Tarjánpuszta

Tarjánpuszta község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban.

Tarjánpuszta
Tarjánpuszta címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Pannonhalmi
Jogállás	község
Polgármester	Dobosné Jukli Anikó (független)
Irányítószám	9092
Körzethívószám	96
Népesség
Teljes népesség	416 fő (2019. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	50,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	8,44 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarjánpuszta Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 14″, k. h. 17° 47′ 19″47.50379, 17.78869
Tarjánpuszta Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Tarjánpuszta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarjánpuszta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A falu télen

Fekvése

Tarjánpuszta Győr-Moson-Sopron vármegye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől 25 kilométerre. A településtől északra helyezkedik el országunk egyik nevezetessége, a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A községnél fakad a Pándzsa-ér, mely a Ravazd alatti Béla-kút vízével siet Győr felé a Rábába.

Közúton és vasúton is megközelíthető. A 82-es főútról a Ravazd utáni leágazásnál, a 8226-os úton, valamint a Győr–Veszprém-vasútvonalon (ismertebb nevén Bakonyvasúton) érhető el a település. A vasútnak egy állomása van itt, Tarjánpuszta vasútállomás a község központjában helyezkedik el, közúti elérését a 8226-os útból kiágazó 82 327-es számú mellékút biztosítja.

Címerének elemzése

Tarjánpuszta község címere álló, kék színű, hegyes talpú pajzs. A pajzs alján zöld halmon három természetes színű fenyőfa áll. A pajzs jobb felső sarkában öt vörös szív lebeg, a bal felső sarkában 1086-os évszám látható. A pajzsot két oldalt aranyszínű búzakalászok övezik. Alatta lebegő nemzetiszínű szalagon a település neve olvasható.Tarjánpuszta község címerében az 1086-os évszám az első írásos feljegyzésre utal. Az 5 db piros szív a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Apátságának címerében levő 5 szív hétköznapi változata. (A település 1949-ig bencés birtok volt). A pajzsban jelölt domb a települést körül ölelő dombokra, a fenyőfák a település külterületén levő erdőkre utal. A búzakalászok a külterület jelentős részét elfoglaló mezőgazdasági műveléssel függenek össze. A zászló és benne Tarjánpuszta neve a településen élők magyarságát hivatott kiemelni.

Története és mai élete

Tarjánpuszta elnevezése egy Árpád-kori falu nevét őrzi. Tarian a mai Ravazd községtől délkeletre feküdt, s már 1086-ban olvashatunk róla a Szent Mauríciusz Monostor birtokainak összeírásáról szóló oklevélben, így a környék egyik legidősebb kistelepülése. II. Béla 1137-ben a Szent-Mártoni Apátságnak ajándékozta a Roz (Ravazd) és Toryán falu közötti földet legelőkkel és szántókkal együtt. A 13. században III. Ince pápa 1216. évi bullájában történik még említés a településről, majd III. Honorius és IX. Gergely birtokösszeíró levelében szerepel Toryán néven.

A tatárjárás előtt a falunak három birtokosa volt: a király, a bakonybéli- és a pannonhalmi apát. Később több család szerzett tulajdont itt. 1492-ben kelt oklevélben találkozunk a Picsordiak nevével, akik néhány nemessel együtt gazdálkodtak a birtok egyik felében, a másik felében pedig a szentmártoniak. A 15. század végén egyesülhetett a két rész, ugyanis az ekkor keletkező összeírások már csak egy helységet említenek, Tarjánt. A mohácsi vész utáni török támadások elpusztították a települést, melynek helyén többé önálló falu nem alakult ki. Csupán kisebb lakott helyek tűntek fel az apátsági birtokon. Az 1609. évi adóösszeírás pusztaként említi, s később sem tudott tartósan benépesülni. Az elpusztult Tarján helyén maradt puszta pedig a Pannonhalmi Apátság birtokába került.

A 18. században Göncz Celesztin Főapát alatt (1709-1722) a település már a főapátság szentmártoni kerületének igazgatásába tartozott. Találtak kimutatásokat 1787-ből a gazdaság állományáról és jövedelméről. 1835-ben juhász- és kocsislakás, ló-, tehén- és birkaistálló épült. 1867-ben kápolnás tisztilakot alapítottak, majd 1879-ben iskolát emeltetett a főapát, Kruesz Krizosztom.

A Győr-Veszprém közötti vasútvonal kiépítésével 1896. augusztus 10-én megállót és rakodót kapott Tarjánpuszta. Másnap megindulhatott a személy- és teherforgalom. 1897-től gazdasági épületekkel és cselédlakásokkal bővült a falu képe. 1899-ben pedig egy szélmalommal gazdagodott a település, melyet a víz felemelésére, valamint őrlés és darálás elvégzésére használtak. A lakosság a gazdálkodásnál nagy hangsúlyt fektetett a legelők hasznosítására, és az állattartásra. A szántóföldeket is eredményesen hasznosították. Erdők kivágásával pedig gyarapították a termelésre alkalmas területeket. Ezeken kívül a pannonhalmi apátság a két világháború között sokat fordított a település fejlesztésére.

1945 után a gazdasági épületeket lebontották, az építőanyagot más községekben hasznosították. Tarjánpusztát pedig társközségként a három kilométerre levő Ravazdhoz csatolták. Az 1970. évi körzetesítéskor Pannonhalmához, majd 1991-ben a helyhatósági választások után ismét Ravazdhoz került. 1991. májusában az itt élők kezdeményezték az önálló községgé alakulást. Ugyanezen év június 24. napján falugyűlés keretében népszavazással is törvényesen hangot adtak ez irányú kérésüknek. A szükséges engedélyek megszerzése után, 1991. november 7-én a köztársasági elnök, 1992. január elsejei hatállyal önálló községgé nyilvánította Tarjánpusztát.

Nem volt könnyű a községi élet beindítása. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a település nem rendelkezett kialakított intézményrendszerrel. Csupán egy félnapos óvoda működött egyre romló körülmények között. Jelenleg már alsó tagozatos általános iskola is található Tarjánpusztán, melynek névadója Boros József, egykori kántortanító. A szeptemberi iskolaavató és tanévnyitó ünnepség után fogtak hozzá a községháza kialakításához. Régi épületből felújítással oldották meg a feladatot. 1993. március 27-én történt az átadás, s azóta szép, esztétikus környezetben fogadhatják a hozzájuk forduló ügyfeleket. A fentebb említett intézményeken kívül művelődési ház, könyvtár, templom és sportpálya is található a faluban. Ezeken a helyeken tudják az itt élő emberek szabadidejüket eltölteni. 2007-ben az alacsony létszám miatt az iskolát bezáratták, az iskola épületében azóta közösségi házat és könyvtárat alakítottak ki.

A 428 fős településen 11 nyilvántartott egyéni vállalkozó van, akik közül öten kereskedelmi, hatan pedig szolgáltató tevékenységet folytatnak. Működik itt két részvénytársaság, egy KFT és két BT. A legjelentősebb gazdasági társaság a TIG.

Tarjánpusztán 115 lakás található, melyeknek 98%-a vezetékes ivóvízzel rendelkezik. 92 otthon rendelkezik telefonnal és ugyanennyit kapcsoltak be a szennyvízcsatorna hálózatba. A lakossági igények miatt az Önkormányzat új utcát alakított ki, amit dr. Tihanyi Bánkról a község egykori plébánosáról neveztek el. 2016-ban az Önkormányzat leaszfaltoztatta a "kis" Madách utcát. A felújított kápolnás tisztilak épületében működik a Szent Benedek Vendégház, a kikapcsolódni vágyóknak érdemes felkeresni és pár napot eltölteni, a községet körülvevő turistautakat bejárva. 2017-ben saját és pályázati pénzből aszfaltozták újra a "nagy" Madách utcát és az Ady utcát.

Közélete

Polgármesterek

• 1992–2019: Kálmán Józsefné (független)
• 2019-: Dobosné Jukli Anikó (független)

Népesség

A település népességének változása:

• 2011-ben 406 lakos
• 2012-ben 409 lakos
• 2013-ban 404 lakos
• 2014-ben 399 lakos
• 2015-ben 413 lakos
• 2016-ban 414 lakos
• 2017-ben 418 lakos
• 2018-ban 428 lakos
• 2019-ban 416 lakos
• 2020-ban 409 lakos
• 2021-ben 438 lakos

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,4%-a magyarnak, 0,5% németnek, 0,3% románnak mondta magát (2,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,8%, református 2,8%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 2% (15,6% nem nyilatkozott).

Nevezetességek

• Szent Benedek kápolna
  • Tarjánpuszta kápolnája 1887-ben épült. Egybeépítették a sekrestyével, irodával, a plébános lakásával, illetve a tisztilakkal. Maga a kápolna jelenleg 93 négyzetméter. A hozzá tartozó fentebb említett helyiségekkel együtt 500 négyzetméteres az épületegyüttes, amely a 2,5 hektáros park közepén húzódik meg. Levéltári kutatások alapján tudható, 1888-ban engedélyezték, hogy a kápolnában Oltáriszentséget tartsanak. Szent Benedek tiszteletére szentelték fel a kápolnát. A kápolna búcsúja minden évben július tizenegyedikéhez legközelebb eső vasárnapon van. Július 11-e Szent Benedek ünnepe. 1947-ben kisebb átalakításon esett át az épület. Bejárat készült az épület keleti oldalára, az észak-nyugati oldalon levő korábbi bejáratot befalazták, helyén ma kereszt áll a falon, melyet dr Tihanyi Bánk OSB Plébános Atya készített. Az Ő keze munkáját dicséri a bejárati ajtó is. Ő Édesanyjával lakott Tarjánpusztán és 1946-tól 1964-ig volt a tarjánpusztaiak lelkipásztora, az ifjúság hitoktatója, nevelője. Őt követően egy kis ideig Árnics László lakott a plébánián, majd Réti József Atya volt a helyiek lelkipásztora 1986-ban bekövetkezett haláláig. Mikor Ő meghalt rövid ideig gazdátlan maradt a plébánia épülete. Szerencsére maga az épületegyüttes nem, hisz a volt tisztilakban 1978-tól a település fél napos óvodája üzemelt, illetve a mellette levő lakást a helyben tanító Rubics Dezsőné és erdész Férje lakta. Így egészen nem árvult el az épület és környéke. (az óvoda 1999-ben költözött ki az épületből, a Rubics házaspár 2006-ban bekövetkezett haláláig lakta az épületet) A lelkipásztori feladatot ebben az időszakban Gőcze Tibold OSB látta el. Időközben Dörnyei Gizella Mechtild Nővér költözött a plébániára, előbb Luca, majd Veronika és utóbb Szabina Nővérrel. Tibold Atyát Bócz Boldizsár OSB Atya követte. Ő és Gizella Nővér tartották a hittanórákat a gyerekeknek. Előbb a plébánián, majd 1992-től órarend keretében az akkor megnyíló iskolában. Cserkészcsapatot szerveztek, sokat foglalkoztak a helyi fiatalokkal. Az egyházi ünnepek méltó megünneplésére is nagy hangsúlyt fektettek. 1992-ig a bérmálás szentségét Ravazdon, később Pannonhalmán szolgáltatták ki a Tarjánpusztán élő fiataloknak. Első bérmálás 1992. nyarán volt Tarjánpusztán. Gizella Nővér és Boldizsár Atya 1998-ban visszaköltözött Pannonhalmára a monostorba. Ettől az időszaktól kezdve Keresztfalvi Péter OSB látta el a lelkipásztori teendőket. 2000-ben Szalóky Albert OSB vette át a plébános feladatát. Ravazdról járt át a vasárnapi és hétköznapi szentmisék megtartására. A többi lelkipásztori feladattal együtt Ő vette át az iskolában a hitoktatást is. Hat évig volt a település lelkipásztora. Ezalatt az idő alatt külsejében megújult a kápolna és a hozzá tartozó épületegyüttes egy része. Erre a munkára az Apátság biztosított jelentős összeget, illetve az Egyházközség saját pénzéből költött anyagra. A munkálatok gyakorlati kivitelezésében helyi szakemberek működtek közre. A tető teljes rekonstrukciója is Albert Atya működése alatt készült el. 2006-ban Albert Atya Győrszentivánba költözött. Egy évig Lőrincz Pál OSB járt le a monostorból és végezte a lelkipásztori feladatokat. Az Ő vezetésével megújult a templomkert, kerítés épült az ingatlan egy részén. Egészen rövid ideig – 3 hónapig – Halmos Ábel OSB volt a település lelkipásztora. Őt Bakonybélbe szólította a szolgálat. Ábel Atya rövid szolgálata alatt megújult az Egyházközség Képviselő-testülete.Jelenleg Pintér Ambrus OSB Vikárius Atya és Nagy Lajos Diakónus közösen végzi a lelkipásztori szolgálatot Tarjánpusztán. Pál Atya pályázatával, az Apátság segítségével és a helyi Egyházközség munkájával elkezdődött a kápolnával egybeépített épület felújítása. Megújult a sekrestye, a gyóntató helyisége, közösségi szoba készült a hozzá tartozó mellékhelyiséggel.
• Józsa László Cserkészpark
  • A cserkészpark a KAEG Zrt. (Kisalföldi Erdőgazdaság) kezelése és gondozása alatt áll. Nyáron júniustól augusztusig cserkészek tömege érkezik erre e szép természetközeli helyre.

Érdekességek

Magyarország egyetlen olyan önálló települése, ami a -puszta végződéssel rendelkezik.

Források

• Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Dancsecz Mónika írása átdolgozásával.
• Tarjánpuszta község hivatalos honlapja (www.tarjanpuszta.hu)