Tamás Gáspár Miklós

(1948–2023) magyar filozófus, politikus

Tamás Gáspár Miklós, TGM (Kolozsvár, 1948. november 28.Budapest, 2023. január 15.) erdélyi magyar marxista filozófus, politikus, köz- és újságíró, egyetemi oktató, az ezredforduló magyar filozófiájának egyik legnagyobb hatású, nemzetközileg ismert és elismert alakja.

Tamás Gáspár Miklós
2012-ben
2012-ben
Született 1948. november 28.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 2023. január 15. (74 évesen)[2]
Budapest[3]
Beceneve TGM
Állampolgársága magyar
Házastársa
  • Fränkel Anna (1969–?)
  • Nina Elston (1987–2023)
Gyermekei négy gyermek:
Rebecca Tamás
SzüleiTamás Gáspár
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. január 15. – 1990. május 1.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1972, filozófia)
Kitüntetései
Halál okakrónikus betegség
Sírhelye Farkasréti temető

Tamás Gáspár Miklós aláírása
Tamás Gáspár Miklós aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Tamás Gáspár Miklós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja a székely származású Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója,[4] édesanyja a nagyváradi zsidó kántor lánya, Krausz Erzsébet műtősnő, a Román Kommunista Párt egyik alapítója. Első felesége Fränkel Anna, akivel 1969-ben kötött házasságot, második felesége Nina Elston, akivel 1987-ben házasodtak össze. Gyermekei: Ábel (1981) klasszika-filológus, irodalomtörténész; Rebecca (1988); Jonathan (1991)[5] és Hanna (2005).

ÉletpályájaSzerkesztés

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt.

1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészettudomány Karán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.

A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője volt az ellenzéki csoportok monori találkozójának.

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke, 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselője volt. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.

1989-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Filozófiai Tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007-től a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora volt.

2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti (EP) képviselőjelöltje; az év október 23-án Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki.[6] 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját; ezt a tisztségét később ő maga pusztán szimbolikusnak nevezte.[7]

2023. január 15-én hunyt el súlyos betegséget követően.[8]

2023. január 31-én helyezték végső nyugalomra Budapesten a Farkasréti temetőben. A szertartáson beszédet mondott Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina, Hodosán Róza, Radnóti Sándor, Selyem Zsuzsa, Sipos Balázs és Iványi Gábor.[9][10]

FilozófiájaSzerkesztés

TGM politikai-filozófiai munkássága markánsan elkülönülő korszakokra osztható. Fiatalkori művei a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatívliberális nézeteket fejtett ki. Híres cikke ebből az időszakból a Búcsú a baloldaltól.[11] A patriotizmus szükségességét hangoztatta. A 90-es évek végére eltávolodott a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátságos marxizmus kezdte jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánult meg.

Politikai nézeteiSzerkesztés

A Ceaușescu-rendszert 2007-ben fasisztoid szociálnacionalizmusnak minősítette.[12] 2008 áprilisában a kommunista mentalitás eltörlésének a szükségességéről beszélt,[13] és a Ceaușescu-rendszert kommunista társadalomnak tekintette, az előző véleményével ellentétben.[13] Korábban a kommunista társadalmat a proletariátus legnagyobb vágyának tekintette.

Élesen elítélte a magyarországi jobboldali szervezeteket és rendezvényeiket. A magyar radikális jobboldal létjogosultságát nem ismeri el, tagjait fasisztának, önmeghatározásukat álcázásnak tartotta.[14][15] Szerinte az országban egyre erősebben jelen van a rasszizmus, amely ellen gyakran szót emelt. Egy, szerinte rosszul sikerült ilyen megnyilvánulása az úgynevezett Mortimer-ügy kapcsán akadt, amikor is a budapesti Moszkva téren karddal átszúrt cigány Patai József mellett kiállva több baloldali és liberális szervezettel együtt tüntetett a rasszizmus ellen. Később kiderült, hogy maga a tettes is részben cigány volt, nem biztos, hogy volt rasszista indíték (de nem is kizárt). Tamás Gáspár Miklós ezután nyilvánosan bocsánatot kért.

2008 júniusában egy tv-műsorban élesen szembekerült Kolláth György alkotmányjogásszal, amikor is a monoki önkormányzat döntését[16] életellenesnek, az elmúlt 30 év legnagyobb disznóságának nevezte. TGM szerint „kevés ember dolgozik sokat” így a megoldást a munkaidő csökkentésében látta, amivel munkahelyek szabadulnának fel. Válaszában Kolláth TGM-et „az eseményeket az elefántcsonttoronyból követő, radikális, sőt szélsőséges gondolkodást” mutató emberként jellemezte, mert szerinte egyáltalán nem ez lesz a hatása.[17]

Amikor Fodor Gábor, az SZDSZ 2008 júniusában megválasztott új elnöke vissza kívánta hívni a Szabad Demokraták alapító tagjait, köztük TGM-et is, ő úgy nyilatkozott, hogy nem tartja magát liberálisnak és nem ért egyet az SZDSZ politikájával.[18]

2011-ben egy tv-műsorban kijelentette, hogy Magyarország egy köztudottan rasszista állam.[19]

Idézet egy 2016 őszén megjelent cikkéből: „Az én politikai paszkvillusaimban az a paradox, hogy én nem vagyok (én se vagyok…) a szabadelvű-alkotmányos jogállamnak a híve, legföljebb a kisebbik rossznak (bár védelemre talán érdemes kisebb rossznak) tekintem a sovén féldiktatúrával szemben. Hiszen semmilyen polgári rendszernek nem vagyok a híve már régen.[20]

2019-ben egyik provokatív publicisztikájában megállapította, hogy míg „a zsidók zöme valaha a tágan értelmezett baloldalon állt”, addig újabban „a zsidóság politikai jobbra terelése folyik Magyarországon”.[21]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

  • A teória esélyei Esszék, bírálatok (Kriterion, Bukarest, 1975)
  • A szem és a kéz (AB Független, 1983), szamizdat
  • Idola Tribus (Dialogues Européens, Párizs, 1989)
  • Másvilág. Politikai esszék (Új Mandátum, 1994)
  • Törzsi fogalmak I–II.; Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999 (East-European Non-Fiction), ISBN 9639165263); az Idola Tribus bővített változata
  • A helyzet. Szatirikus röpirat (Élet és Irodalom, 2002)
  • Descartes: A módszerről (fordítás és bevezetés, Kriterion Könyvkiadó Téka sorozat, szerk. Géczi Róbert, 2003)
  • Legéndy Jácint–Szitányi György–Tamás Gáspár Miklós: RAF. Búcsúszimfónia; Kalligram, Pozsony, 2009
  • Kommunismus nach 1989. Beiträge zu Klassentheorie, Realsozialismus, Osteuropa; szerk., németre ford. Gerold Wallner; Mandelbaum, Wien, 2015 (Kritik & Utopie)
  • Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal; riporter Révai Gábor; Libri, Bp., 2019
  • Antitézis. Válogatott tanulmányok, 2001–2020; ford., szerk. Sipos Balázs; Pesti Kalligram, Bp., 2021

JegyzetekSzerkesztés

  1. The Fine Art Archive, Gáspár Tamás, 159224
  2. Meghalt Tamás Gáspár Miklós, 2023. január 15. (Hozzáférés: 2023. január 15.)
  3. https://www.ceu.edu/article/2023-01-17/ceu-mourns-loss-gaspar-miklos-tamas
  4. Archivált másolat. [2004. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
  5. Archivált másolat. [2007. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 26.)
  6. Húszéves a Köztársaság-díj Göncznek, Fergének, Kornainak és másoknakNépszabadság Online, 2009. október 23.
  7. A Klubrádió 2014. 06. 09. 21:35-ös adása
  8. Meghalt Tamás Gáspár Miklós (magyar nyelven). telex, 2023. január 15. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
  9. Eltemették Tamás Gáspár Miklóst (magyar nyelven). telex, 2023. január 31. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
  10. "Mi lesz velünk?" – eltemették Tamás Gáspár Miklóst (magyar nyelven). 24.hu, 2023. január 31. (Hozzáférés: 2023. január 31.)
  11. Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. In: Beszélő 1989/26. és Másvilág, Új Mandátum, 1994, 11–31. o.
  12. Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? Archiválva 2007. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Élet és Irodalom, 2007/17. szám
  13. a b Beszélgetések a pártállami diktatúráról – Beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal Kolozsváron
  14. A Gój Motorosok és a sajtószabadság. [2009. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 29.)
  15. Golyózáporban a magyar kisebbségek Archiválva 2008. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben „Nemcsak azért, mert a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda […]”
  16. Monok község 2008 tavaszán hozott egy olyan rendeletet, miszerint csak azon személyek kapjanak rendszeres szociális segélyt, akik közmunkát végeznek, illetve járatják óvodába, iskolába gyermeküket. A tervezet vihar kavart, de a társadalom többsége kedvezően fogadta, majd több önkormányzat is átvette. [1][halott link]
  17. TGM: a monoki modell gyalázat, Kolláth: TGM szélsőségesen gondolkodik, ATV, 2008. június 7.
  18. Tamás Gáspár Miklós nem tér vissza az SZDSZ-be, Index, 2008. június 12.
  19. https://www.youtube.com/watch?v=N_aWWf0JU54
  20. TGM: Európa jól megmondta (Hvg.hu, 2016-10-13)
  21. TGM: Zsidókat jobbra át Archiválva 2019. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, merce.hu

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés