapest díszpolgára (2020)
- Baumgarten-díj (2022)
FilozófiájaSzerkesztés
TGM politikai-filozófiai munkássága markánsan elkülönülő korszakokra osztható. Fiatalkori művei a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatív–liberális nézeteket fejt ki. Híres cikke ebből az időszakból a Búcsú a baloldaltól.[5] A patriotizmus szükségességét hangoztatta. A 90-es évek végére eltávolodik a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátlagos „marxizmus” kezdi jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánul meg.
Politikai nézeteiSzerkesztés
Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
A Ceaușescu-rendszert 2007-ben fasisztoid szociálnacionalizmusnak tekintette.[6] 2008 áprilisában a kommunista mentalitás eltörlésének a szükségességéről beszélt,[7] és a Ceaușescu-rendszert kommunista társadalomnak tekintette, az előző véleményével ellentétben.[7] Korábban a kommunista társadalmat a proletariátus legnagyobb vágyának tekintette.
Élesen elítéli a magyarországi jobboldali szervezeteket és rendezvényeit. A magyar radikális jobboldal létjogosultságát nem ismeri el, tagjait fasisztának, önmeghatározásukat álcázásnak tartja.[8][9] Szerinte az országban egyre erősebben jelen van a rasszizmus, amely ellen gyakran szót emel. Egy, szerinte rosszul sikerült ilyen megnyilvánulása az úgynevezett Mortimer-ügy kapcsán akadt, amikor is a budapesti Moszkva téren karddal átszúrt cigány Patai József mellett kiállva több baloldali és liberális szervezettel együtt tüntetett a rasszizmus ellen. Később kiderült, hogy maga a tettes is részben cigány származású volt, nem biztos, hogy volt rasszista indíték (de nem is kizárt). Tamás Gáspár Miklós ezután nyilvánosan bocsánatot kért.
2008 júniusában egy tv-műsorban élesen szembekerült Kolláth György alkotmányjogásszal, amikor is a monoki önkormányzat döntését[10] életellenesnek, az elmúlt 30 év legnagyobb disznóságának nevezte. TGM szerint „kevés ember dolgozik sokat” így a megoldást a munkaidő csökkentésében látja, amivel munkahelyek szabadulnának fel. Válaszában Kolláth TGM-et „az eseményeket az elefántcsonttoronyból követő, radikális, sőt szélsőséges gondolkodást” mutató emberként jellemezte, mert szerinte egyáltalán nem ez lesz a hatása.[11]
Amikor Fodor Gábor, az SZDSZ 2008 júniusában megválasztott új elnöke vissza kívánta hívni a Szabad Demokraták alapító tagjait, köztük TGM-et is, ő úgy nyilatkozott, hogy nem tartja magát liberálisnak és nem ért egyet az SZDSZ politikájával.[12]
2011-ben egy tv-műsorban kijelentette, hogy Magyarország egy köztudottan rasszista állam.[13]
Idézet egy 2016 őszén megjelent cikkéből: „Az én politikai paszkvillusaimban az a paradox, hogy én nem vagyok (én se vagyok…) a szabadelvű-alkotmányos jogállamnak a híve, legföljebb a kisebbik rossznak (bár védelemre talán érdemes kisebb rossznak) tekintem a sovén féldiktatúrával szemben. Hiszen semmilyen polgári rendszernek nem vagyok a híve már régen.”[14]
2019-ben egyik provokatív publicisztikájában megállapította, hogy míg „a zsidók zöme valaha a tágan értelmezett baloldalon állt”, addig újabban „a zsidóság politikai jobbra terelése folyik Magyarországon”.[15]
MűveiSzerkesztés
- A teória esélyei Esszék, bírálatok (Kriterion, Bukarest, 1975)
- A szem és a kéz (AB Független, 1983), szamizdat
- Idola Tribus (Dialogues Européens, Párizs, 1989)
- Másvilág. Politikai esszék (Új Mandátum, 1994)
- Törzsi fogalmak I-II.; Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999 (East-European Non-Fiction), ISBN 9639165263); az Idola Tribus bővített változata
- A helyzet. Szatirikus röpirat (Élet és Irodalom, 2002)
- Descartes: A módszerről (fordítás és bevezetés, Kriterion Könyvkiadó Téka sorozat, szerk. Géczi Róbert, 2003)
- Legéndy Jácint–Szitányi György–Tamás Gáspár Miklós: RAF. Búcsúszimfónia; Kalligram, Pozsony, 2009
- Kommunismus nach 1989. Beiträge zu Klassentheorie, Realsozialismus, Osteuropa; szerk., németre ford. Gerold Wallner; Mandelbaum, Wien, 2015 (Kritik & Utopie)
- Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal; riporter Révai Gábor; Libri, Bp., 2019
- Antitézis; Pesti Kalligram, Bp., 2021
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
- ↑ Húszéves a Köztársaság-díj Göncznek, Fergének, Kornainak és másoknak – Népszabadság Online, 2009. október 23.
- ↑ A Klubrádió 2014. 06. 09. 21:35-ös adása
- ↑ Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. In: Beszélő 1989/26. és Másvilág, Új Mandátum, 1994, 11–31. o.
- ↑ Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? Archiválva 2007. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Élet és Irodalom, 2007/17. szám
- ↑ a b Beszélgetések a pártállami diktatúráról – Beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal Kolozsváron
- ↑ A Gój Motorosok és a sajtószabadság. [2009. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 29.)
- ↑ Golyózáporban a magyar kisebbségek Archiválva 2008. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben „Nemcsak azért, mert a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda [...]”
- ↑ Monok község 2008 tavaszán hozott egy olyan rendeletet, miszerint csak azon személyek kapjanak rendszeren szociális segélyt, akik közmunkát végeznek, illetve járatják óvodába, iskolába gyermeküket. A tervezet vihar kavart, de a társadalom többsége kedvezően fogadta, majd több önkormányzat is átvette. [1][halott link]
- ↑ TGM: a monoki modell gyalázat, Kolláth: TGM szélsőségesen gondolkodik, ATV, 2008. június 7.
- ↑ Tamás Gáspár Miklós nem tér vissza az SZDSZ-be, Index, 2008. június 12.
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=N_aWWf0JU54
- ↑ TGM: Európa jól megmondta (Hvg.hu, 2016-10-13)
- ↑ TGM: Zsidókat jobbra át Archiválva 2019. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, merce.hu
További információkSzerkesztés
- Tamás Gáspár Miklós: Ki az antiszemita?, rubicon.hu
- Írásainak fontosabb gyűjteményei 1, 2, 3
- Kis János és TGM vitája a Szolidaritás-évforduló kapcsán 1
- Legismertebb publikációi Búcsú a baloldaltól, Búcsú a jobboldaltól?, Mucsa vagy Európa?,On Post-Fascism, Telling the Truth About Class
- Régebbi írásainak gyűjteménye 1
- Néhány interjúja 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
- Beszédek: 1, 2, 3, 4
- Előadások: 1, 2, 3,
- Konzervatív korszakáról lásd: LuciFeri és Elégia a baloldalról, In: Lengyel László: Korunkba zárva. (Pénzügykutató, 1994), 43–76. o.
- Tamás Gáspár Miklós két esszéjéről a Literán 1
- Bretter Zoltán: A tőke metafizikai töke – Tamás Gáspár Miklós Brumaire tizennyolcadikája [2] – Magyar Narancs, 2007. augusztus 9.