Főmenü megnyitása
Wikipédia

Tamás Gáspár Miklós

filozófus, politikus
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Tamás Gáspár Miklós (TGM) (Kolozsvár, 1948. november 28. –) erdélyi magyar filozófus, politikus, közíró.

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Született 1948. november 28. (70 éves)
Kolozsvár
Beceneve TGM, Gazsi
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Georgina Mary (Nina) Elston
SzüleiTamás Gáspár
Foglalkozása filozófus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1972)
Kitüntetései
Tamás Gáspár Miklós aláírása
Tamás Gáspár Miklós aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamás Gáspár Miklós témájú médiaállományokat.

CsaládjaSzerkesztés

Apja Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója,[1] anyja Krausz Erzsébet, műtősnő. Első felesége Fränkel Anna, akivel 1969-ben kötött házasságot, második felesége Nina Elston, akivel 1987-ben házasodtak össze. Gyermekei: Ábel (1981) klasszika-filológus, irodalomtörténész; Rebecca (1988); Jonathan (1991)[2] és Hanna (2005).

ÉletpályájaSzerkesztés

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt.

1978-ig újságíró volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.

A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának.

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.

1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora.

2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje; ez év október 23-án Húszéves a Köztársaság Díjjal tüntették ki.[3] 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját; ezt a tisztségét később ő maga pusztán szimbolikusnak nevezte.[4]

KitüntetéseiSzerkesztés

FilozófiájaSzerkesztés

TGM politikai-filozófiai munkássága markánsan elkülönülő korszakokra osztható. Fiatalkori művei a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatív–liberális nézeteket fejt ki. Híres cikke ebből az időszakból a Búcsú a baloldaltól.[5] A patriotizmus szükségességét hangoztatta. A 90-es évek végére eltávolodik a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátlagos „marxizmus” kezdi jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánul meg.

Politikai nézeteiSzerkesztés

Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A Ceaușescu-rendszert 2007-ben fasisztoid szociálnacionalizmusnak tekintette.[6] 2008 áprilisában a kommunista mentalitás eltörlésének a szükségességéről beszélt,[7] és a Ceaușescu-rendszert kommunista társadalomnak tekintette, az előző véleményével ellentétben.[7] Korábban a kommunista társadalmat a proletariátus legnagyobb vágyának tekintette.

Élesen elítéli a magyarországi jobboldali szervezeteket és rendezvényeit. A magyar radikális jobboldal létjogosultságát nem ismeri el, tagjait fasisztának, önmeghatározásukat álcázásnak tartja.[8][9] Szerinte az országban egyre erősebben jelen van a rasszizmus, amely ellen gyakran szót emel. Egy, szerinte rosszul sikerült ilyen megnyilvánulása az úgynevezett Mortimer-ügy kapcsán akadt, amikor is a budapesti Moszkva téren karddal átszúrt cigány Patai József mellett kiállva több baloldali és liberális szervezettel együtt tüntetett a rasszizmus ellen. Később kiderült, hogy maga a tettes is részben cigány származású volt, nem biztos, hogy volt rasszista indíték (de nem is kizárt). Tamás Gáspár Miklós ezután nyilvánosan bocsánatot kért.

2008 júniusában egy tv-műsorban élesen szembekerült Kolláth György alkotmányjogásszal, amikor is a monoki önkormányzat döntését[10] életellenesnek, az elmúlt 30 év legnagyobb disznóságának nevezte. TGM szerint „kevés ember dolgozik sokat” így a megoldást a munkaidő csökkentésében látja, amivel munkahelyek szabadulnának fel. Válaszában Kolláth TGM-et „az eseményeket az elefántcsonttoronyból követő, radikális, sőt szélsőséges gondolkodást” mutató emberként jellemezte, mert szerinte egyáltalán nem ez lesz a hatása.[11]

Amikor Fodor Gábor, az SZDSZ 2008 júniusában megválasztott új elnöke vissza kívánta hívni a Szabad Demokraták alapító tagjait, köztük TGM-et is, ő úgy nyilatkozott, hogy nem tartja magát liberálisnak és nem ért egyet az SZDSZ politikájával.[12]

2011-ben egy tv-műsorban kijelentette, hogy Magyarország egy köztudottan rasszista állam.[13]

Idézet egy 2016 őszén megjelent cikkéből: „Az én politikai paszkvillusaimban az a paradox, hogy én nem vagyok (én se vagyok…) a szabadelvű-alkotmányos jogállamnak a híve, legföljebb a kisebbik rossznak (bár védelemre talán érdemes kisebb rossznak) tekintem a sovén féldiktatúrával szemben. Hiszen semmilyen polgári rendszernek nem vagyok a híve már régen.”[14] 2019-ben az egyik provokatív publicisztikájában megállapította, hogy míg „a zsidók zöme valaha a tágan értelmezett baloldalon állt”, addig újabban „a zsidóság politikai jobbra terelése folyik Magyarországon”.[15]

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ http://www.andi.hu/dl/poli/tgm.doc
  2. ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
  3. ↑ Húszéves a Köztársaság-díj Göncznek, Fergének, Kornainak és másoknak – Népszabadság Online, 2009. október 23.
  4. ↑ A Klubrádió 2014. 06. 09. 21:35-ös adása
  5. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. In: Beszélő 1989/26. és Másvilág, Új Mandátum, 1994, 11–31. o.
  6. ↑ Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? In: Élet és Irodalom, 2007/17. szám
  7. ↑ a b Beszélgetések a pártállami diktatúráról – Beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal Kolozsváron
  8. ↑ A Gój Motorosok és a sajtószabadság. [2009. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 29.)
  9. ↑ Golyózáporban a magyar kisebbségek Archiválva 2008. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben „Nemcsak azért, mert a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda [...]”
  10. ↑ Monok község 2008 tavaszán hozott egy olyan rendeletet, miszerint csak azon személyek kapjanak rendszeren szociális segélyt, akik közmunkát végeznek, illetve járatják óvodába, iskolába gyermeküket. A tervezet vihar kavart, de a társadalom többsége kedvezően fogadta, majd több önkormányzat is átvette. [1][halott link]
  11. ↑ TGM: a monoki modell gyalázat, Kolláth: TGM szélsőségesen gondolkodik, ATV, 2008. június 7.
  12. ↑ Tamás Gáspár Miklós nem tér vissza az SZDSZ-be, Index, 2008. június 12.
  13. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=N_aWWf0JU54
  14. ↑ TGM: Európa jól megmondta (Hvg.hu, 2016-10-13)
  15. ↑ TGM: Zsidókat jobbra át, merce.hu

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tamás_Gáspár_Miklós&oldid=21670750”