Mezőkövesdi Tarnay Gyula, született Oterhalik[1] (Eger, 1855. július 30.[2]Miskolc, 1929. augusztus 29.)[3] Borsod vármegyének több cikluson át alispánja, majd főispánja.

Tarnay Gyula
Született Oterhalik Gyula Ignác János
1855. július 30.
Eger
Elhunyt 1929. augusztus 29. (74 évesen)
Miskolc
Állampolgársága magyar

ÉleteSzerkesztés

Tarnay (Oterhalik) János köz-és váltóügyvéd (1824–1884)[4] és Nánássy Anna (1827–1899)[5] gyermekeként született Egerben, iskoláit is ott végezte, majd a fővárosban és Bécsben folytatott jogi tanulmányokat. Ügyvéd, majd bíró lett, és 1881-ben albíró lett a mezőkövesdi járásbíróságon. 1895-ben ítélőtáblai bírói kinevezést kapott, de még ebben az évben Miskolcra került, megválasztották Borsod vármegye alispánjának, Miklós Gyula főispánsága idején. A korábbi alispán Melczer Gyula volt, aki a főispán és a közte kialakult kibékíthetetlen ellentétek miatt távozott. Átmenetileg – az új alispán érkezéséig – Lévay József és Molnár Bertalan látta el a tisztet.

Tarnay kemény munkával lassan átvette a főispántól a megye irányítását, kitartóan, keményen, jól dolgozott, ekkor kapta a „vaskezű” jelzőt. Megbecsülték, három cikluson át volt alispán, a törvényhatósági bizottság vezetője. Tisza István bizalmasa volt, annak miniszterelnöksége idején kinevezték főispánnak. Ennek ellenére senki nem vonta kétségbe a megbízás jogosságát: Tarnay Gyula az egyetlen olyan főispán, aki azelőtt több cikluson keresztól alispáni funkcióban tevékenykedett, és aki kemény munkája révén került előre. „A polgári munka, és nem a négy ló vitte be a megyeházába” – mondták. Népszerűsége okán a miskolciak még azt is „elfelejtették”, hogy korábban, alispánként erősen küzdött Miskolc önállósodása ellen. Főispáni beiktatása 1913. január 8-án volt, ekkor Nagy Ferenc volt Miskolc polgármestere.

Tevékenysége már az első világháborúra készülődés, illetve a háború idejére esett. A polgármesterrel közös munkálkodásuk révén valósulhatott meg szokatlanul rövid idő alatt a Sajó partján a járványkórház (kolerakórház), ahová 1914-ben és 1915-ben a frontról érkező sebesült katonákat szállították (a névtől függetlenül a területnek csak egy elkülönített része volt a fertőző betegeké, a nem fertőző sebesültek kezelését is a kórházban, annak másik részén oldották meg).

1917-ben kormányváltás volt: Tisza Istvánt Esterházy Móric kormánya követte, így Tarnay Gyula is távozott. A felmentésről intézkedő levelet IV. Károly nevében Sándor János küldte meg, 1917. június 14-i keltezéssel. A levélben arról is intézkedtek, hogy a főispáni munkát mindaddig lássa el, amíg utódjáról döntés nem születik. Tarnay főispáni munkálkodására jellemző, hogy még az ellenzéki Miskolci Estilap is elismeréssel írt róla: „…mindig leküzdötte a nehézségeket, amelyek a város ügyeinek előbbrevitele elé tornyosultak, s fáradhatatlanul tevékenykedett minden jó és szép megvalósítása érdekében. … Távozását nemcsak szűkebb környezete s politikai elvbarátai sajnálják, hanem mindazok, akik közelebbről ismerték.” Tarnay Gyula ezt követően még kétszer tért vissza a miskolci politikai életbe. 1917 novembere és 1918. október 31. között volt ismét főispán (valószínűleg összefüggésben a királyi levél átmenetiségre vonatkozó kitételével). A Tanácsköztársaság idején három hónap fogházra ítélték, de három hét után szabadult, és hazatért Miskolcra. 1919. augusztus 5. és augusztus 17. között a megszálló románok felszólítására ismét ellátta a főispáni teendőket, és később azt írták e ténykedéséről: „…hatalmas befolyásával olyan atmoszférát teremtett ebben a városban, amilyenre sehol az országban akkor nem volt példa.”

Tarnay Gyula Soltész Nagy Kálmán, Miskolc korábbi legendás polgármestere lányát vette feleségül. 1929. augusztus 28-án hunyt el, hamvai az avasi református temetőben nyugszanak. Haláláról, temetéséről valamennyi helyi lap megrendüléssel emlékezett meg, és mind részletesen és elismeréssel tárgyalta a város, a megye érdekében kifejtett tevékenységét.

MunkáiSzerkesztés

  • Alispáni jelentés Borsodvármegye 1897. (és a következő éveinek) állapotáról. Miskolc, 1898. stb. évek.
  • A kivándorlás és a községi háztartás rendezése. Előadói javaslat. Miskolc, 1902.
  • Ünnepi beszéd, melyet II. Rákóczi Ferenc hamvainak átszállítása alkalmával Miskolcon a vasúti állomáson 1906. október 28-án tartott. Miskolc, 1906.
  • Emlékbeszéd Szemere Bertalan szobrának Miskolcon 1906. november 11-én történt leleplezése alkalmából. Miskolc, 1906.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 18316/1867. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1868. év 8. oldal 18. sor
  2. Születési bejegyzése az egri római katolikus keresztelési akv. 394/1855. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  3. Tarnay Gyula gyászjelentése (1929). (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  4. Tarnay János gyászjelentése (1884). (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  5. Tarnay Jánosné Nánássy Anna gyászjelentése (1899). (Hozzáférés: 2020. március 4.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés