Tarajos tányércsiga

puhatestű faj

A tarajos tányércsiga[1] (Planorbis carinatus) európai elterjedésű, tüdővel lélegző vízicsigafaj.

Infobox info icon.svg
Tarajos tányércsiga
Planorbis carinatus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Euthyneura
Alrend: Panpulmonata
Alrendág: Hygrophila
Öregcsalád: Planorboidea
Család: Planorbidae
Nem: Planorbis
Faj: P. carinatus
Tudományos név
Planorbis carinatus
O.F. Müller, 1774
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarajos tányércsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarajos tányércsiga témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

A csigaház lapított korong alakú: 1,5–3 mm magas, 6–15 mm széles, 4,5-5 kanyarulatból áll. A héj világos szarubarna, gyakran áttetsző. A csigaház korongjának peremén a középvonal alatt feltűnő, kifejezett él húzódik körbe. Utolsó kanyarulata a ház teljes szélességének egyharmadát teszi ki. Hasonló faj az éles csiga, de a tarajos tányércsiga kanyarulatai intenzívebben szélesednek, az utolsó kanyarulat mindkét oldalon kerekített, és a ház alsó oldala nem lapos.

Elterjedése és életmódjaSzerkesztés

Egész Európában előfordul az egészen déli (mediterrán félszigetek déli része) és északi (Skandináviában a 63° é.sz. fölött és Észak-Skócia) részek kivételével. Elterjedési területe keleten egészen Nyugat-Szibériáig húzódik. Svájcban 1000 méteres magasságig hatol. Németországban, Albániában és Tirolban védett faj, míg Angliában gyakori.

A tarajos tányércsiga az iszapos talajú, dús növényzetű álló- vagy lassan folyó vizeket kedveli. Oxigénigénye nagyobb mint az éles csigáé és kevésbé tűri a víz eutrofizálódását, szennyeződését. Az időnként kiszáradó állóvizekből hiányzik. Legfeljebb 18 méteres mélységig fordul elő, pH-igénye 7,4-7,9 közötti. Az üledék bomló szerves anyagaival táplálkozik.

Ovális, 0,6-0,8 mm-es petéit 10-20-asával, zsinórokban rakja le április és augusztus között, az utódok 10-15 napon belül kelnek ki.

Magyarországon nem védett.

ForrásokSzerkesztés

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés