Tapolczai Gyula
Tapolczai Gyula, Tapolczai Gyula Sándor Jenő Dezső (Budapest, Erzsébetváros, 1903. június 7.[1] – Budapest, 1954. április 17.) magyar színész, érdemes művész. Vízvári Mariska és Tapolczai Dezső színművészek fia, Tapolczai Jolán színésznő öccse. Nevét egyes források Tapolczay Gyulaként említik, de a sírfelirata szerint Tapolczai Gyula.
Tapolczai Gyula | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született |
1903. június 7. Budapest |
Elhunyt |
1954. április 17. (50 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Pályafutása | |
Aktív évek | 1920–1954 |
Díjai | |
Érdemes művész | 1954 |
További díjak | Magyarország Érdemes Művésze díj (1954) |
Tapolczai Gyula IMDb-adatlapja | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolczai Gyula témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
ÉleteSzerkesztés
Gimnáziumi tanulmányainak elvégeztével, 1919-ben, bevonult a nemzeti hadseregbe, majd 1920. szeptember 3-án mint huszárhadapród leszerelt. Pécsett kezdte meg színészi pályáját 1920-ban Nádassy Józsefnél. 1923–1926-ban a Belvárosi, 1924–1926-ban a Renaissance Színházban, valamint az Unio Rt. színházaiban szerepelt. 1926. április 14-én Lancelot Gobbo (Velencei kalmár) szerepében sikerrel vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, amely szerződést eredményezett, és Tapolczai ettől kezdve az intézet tagja volt, 1941-ig. 1941-44-ben a Madách Színházban játszott, 1945-ben rövid ideig a Budai Színház igazgatója volt. 1945–1954-ben a Nemzeti Színház tagja lett ismét. Közben, 1946-ban a Madách Színházban is szerepelt. Elsősorban komikus epizódszerepeket kapott hangja, alakja miatt. Buffó-komikus volt, valamint kapott filmszerepeket is. 1932-ben megnősült. 1939-ben Jávor Pállal játszott a Nemzeti Színház Rontó Pál című darabjában. 1942-ben a Madách Színház A képzelt beteg című darabjában játszott Szemere Vera, Várkonyi Zoltán, Turay Ida és Sennyei Vera partnereként. Munkásságáért 1954-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjat.
Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés
- Lancelot, Gobbo (Shakespeare: A velencei kalmár)
- Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt)
- Trinculo (Shakespeare: A vihar)
- Kemény Tóni (Herczeg Ferenc: A Gyurkovics lányok)
- Döbrögi (Móricz Zsigmond: Lúdas Matyi)
- Crofts (Shaw: Warrenné mestersége)
- Maszlag (Shakespeare: A windsori víg nők)
FilmjeiSzerkesztés
- Árnyék a sátoron - 1920
- Az új földesúr - 1935
- Nem élhetek muzsikaszó nélkül - 1935
- Sárga csikó - 1936
- Dunaparti randevú - 1936
- Pesti mese - 1937
- Hotel Kikelet - 1937
- Torockói menyasszony - 1937
- Az ember néha téved - 1938
- Maga lesz a férjem - 1938
- Te csak pipálj Ladányi - 1938
- Pillanatnyi pénzzavar - 1938
- Borcsa Amerikában - 1938
- Piros bugyelláris - 1938
- Tizenhárom kislány mosolyog az égre - 1938
- Fehérvári huszárok - 1939
- Álomsárkány - 1939
- Semmelweis - 1940
- Gül Baba - 1940
- Beáta és az ördög - 1941
- A tanítónő - 1945
- Beszterce ostroma - 1948
- Talpalatnyi föld – 1948
- Díszmagyar - 1949
- Úri muri - 1950
- A selejt bosszúja - 1951
- Különös házasság - 1951
- Felszabadult föld - 1951
- Déryné - 1951
- Civil a pályán - 1952
- Erkel - 1952
- Kiskrajcár - 1953
DíjaiSzerkesztés
- Érdemes művész (1954)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Születése bejegyezve a Bp. VII. ker. állami születési akv. 1794/1903. folyószáma alatt.
ForrásokSzerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar színművészeti lexikon (Apja, Tapolczai Dezső cikkében)
- Gyula Tapolczay. IMDb
- Sírja a Kerepesi temetőben.